Persze, ahogy vártam, mindenkit érdekel a véleményem a Most vagy soha filmről is. (Köszi!) De mivel egy hosszabb kritikán dolgozom máshová, ezért erről csak röviden.
Az áttekinthetőség érdekében pontokba szedem...
Azt mondjátok, legyen akkor már 12 pont?
Na jó, legyen!
1. 1. Azért nem annyira rossz az egész, mint mondják, mint gondolták, és mint a forgatókönyvíró személye alapján gondolni lehetne. (Attól, hogy az illető egy arrogáns bunkó, még nem kell lehúzni az IMDB-n a filmet. Én simán megadnám rá a 4-est.)
2. 2. A látvány szép, a színészi játék rendben van, nincs olyan bántóan ripacs (vagy értékelhetetlenül semmilyen) alakítás, mint az Aranybullában és a Tündérkertben.
3. 3. Történelemhamisítás persze van benne több is. (És nem, nem a fikciót értem hamisítás alatt.) A legundorítóbb a film elszánt németgyűlölete, amely miatt a hazai németség történeti szerepét is teljesen méltatlanul kezeli. (Úgy állítja be, mintha az egész forradalom és szabadságharc egy magyar-német etnikai harc lett volna, holott erről szó sem volt. A forradalom társadalmi kérdések megoldásáról szólt. A szabadságharc pedig az ország függetlenségéről, amit a magyarországi németek közül is sokan támogattak, még akkor is, ha nem akartak elmagyarosodni.)
4. Nehezen tudok nem
szándékosságot látni abban, hogy a filmben egyszer sem hangzik el sem az „Úrbéri
viszonyok megszüntetése”, sem a „Jobbágyfelszabadítás”. (Az a pont, ami a legtöbb ember életét
változtatta meg 1848-ban.) Akár elölről, akár hátulról kezdik sorolni a 12
Pontot, a hetedikig valahogyan sohasem jutnak el.
5. A filmben egy csapat lelkes
progresszív ifjú áll szemben egy csapat tolvajból lett bérhuligánnal. Hááát,
eléggé látszik, hogy a forgatókönyvíró melyikük közegét ismeri jobban,
melyiküket tudja hitelesebben ábrázolni... (Spoiler: a tolvajból lett bérhuligánokról többet tud, talán nem véletlenül...) (Fogalma sincs arról sem, hogyan és
miért tör ki egy forradalom.)
6. Az akciójelenetek látványosak,
de nem elég viccesek. Pedig az alkotók is elismerik, hogy ez a fikció része az
egésznek, úgyhogy akkor itt lehetett volna némi humort belevinni. Sőt, ezzel
sokkal jobban lehetett volna is jelezni a valóság és a fikció határát, hogyha a
történelmi eseményeket hitelesen mutatják be, de köztük a fiktív részek, mint a
bunyó-jelenetek poénra van véve.
7. Iskolai anyagnak nem tudom jó
szívvel javasolni a filmet, de egyes kimerevített képkockái kifejezetten jók
lehetnek illusztrációnak egy 1848-as eseményekkel foglalkozó
órához/prezentációhoz.
8. A film összességében úgy is felfogható, mint R. K. Ph. drámai vallomása arról, mennyire szeretne egy igazságos jó ügy harcosa lenni, de már sajnos nem lehet, mert már muszáj undok és kegyetlen Herr Farkaschnak lennie... Talán ezért van, hogy némelyek megkönnyezik...
Még egy szó: Herr Farkaschról.
Nagyon karakteres főgonosz, de ez nem a forgatókönyvnek köszönhető, mert az
eléggé hiányos, hanem csak Horváth L. Ottó karizmájának. A színész tényleg kihozza a
maximumot egy rosszul megírt szerepből. Viszont két dologgal még fel lehetett
volna dobni a karaktert. Az egyik, ha nem mindent erőből próbálna megoldani,
hanem ravaszkodva, intrikálva, sötétben bujkáló rémhírterjesztő
ellenforradalmárként. De az íróknak ehhez sem volt fantáziájuk, vagy a nézőkből
nem néznek ki ennyi észt, hogy ilyesmit értékelni tudjanak. A másik, amit az
előbb is mondtam, a humor. Ha Farkasch úr tényleg egy csetlő-botló figura
lenne, aki folyton beleesik saját csapdájába, és folyton félremennek a tervei,
és folyton kiderül róla, hogy nem is akkora játékos, amekkorának hiszi magát. (A két lehetőség még csak nem is zárná ki egymást.)
9. A női szereplők szerepét nem
értem. Fel van villantva a téma, hogy a Márciusi Ifjak életében és
tevékenységében milyen fontos szerepet játszottak az őket támogató hölgyek is,
aztán mégis pár pillanat után mindegyiküket kivonják a történetből. Pedig az
csak egy dolog, hogy a nők a saját jogukon is megjelenhetnének. Nade könyörgöm:
állítólag az ifjúságnak készült a film! És pont a romantikus szerelmi szálakat
hagyják ki a történetből, és visszakoznak tőlük egy-egy óvatos utalás után?
Laborfalvy Róza (Jókai Móric
szerelme): meg sem jelenik a filmben
Szendrey Júlia szerepében Mosolygó
Sára. Petőfi Sándor felesége megjelenik a filmben, de nem tudnak mit kezdeni
vele és a végén belőle is egy verekedő akcióhőst csinálnak. De miért?
Szilágyi Lilla szerepében Kovács
Gyopár: Pár mondata van a filmben, sejthető, hogy Bulyovszky Gyulának tetszik,
de a kapcsolatuk kibontakozása és a házasságuk csak az epilógusban van
megemlítve.
Teleki Blanka szerepében Lévay
Viktória: az sem derül ki, ki ő, és mi a szerepe. Kapcsolata Vasvári Pállal csak az
epilógusban van megemlítve.
10. Javaslat: A film
megtekintéséhez mindenképpen készüljünk valami jóféle itallal. Igyunk minden
alkalommmal, ahányszor valaki nem veszi észre, hogy pár méterre tőle/a szomszéd
helyiségben elsütöttek egy tűzfegyvert!
Ja igen, és ehhez kapcsolódóan: az
a pisztoly, amin már az előzetesben is megakadt a szemem. Egy amerikai forgótáras
Colt-revolver, ami az 1840-es években ugyan már létezett, de nem nagyon
szivárgott még át Európába. Jelentéktelen apróságnak tűnik a film más hibáihoz,
történelmi tévedéseihez képest. Lehet, hogy azt akarták jelezni, hogy Farkasch
úr megjárta már Amerikát is, és onnan tért vissza a hazájába, ahol a politikai
rendőrség szolgálatába állt. De sajnos az a sejtésem, hogy sem ilyen tudatos
döntés ről nincs szó, sem egy sima figyelmetlenségről, hanem egy kettő közötti
hanyagságról, ami megint a nézők lenézése, mert olyasformán okoskodik: „Mutassunk
a magyar nézőnek olyan dolgokat, tárgyakat, amik az amerikai filmekből
kellemesen ismerősek lehetnek neki, majd akkor biztos menőbbnek fogja tartani a
filmet.”
Nos, jó lenne, ha az alkotók
észrevennék, hogy egy jól elmesélt történet többet tud segíteni a dolgon, mint
az egyesek által menőnek gondolt kellékek… (Amúgy meg: Mel Gibson és Jason Isaacs is elöltöltős, egylövetű kovás tűzfegyverekkel lőttek a Hazafiban, meg
Daniel Day-Lewis is Az utolsó mohikánban, aztán mégis tudtak menők lenni,
bár azért nem a legjobb filmek azok sem…)
11. Hogy vannak-e a filmben aktuálpolitikai utalások? Hihi, vannak... Igen. :-D Meg is mutatjuk őket.
Oké, oké, ez talán kicsit
érzéketlen poén volt. Elnézést kérünk Horváth Lajos Ottótól, és gyors
felépülést kívánunk neki!
12. A Márciusi Ifjak ábrázolása:
szerencsére nem önmaguk szobraiként vannak ábrázolva, hanem van bennük némi
élet is. (Nem olyanok, mint mondjuk a Honfoglalás hét vezére, akik
tényleg csak élettelen szoboralakok voltak. De azért nem is annyira szórakoztatóak, mint
a Magyar vándor hét vezére.) Sajnos az egyes egyéniségek nem bontakoznak
ki az egészből. De ez érthető: a filmben ők kollektíven cselekszenek, és közben
meg van másik cselekményszál is, aminek haladnia kell, így nem is nagyon
maradhatna tér annak kibontására, hogy kinek mi a szerepe a csapat
dinamikájában. (Mint a Nyomorultak filmváltozataiban: mivel nem az övék
a történet főszála, ezért az ABC Barátai sosem lehetnek olyan jellegzetes egyéniségek
a filmekben, amilyeneknek Victor Hugo eredetileg megírta őket.)
Petőfi Sándor szerepében Berettyán
Nándor. Oké, Nándor tényleg nagyon hasonlít Sándorhoz.* De folyton az az
érzésem, hogy ezt nem használják ki eléggé. Annyi mindent meg lehetne mutatni
Sándor színes egyéniségéről, és Nándor annyi mindent el tudna jól játszani. De
valahogy nem írtak neki elég jó szerepet. Kár.
(*Van egy testvére is, aki Sándor,
de most nem róla beszélünk; róla majd később lesz szó.)
Ennek a figurának, akit Fehér Tibor
játszik, semmi köze Vasvári Pálhoz. Ez a figura egy piperkőc és folyamatosan a
nők közötti hódításaival dicsekszik. Az igazi Vasvári Pálnak volt ízlése, de
sosem volt divatmajom, és egyébként 12-14 éves lányokat tanított Teleki Blanka
intézetében. (Kellemetlen sejtésekre adhat tehát okot, ha az alkotók így
ábrázolják.) Egyébként pedig tényleg volt egy ilyen figura a Márciusi Ifjak
baráti társaságában: egy nagyszájú piperkőc nőcsábász. Úgy hívták, Lisznyai
Damó Kálmán. Ha szeretnétek, róla majd írok egy külön bejegyzést.
Szóval
Lisznyai Damó Kálmán szerepében
Fehér Tibor
Ennek fényében nagy kár, hogy az
igazi Vasvári Pál kimaradt a filmből…
A többieket, mivel nagy egyéni szerepük nincs, csak megmutatom, összehasonlításul.
Jókai Móric szerepében Koltai-Nagy Balázs
Bulyovszky Gyula szerepében Bordás Roland
Irinyi József szerepében Ertl Zsombor
Degré Alajos szerepében Berettyán
Sándor
(Na, ő az a Sándor, aki Nándor
testvére. De Alajos nem volt Sándor testvére. Nem feltétlenül azért Sándor lett Alajos,
mert Nándor lett Sándor. Bár lehet, hogy éppen Nándor miatt került be Sándor is a filmbe. Mármint nem az a Sándor, aki már eleve benne volt és aki Nándor, hanem a másik Sándor, aki nem Nándor. Követhető, ugye?)
Sükey Károly szerepében Szabó
Sebestyén
(Sükey Károlyról úgy tűnik, a márciusi ifjaknál szokatlan módon, nem maradt fenn korabeli kép)
Vidats János szerepében Hajdu
Tibor
(Nem értjük, ez a színész miért
nem a szász származású Irányi Dánielt játssza)
Irányi Dániel szerepében Novkov
Máté
(Nem értjük, ez a színész miért
nem Vidats Jánost játssza)
Hamary Dániel szerepében Dobai
Attila
(Kár, hogy nem szólal meg, az
igazi figurának sok érdekes mondanivalója volt)
Vajda János szerepében Reider
Péter
(Őt is lehetett volna többet
beszéltetni, neki is vannak fontos emlékiratai az eseményekről)
Összességében: Nem hiszem, hogy a
gyerekeinket ezzel a filmmel kellene rávezetni, hogy milyen fontos események
történtek 1848 Március 15-én. A film egy amúgy érdekes ötlet (egy másik
szemszög, az ellenség, a besúgó szemszöge) kevéssé szerencsés megvalósítása.
Ami kevéssé szerencséssé teszi, az részben pont az írók beképzeltsége,
önteltsége és alázatuk és tanulási készségük hiánya. De azért mintha lenne
előrelépés az elmúlt évekhez képest.
És mivel szerencsére a téma örök,
fognak még erről sokkal jobb filmek is keletkezni jobb alkotóktól, ne
aggódjatok!
