Idézőjel (Sipos)

„Azt gondoltuk, hogy mi leszünk a legokosabbak. Mindenkit meg tudunk győzni az igazunkról, hiszen annyira igaz. Csak ezt kell elérnünk, és összeomlik az egész (…) reakció, kihirdetik az általános békét, virágba borul a főváros meg zászlódíszbe egész Európa, mindenki tódul az utcára, ölelgetjük egymást, megyünk énekelve sokan, milliónyian…
Azt hittük, hősök tudunk lenni, apostolok. Még a kételkedés se számít. Ha az ember értelmét látja a jó munkának, nem tesz meg mindent? Azt hiszed nem tűröm el, nem helyeslem a fegyelmet, a legszigorúbbat is, ha látom, hogy értelme van, célja van? Csak az értelmetlen parancsolgatásba bolondulok bele. Abba, amit kívülről kényszerítenek rám. Amit maga vállal az ember, annak érdekében megszakad vagy megdöglik, ha kell.”
(Sipos Gyula: A senki földjén)