2015. június 4., csütörtök

Elkeseredett idézőjel

Nemzeti összetartozás?
Na persze...

Jártatok mostanában Budapesten? És mit láttatok? (Ijesztő, hogy Hamvas Béla ezt mennyire régen írta, és ma minden eddiginél...) Máshol is ez van, vagy ez csak Budapest betegsége?

„ Mintha mindenkit olyan emberek vennének körül, akiken valamely okból bosszút kell állni. (…) Az idegent, azt, aki távolabb van, [mindenki] előnyben részesíti a közelebb lévő rovására. (…) Nemcsak rokonszenv, de még közöny sincs. A szociális temperatúra felajzott ingerültség, és egyetlen szó elég ahhoz, hogy szikra legyen, és a lőportorony robbanjon. A gépkocsivezető gyűlöli a járókelőt, és úgy hajt, hogy a sarat ráfröcskölje. A járókelő gyűlöli a gépkocsivezetőt, mint a kereskedő a vásárlót, akire rossz áruját igyekszik rásózni, a vásárló gyűlöli a kereskedőt, akit, ha lehet, megcsal. Az adófizető gyűlöli a hivatalnokot, és feltételezi róla, hogy rosszhiszeműen többet követel tőle, és a hivatalnok gyűlöli az adófizetőt, akitől rosszhiszeműen tényleg többet követel, anélkül, hogy neki abból haszna lenne. A kalauz gyűlöli az utast, akit egzecíroztat, és akit lehord, és akinek vezényel, és akit rendreutasít, a legtöbb esetben indokolatlanul, az utas gyűlöli a kalauzt, akit lehetőség szerint megcsal, és a csalás csíny és dicsőség. A munkás gyűlöli a mérnököt és a mérnök a munkást, gyűlölik egymást a szomszédok, akik egymásról megbecstelenítő eseteket suttognak, és terjesztenek, és akik egymást meglopják, és gyűlölik egymást a munkatársak, akik egymást feljebbvalóik előtt befeketítik, és gyűlölik a feljebbvalót, akit titokban rágalmaznak. És gyűlölik, aki a vasúti kocsiba vagy az autóbuszba előbb lép fel, és gyűlölnek minden utast, aki bent ül, mintha az ő helyét foglalta volna el, elég egyetlen szó, hogy becsmérelje, és lepiszkolja. (…) A szociális köztudat, hogy az emberek kivétel nélkül mind becstelenek. Az egyetlen gyönyör mások szenvedését látni. A legelső reflex, akinek kárt lehet okozni, lehetőleg mindent megtiltani, és tülekedni, és tolakodni, és más szájából kivenni a kenyeret, és más helyére leülni, és ha már dühét a többi ellen nem tudja másképpen kitölteni, legalább, ahogy apáitól tanulta, az út közepére piszkít. Mintha mindazért, ami neki nem sikerült, a másik lenne a felelős. Mintha titkosan megegyeztek volna abban a versenyben, hogy ki tud a másiknak előbb és nagyobb fájdalmat szerezni. Aki csak egy ujjnyival a többinél magasabban áll, mindenkit, aki alatta van, püföl, még csak nem is stréberségből, hanem, vagy feletteseinek tetszésére, hanem elemi kielégülésre, mert nem hatalmaskodás ez, hanem gyűlölködés. Az uralkodó hangnem a kaszárnyanyelv, (…) és alig van mondat, amelyben ne lenne obszcén kifejezés vagy káromlás. Egyébként lopni lehet ínségből, elmebajból, hajlamból vagy immoralitásból vagy kényszerből vagy foglalkozásszerűen, és ahol a tulajdon erkölcsi alapja nem tiszta és egyszerű, ott akkor is loptak, ha a tolvaj jobb kezét levágták. De lopni csak azért, hogy a másiknak ne legyen, az az aszociális életirigységnek magában álló határesete, ugyanaz ez, mint a szomszéd szalmakazlat felgyújtani, mert az nagyobb, mint az övé, vagy lovát megsántítani vagy a férgeket a szomszéd földjére szórni. (…) Ami itt történik, az az emberi szolidaritás megsértése, vagyis szeretetlenség, ami a legvégzetesebb őrület, mert ebbe nemcsak az pusztul bele, aki ellen irányul, hanem annál biztosabban az, aki táplálja, hiszen az emberi kapcsolatok megszakítása ez, és ebbe mindenkinek tönkre kell mennie.”
(Hamvas Béla: Az öt géniusz)

Vagy vége van már ennek? Vagy vége lesz ennek? Merre a kiút?

https://www.youtube.com/watch?v=H72yZgrWbxU

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése