„-Te nem bántál meg semmit életedben? –kérdezte a lány.
-Sok mindent.
Megbántam a napokat, az órákat, amiket rossz tétlenségben töltöttem. Nem igaz, hogy az önkímélés megóv a korai haláltól. A munka fejleszti az izmot és a lélek, a szellem nagyobb rugalmasságát is. Nem a megölő robot, hanem az örömmel végzett munka.
Megbántam általánosításaimat, amikor bármi eszme nevében jobban szerettem önmagam elképzelését az egy-egy embernél, akivel épp dolgom volt.
Megbántam kegyeletes jóságomat, amikor hagytam, hogy barátaim válasszanak meg engem, és ne én őket.
Megbántam gyávaságaimat, amikor oktalanul ragaszkodtam az életemhez.
Megbántam…
-És a pazarlásaidat? Amikor belőled éltek, a te eszedből, ötleteidből, bátorságodból? A pazarlásaidat?
-Soha.”
(Sipos Gyula: A senki földjén)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése