A tanévkezdés alkalmából újabb két idézet. Az egyik 1945-ben keletkezett, a másik... nemrég. Hogy a kettő hogyan ér össze, más szóval, hogy az elsőnek mi az aktualitása több mint hetven év után ma is, az ki fog derülni.
„A középkorban, mikor a könyv ritka kincs volt, a fej volt a könyv: minden doktor egy könyvtárat hordott a süvege alatt. A mai iskola még mindig ezekre a nagy süvegű doktorokra emlékezik. (…) Mi szükség erre? Hisz ma még a kutató tudós is a polcon tartja az emlékezetét; azt tudja, hová kell nyúlnia. A tudás ma képesség és tájékozottság. Az iskolának áttekintést kell adnia, s bizonyos képességeket tornáztatni. Sokkal kevesebb lexikon és sokkal több mozgékonyság. A jó tankönyv: negyvenoldalas térkép, amely eligazít, s egy antológia, amely százfelől csillantja meg az anyagot, s kívánatossá teszi az írókat – biológiában, fizikában: a kutatást. A jó iskola ma: bevezetés a könyvtárba vagy a laboratóriumba.”
(Németh László: A tanügy rendezése)
Molnár Áron „Noár”:
A tudás hatalom, ezért akarom,
Hogy lelkem és szívem szállhasson szabadon,
Elménk kulcsa a jövő kapuját nyithatja,
Ezért a tudást nekünk senki meg nem tilthatja.
Gyertek velünk! Látogassunk el egy nyílt napra!
A haragot csak a tudatlanság szíthatja.
Ezért legyen hangos agyunknak a szívhangja,
Mi vagyunk a jövő! Vesszen a hallgatásnak írmagja!
Azért mert kiállunk a vita és az érv mellett,
Talán mégse legyünk megbélyegzett bérencek!
Magolva a jövőt biztos, hogy nem érted meg,
Fedezzük fel a tartalomban végre az értelmet!
Kosztolányit értjük? Milyen a részegség hajnala?
Mert funkcionális analfabéta a fiatalok egy harmada.
Az oktatásnak bizony a legnagyobb bukása,
ha fiatalokat nevel csupán lexikális tudásra.
Márciusi ifjakat tudni kell, Petőfit, Jókait,
Na de ki tanítja meg Neked az emberi jogaid?
26-os pont, a tanuláshoz való jogod,
Hát talpra diák, mutasd meg hogy nem számít a korod!
Az iskola nem laktanya, ne katonákat neveljen!
„Osztály vigyázz?!”-ezen egy nép kéne, hogy nevessen.
És mégis egy ország csöndben tűri és hallgatja,
Hogy egy diákot a TV-ben okítanak nyelvtanra.
Az előző mondatnak rejtett volt az alanya,
És mielőtt megkérdi, délre van Baranya.
Máris mondok példát gyorsan a hexameterre,
„Áfás számla igényét, kérjük előre jelezze!”
Huh, remélem jól feleltem Tanár Úr kérem,
De legyen szíves lássa be, hogy kétoldalú az érem.
Most éppen egy generáció a jövőért tesz,
Míg Önt égi Kar inti Frigye sikeres lesz.
Szeretnénk, hogy egy rendszer appercipiálja,
Hogy mi is az élet hasznos matematikája.
Ha a tananyagban a deriválás, a kamat, az áfa ott van,
Akkor miért vagyunk zavarban a visszajáróval a boltban?
Persze felismerem a valós, a tört és prímszámokat,
De mégis anyám csinálja az adóbevallásomat.
Miért szól évszámokról az ének óra?
Szóljon hangosan Kodály Intermezzója!
Hogyan csatlakozzak bárki érvrendszerére,
Ha belefáradtam a bogarak bélrendszerébe?
Mert fontos a mássalhangzók összeolvadása,
De fontosabb egy szabad ország szabad oktatása!
TANULNI AKARUNK, DE NEM MINDEGY HOGYAN,
EZÉRT HARCOLUNK IGEN-IGEN SOKAN:
OKTATÓ, HALLGATÓ, NÖVENDÉK, NEBULÓ,
DEÁK, DIÁK, TANÁR, TANONC, TANULÓ!
„Mens sana in corpore sano:” Ép testben ép lélek.
De a heti öt mozgást kívánja-e a néplélek?
Az elméleti tesi olyan hiteles, mint fél playback,
Akiknek ez dolguk, azok a problémát értsék meg.
Mert kell a gyűrű, a bordásfal, a cooper futás, kislabda,
De mi van, ha a diákot, a programozás izgatja?
Vagy az életmentés, önéletrajz, angol, japán, a jogsi,
A film, a színház, a szavazás, vagy, hogy készül a gnocchi...
És igenis, tessék számon kérni a vitánál az érveket!
És ami a legfontosabb: élvezd ezeket az éveket!
Emlékszem a szívemmel szemben mennyire voltam védtelen,
A randi első mondatán jobban pörögtem, mint egy képleten.
A moziban izzadt tenyerünk halkan pihent rajta a térdemen,
És piramist építettünk stikában székekből éneken.
Mert míg az adatok, mint a Bunsen-égők elégnek,
Velünk élnek a tapasztalat útján szerzett emlékek.
És biztos, hogy nem kell az egész középkort ismerned,
Mert segít a Google, a Redmenta, az internet,
A Zanza.tv, a Duolingo, a GeoGebra, Kahoot,
A jó oktató az életre nyitja ki neked a kaput!
Kapitányom, Kapitányom, légy elmém szárnya!
Együtt harcoljunk, mint a Holt költők társasága!
Legyen autonóm az iskola! A liberális miért eretnek?
Mi mind azokért állunk ki, akik tanítani szeretnek!
Akik Püthagoraszt és Pilinszkyt velünk együtt kutatják,
Az egyént nem tapossák, hanem az utat mutatják.
Mert gyerekeket fertőz az üres demagógia...
Legyen a bátorság vért és kard a pedagógia!
A humor legyen pajzsunk és sisak a jellem,
És kéz-a-kézben küzdjünk a szegregáció ellen!
Egy vegyes társas környezetben az életre nevelnek.
Egyenlőséget a hátrányos helyzetű gyereknek!
Hogy fejlődjön a szegények kreativitása,
Ha csak két százalékuk kerül a felsőoktatásba?
És lehet azon pörögni, hogy nyáron wakeboard, vagy vizisí,
De van aki a WC-papírt a suliból viszi ki,
Mert otthon nincs. Ja, és lehet, hogy nincs is otthona!
Ő hogy tanulja meg, mikor volt Egernek ostroma?
És aki akar és ez ellen tud tenni, tegyen!
Na de könyörgünk az oktatás ne pénz kérdése legyen!
TANULNI AKARUNK, DE NEM MINDEGY HOGYAN,
EZÉRT HARCOLUNK IGEN-IGEN SOKAN:
OKTATÓ, HALLGATÓ, NÖVENDÉK, NEBULÓ,
DEÁK, DIÁK, TANÁR, TANONC, TANULÓ!
