Kósza Bence:
Útravaló
új esztendőre
Mit
adjak néked szép útravalót,
mikor
elindulsz a holnap elébe?
Mit
mondjak néked jó kívánságként,
hogy
rossz mosolyt ne kapjak én cserébe?
Mit
szóljak néked szépet, biztatót,
a
szívhez szóló drága, tiszta szót,
amely
jövődben vigaszod lehet?
Mit
mondjak, kérjek, ígérjek neked?
Talán
ennyit: hogy maradj az, ki vagy
és
ne változzék meg a külső lényed!
Még
akkor sem, ha újdonsült tanok
azt
hirdetnék, hogy más ma már a lényeg.
Kopott
gúnyádat ne szégyelld soha!
S
ha sújt az új időknek ostora,
gondold
meg jól, hogy csak divat-szeszély,
s
elmúlik egyszer minden zord veszély.
De
főleg: benn, a szíved rejtekén
maradj
tovább is az, ki eddig voltál,
ki
nagy városnak fekhelyén
a
szebb jövőre várva silbakoltál.
Ne
húnyjon benned ki a vágy s a hit,
mely
téli fagyban lángol és hevít
s
nem engedi, hogy jöjjön csüggedés!
Gondold
meg jól: az élet küldetés!
Az
új évnek így indulj hát neki,
ha
arra vágyol, hogy másként legyen!
Nem
lesz szüret, ha nem munkálkodol
szorgalmasan
a nagy szőlőhegyen.
Ki
sült galambnak jöttét várja csak,
felfalják
azt az éhes ordasak.
De
az, kiben van szándék és erő,
