Idézőjel (Zsilinszky)

Idézet az idézetekről, az eszmék „szimfóniájáról” és a kritikai látásmódról:

„Magam, politikus létemre szabadon válogathatok a múlt nagy magyar államférfiai között: Széchenyit idézem, mikor a belső erőgyűjtés a nap témája, majd Deákot veszem elő, mikor a jogfolytonosság vagy az alkotmány kerül veszedelembe, és Kossuth hazahozatalát sürgetem a húszéves szellemi számkivetésből, ha a magyar függetlenség megmentésére kell új szellemi szabadcsapatot toborozni. De a történetírónak legalább Széchenyit, Kossuthot és Deákot kell felsőbb harmóniába foglalnia, ha valóban szimfonikus történetírói ambíciói vannak. (…) Ahhoz, hogy valaki – történetíró vagy akár politikus – egységbe lássa a dolgokat, az eseményeket, a hősöket, - a látásnak és gondolkodásnak bizonyos egyetemességre való hajlama s igen nagyfokú fölényes elfogulatlansága kell mindenekelőtt.”
(Bajcsy-Zsilinszky Endre: Újabb történetírásunk bírálata)