Ismét egy lengyel lány mondja nekem:
- Úgy látom, hogy a magyaroknál sokkal jobban érvényesül a férfi-női egyenrangúság, mint nálunk.
- Miért? –kérdeztem.
- Mert a lengyel férfiak a végletekig lovagiasak. Mintha sokkal inkább szükségét éreznék annak, hogy mindenáron éreztessék a nőkkel, hogy ők a „gyengébb nem”. A magyarok talán nyersebbek, de ezzel sokkal inkább mintha egyenrangúbbnak tekintenék a nőket. Emlékszel mikor kijöttél elém az állomásra? Egy polák rögtön átvette volna a csomagomat magától, anélkül, hogy átadtam volna neki.
Vállat vontam
- Két napra jöttél, nagyon sok cuccot nem hozhattál, tehát, gondoltam, olyan nehéz nem lehet a csomagod. –a világért sem vallottam volna be neki, hogy most zavarba hozott.
Pedig nem akart zavarba hozni, sosem mondott ő semmit szemrehányásként, csak ténymegállapításként, mert ez a lány sosem mulasztja el, hogy összegezze a magyarok és a polákok közötti kulturális különbségeket, amiket legutóbbi kalandjainál tapasztalt.
Már folytatta is.
- Láttam a táncházban is. Polákországban elképzelhetetlen ilyen, hogy minden fiú ül, és a lányok mind állnak mellettük. A fiúk rögtön egymással versengve felajánlanák a helyeiket a lányoknak.
Megint vállat vontam.
- Mindig megkérdezzük, hogy le akarnak-e ülni. Ha nem akarnak, mit csináljunk? Ha állni akarnak, hát hadd álljanak.
- És az ajtóban is…
- Na arra egy szavad nem lehet. Mindig előre engedtelek. Ha viszont kocsmába megyünk, akkor éppen azért megy hagyományosan a férfi előre, mert mi van, ha verekedés van odabent? Ezért alakult így az éttermeknél is.
- De azért mégiscsak kevésbé zavarnak titeket ezek a dolgok. Félre ne érts, ez nem baj, de nekem tök érdekes.
- Ázsiai nép vagyunk. –mondtam én.
- Nade aztán ott vannak a lányok is. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy lány „vadásszon” a pasikra, hogy ő járjon utánuk. Nálunk a lánynak meg kell várnia, amíg egy fiú megy oda hozzá, felkéri, stb. Itt meg vannak olyan merész csajok, akik úgy mernek odamenni a fiúhoz, hogy csak nézek…
- Talán mert értékeljük, ha egy lány valami meglepőt csinál, és valahogyan csábítóan viselkedik. –vélekedtem én. Próbáltam volna megcáfolni, amit mondott, de úgysem tudtam volna.
Eszembe jutott aztán más példa is: a nyelv. A magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek. Lehet, hogy ez is befolyásolja a gondolkodásunkat? És egyébként meg milyen király már, hogy egy szép szerelmes dalt egy fiú meg egy lány is ugyanúgy elénekelhetnek sajátjukkként magyarul!
Aztán eszembe jutott egy ellenpélda is: a tánc. Ha belegondolok a nemek közötti különbségek sokkal tisztábban kijönnek a magyar néptáncban, mint a lengyelben. A magyar táncban a nő viselkedik nőiesebben, de úgymond méltóságteljesebben is. Visszafogottabban. És a férfi (amikor nem vezet) akar folyton villogni, figurázni, ugrálni, versenyre kelve a többi férfival. Miért? Mert tetszeni akar a nőnek, ki akarja érdemelni őt az ügyességével. Szóval itt meg éppen mi (magyar fiúk) éreztetjük jobban a lánnyal, hogy tiszteljük és féltjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése