Most persze azt hiszitek, hogy a MÉFB egy afféle okoskodó-teoretikus szervezet volt a forradalom idején, de valójában egy fontos információs központ volt, amely segítette a kapcsolattartást az egyes munkástanácsok és felkelőcsoportok és Nagy Imre kormánya között. Szóval egy közvetítő szerv volt. Hogy pontosan hány tagja volt, azt nehéz megmondani. Mindenesetre a tagok egy jelentős része egykori népi kollégista cimbora volt, akik korábban a NéKOSz-t működtették, 1956-ban pedig a 30-as éveikben járó tanárok, újságírók, szakemberek voltak. Legtöbbjük 1944-1945-ben a németek és a nyilasok ellen harcolt. 1956-ban viszont már nem fegyverrel harcoltak, hanem az eszükkel. (Tavasszal és nyáron a forradalom eszmei előkészítésében, az őszi napokban, pedig mint már mondtuk, információtovábbítóként.)
A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának felhívása
1956. október 28.
Október 28-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem központi épületében megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága. A bizottság magába tömöríti valamennyi értelmiségi szervezetet, írókat, művészeket, tudósokat, egyetemistákat egyaránt. A bizottság megalakulása után az alábbi felhívással fordul a lakossághoz:
Magyarok! Polgártársak!
A magyar nép hősi szabadságharca kivívta első győzelmét. Mint a rádióból már hallottátok, Nagy Imre miniszterelnök bejelentette legfőbb követeléseink teljesítését: az ÁVH feloszlatását és a szovjet csapatok kivonulását Budapestről. Hiába mesterkedett körömszakadtáig Gerő Ernő bűnös klikkje, hiába próbálta meg elszigetelni a forradalmi tömegektől Nagy Imrét, aki hosszú évek óta és elsőként szállt szembe a nemzetvesztő Rákosi-féle politikával: hiába rágalmazta ellenforradalmároknak, fosztogatóknak a hős felkelőket, hiába adott parancsot az ÁVH-nak a tömeggyilkolásra, hiába hozott nyakunkra idegen csapatokat, a nép ereje nagyobbnak bizonyult a terrornál és győzött. Halottaink vére nem hullott hiába. Egyszer s mindenkorra véget ért hazánkban az a szégyenletes korszak, melyben egy néptől idegen bűnszövetkezet bitorolhatta a hatalmat és tarthatta rettegésben az igaz hazafiakat, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt. Véget ért az a korszak, amelyben büntetlenül lehetett zülleszteni és kiárusítani gazdaságunkat, természeti kincseinket. Véget ért a Rákosi-, Gerő-, Farkas-féle hazaárulók sztálinista politikája, mely ki akarta ölni a hazafiságot a nép és az ifjúság szívéből.
A győzelem e perceiben legelső kötelességünk, hogy meghajtsuk lobogónkat a hősök előtt. Dicsőség a szabadságharcos elődeihez méltó magyar ifjúságnak, dicsőség az elszántan harcoló munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, dicsőség derék hazafias honvédeinknek és rendőreinknek, akik az első perctől kezdve a nép mellé álltak, dicsőség mindazoknak, akik fegyverrel kezükben védték hadállásaikat a túlerővel szemben, és dicsőség az utca népének, mely halált megvető bátorsággal, fegyvertelenül vonult tüntetni a tankok és géppisztolyok elé. Köszönetet mondunk a szovjet hadsereg azon tagjainak, akik nem voltak hajlandók fegyverüket a magyar szabadság és a nép ellen fordítani.
Magyarok!
Büszkén állhatunk ismét a világ elé. Elszánt szabadságharcunkkal kivívtuk az egész világ haladó közvéleményének rokonszenvét és támogatását. Nemzeti becsületünk ismét teljes fényében ragyog.
Polgártársak!
A szovjet csapatok kivonulására ígéretet kaptunk. Ebben az országban most már a magyar népé a hatalom. A harcoló ifjúság mellé állt néphadseregünk, a rendőrség és a munkástanácsok, s a falvak népe. Együttvéve elég erőnk van ahhoz, hogy megteremtsük független és szabad demokratikus életünket. Ezért a Budapesti Értelmiség Forradalmi Bizottsága arra kér minden hős felkelőt, minden fegyveres csoportot, valamint a munkás- és parasztifjúságot, az egyetemistákat, a Petőfi Kör tagjait és a volt népi kollégistákat, hogy jelentkezzenek a nemzeti őrségbe, s a honvédséggel, a rendőrséggel és a munkástanácsokkal közösen biztosítsák az egész országban az áhított békét és nyugalmat. Reméljük, hogy további követeléseinket már békés úton, a kormánnyal egyetértésben vívhatjuk ki, a nép egységes erejével, a munkástanácsok intézkedéseivel, a falvak lakosságának demokratikus fejlődésével, a nemzetőrség és a többi hazafias fegyveres alakulat védelme alatt. Mindennemű - sztálinista vagy ellenforradalmi - restaurációs kísérletet visszautasítunk és visszaverünk.
Magyarok!
Lehetnek köztünk véleménykülönbségek, de a legfontosabb követelésekben egyetértünk, s javasoljuk a kormánynak, hogy a következőket tűzze ki programul:
1. A kormány haladéktalanul rendezze viszonyunkat a Szovjetunióval az egyenjogúság alapján. A szovjet csapatok kezdjék meg kivonulásukat az ország egész területéről.
2. Szüntesse meg a kormány a hátrányos külkereskedelmi szerződéseket. Hozza nyilvánosságra a már megkötött külkereskedelmi megállapodásokat, beleértve az uránércre és a bauxitra vonatkozókat is.
3. Általános titkos választásokat! A nép szabadon állíthasson jelölteket.
4. A gyárak, a bányák legyenek valóban a munkásoké. Gyárat, földet tőkéseknek, földbirtokosoknak vissza nem adunk! Üzemeink igazgatását a szabadon választott munkástanácsokra kell ruházni. A kormány biztosítsa a magánkisipar és a magánkereskedelem működését.
5. Szüntesse meg a kormány a kiszipolyozó normarendezéseket. Gazdasági lehetőségeinkhez mérten emelje fel az alacsony béreket és nyugdíjakat.
6. A szakszervezetek legyenek a munkások valóságos érdekvédő szervezetei, szabadon választott vezetőikkel. Alakuljanak meg a dolgozó parasztok saját érdekvédelmi szervezetei.
7. Biztosítsa a kormány a mezőgazdasági termelés szabadságát és biztonságát az egyéni termelés és az önkéntes szövetkezetek támogatása révén. Töröljék el a parasztokat kirabló, gyűlöletes beszolgáltatási rendszert.
8. Szolgáltassanak igazságot és adjanak anyagi kárpótlást a tagosítással és egyéb törvénytelen intézkedésekkel sújtott parasztoknak.
9. Teljes szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot!
10. Október 23-át, nemzeti felszabadító harcunk kezdetének napját nyilvánítsa a kormány nemzeti ünneppé.
Budapest, 1956. október 28-án
A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága nevében:
Egyetemi Forradalmi Diákbizottság: Pozsár István, Molnár József, Varga János
Magyar Írók Szövetsége: Erdei Sándor főtitkár
Magyar Újságírók Országos Szövetsége: Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Boldizsár Iván, Fekete Sándor
Magyar Képzőművészek Szövetsége: Bencze László, Somogyi József
Magyar Zeneművészek Szövetsége: Szervánszky Endre, Járdányi Pál
Az egyetemek tanárai részéről: Nagy Tamás, Major Máté, Kádár Iván, Markos György
Népi kollégiumok: Kardos László, Tőkés Ottó
Petőfi Kör: Tánczos Gábor, Nagy Balázs
MEFESZ [METESZ]: Liebik György
(Jegyzet az aláírókról:
Erdei Sándor: a híres szociológus és népi író, Erdei Ferenc öccse, ebben az időben újságíró és az Írószövetség elnöke. (Nem, nem ő a Rokker Zsoltti.)
Haraszti Sándor: újságíró, Nagy Imre egyik tanácsadója, mellesleg Losonczy Géza apósa.
Vásárhelyi Miklós: itt volt szó róla. (Nagy Imre sajtófőnöke)
Boldizsár Iván: a népi írók jó barátja, a Márciusi Front egyik szervezője. Ebben az időben újságíró és könyvkiadó, a Magyar Nemzet szerkesztője.
Fekete Sándor: itt volt róla szó. (Egykori Györffy-kollégista, remek író és újságíró.)
Kardos Laci: egykori Györffy-kollégista, a NéKOSz egykori legendás vezetője. Itt és itt volt róla szó.
Tőkés Ottó: egykori Györffy-kollégista, Kardos Laci és Fekete Sandi jó barátja. Egy időben Rajk László titkára volt. (1949-ben, mikor Rajk Lászlót felakasztották, Ottót 4 évre börtönbe csukták.) Ebben az időben közgazdász.
Nagy Balázs: ő is egykori NéKOSz-vezető, de ő Petőfi-kollégista. Ebben az időben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat történésze és a Petőfi Kör nevű vitakör szervezője.
Tánczos Gábor: tanár, ő is egykori Györffy-kollégista (Lacinál, és Ottónál jóval fiatalabb nemzedék). 1956-ban a Petőfi Kör fő szervezője.
Sipos Gyula: költő és újságíró, szintén egykori Györffy-kollégista. Ebben az időben az Irodalmi Újság munkatársa. Verseit és egyéb írásait, mint észrevehettétek szeretem és szívesen idézgetem. (+A fiát, Misit a Muzsikás Együttesből ismerhetitek.) Állítólag ő volt az egyik fogalmazója ennek a kiáltványnak, de az aláírása nem szerepel alatta.
Szervánszky Endre és Járdányi Pál: híres zeneszerzők.
Nota bene: ezért a kiáltványért magában senkit nem ítéltek el később. Akit elítéltek azt valami másért (Fekete Sándort egy híres röplapért, Haraszti Sándort és Vásárhelyi Miklóst azért mert Nagy Imre munkatársai voltak, Kardos Lacit azért, mert Nagy Imre iratait külföldre csempészte, stb.), viszont ez az irat gyakran súlyosbító körülménynek számított más vádpontokhoz.)