Jelképek

A jelképek bizony fontos dolgok. Szerepüket nem lehet alábecsülni. Még inkább így van ez ha a jelkép egy egész nemzeté. Vagy egy egész országé. Ezt a kettőt szerintem nem érdemes összekeverni. A jelenlegi nemzeti és állami határok ugye nem esnek egybe. De nem erről akartam írni, hanem ha már szóba került, szeretnék állást foglalni a címerről is, ha már erről olyan sok vita volt az elmúlt időszakban, alkotmányozás kapcsán és azon kívül.

A zászló:
Számomra ez a legfontosabb nemzeti jelkép, még fontosabb a címernél is. Egyrészt, mert a zászló mégiscsak egy tiszta valami: piros-fehér-zöld. Nekem tetszik. Szép. Egyaránt benne van a piros, mint a lobogás, a lendület és a zöld, mint a nyugalom. Vagy ahogy általában mondani szoktuk: erő-tisztaság-remény. Szerintem felesleges további dolgokat beletenni, úgymint címert. Annyiféle címerünk volt már a történelem folyamán. A zászló ellenben a maga három színével kifejezi az állandóságot, a magyarságot, mint olyant. Ha valamelyik címer van benne, akkor az számomra már inkább a történelem valamelyik szakaszának jelképe. Ha lyuk van benne, az is egy történelmi jelkép. Szép az is, de a díszítetlen zászló mindegyik ilyennél valami jóval többet fejez ki számomra.
Azonkívül (szintén személyes véleményem szerint) a zászló nem csupán állami, hanem elsősorban nemzeti jelkép. A magyarok jelképe bárhol a világon. Amire minden magyar ember jóleső érzéssel nézhet. Éppen ezért viszont vigyázni is kellene rá. A méltóságára. Nem hagyni megfakulni, és nem hagyni bepiszkolódni. Nem verekedni vele. Nem használni sálként. Nem odafesteni mindenhová, hogy ne használódjon el. Például szokjunk már le arról, hogy piros-fehér-zöldbe burkoljuk a magyar élelmiszereket, pl tejfölt, túrót, ilyesmit. Felesleges. Elég, ha egy embléma jelzi, hogy magyar termékkel van dolgunk.

A címer
A címer viszont már egy állam jelképe. Ezért van ez az útlevélen is. Milyen legyen? –erről vitatkoznak. Sokféle történelmi tradícióra vissza lehet utalni egy-egy jelképválasztásnál. Én továbbra is amellett vagyok, hogy az új címer, a jövendő rendszerváltás után ilyen legyen:

Egyrészt ez is egy örökséget jelent, a köztársasági tradíció, 1849; 1918; 1946 és 1956 örökségét. De más miatt is. A Szent Korona egy konkrét létező tárgy. Nem illik számomra a címer elvontságába. A Szent Korona: konkrét tárgy, amiből 1 azaz egy darab létezik. A címer: egy elvont dolog, egy idea, ami nem konkrét tárgyi formájában létezik, hanem a fejünkben. Más kérdés, hogy ezt a fejünkben, tudatunkban élő valamit le lehet rajzolni sokszor, és ki lehet tenni hivatalokra, útlevelekre, stb. Akkor az az ideának egy-egy konkrét materializálódási formája lesz; ettől függetlenül maga az idea ott él a fejünkben sértetlenül tovább. A Szent Korona azonban egy megfogható, tárgy, amit nem lehet az ideák világába áttolni. Ha a lerajzolt címerbe beleteszünk egy koronát is, az már nem az a Szent Korona lesz, csak egy másolata annak. Pedig jelkép értéke és varázsereje csak annak az egy tárgynak van, nem pedig a másolatának.
Ha pedig egy címerábra megsérül? Az szomorú, de ettől az idea nem sérül, az sérthetetlen, mert nem anyagi. De ha a Szent Korona rongálódna meg, azt nem lehetne pótolni. Ezért nem praktikus szerintem konkrét tárgyat ideával egy szintre emelni.
A Szent Korona szerintem a magyar államiságnak egy történelmi emléke. (És nem egy az egyben a szimbóluma.) Éppen ezért nem vagyok ellensége annak, hogy továbbra is a Parlamentben őrizzük, az államiság más emlékei, úgy mint némely királyok képei és szobrai, a Honfoglalás ábrázolása, stb. mellett. Ezek történeti emlékek. Ha valamit mégis szimbolizál a Korona, akkor az a mindenkori Uralkodó és a Mindenkori nemzet közötti szövetség. A törvények betartása. Az alkotmányosság. Hát ezért van helye a Szent Koronának a Parlamentben. (De mint tárgynak, nincs helye az Alkotmány, a majdani normális Alkotmány szövegében, mert a törvények is elvont dolgok.)
Hát ezért vagyok a köztársasági címer híve.

Egyébként 1849-ben, mikor Debrecenben az Országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását, a címer felett a Korona helyett egy kard és egy koszorú volt. Ez került az akkori új honvédzászlókra is.

(Ezért is volt a Hadtörténeti Múzeumban a szabadságharcról szóló kiállítás címe ez: Kard és Koszorú.)
Végül is az ellen sem lenne kifogásom, hogy ez legyen az új címer. Bár kicsit olyan, mintha a kard fenyegetné a címert. De történelmi hagyományai ennek is vannak. A január 2-ai tüntetésen volt egy fiú, aki egy ilyen 1849-es honvédzászlót lengetett (a legény kabátján a Zöldes Párt kitűzője volt, tehát valószínűleg hozzájuk tartozott). Neki is estek majdnem a gárdista vadbarmok. Szerencsére nem hagyta magát provokálni.

A demonstrációról szóló bejegyzésnél mutattam ezt a jelvényt.

Az Első Magyar Köztársaság jelvénye volt (amelynek hivatalos neve bizony Magyar Népköztársaság volt), de nem hivatalos címer. Ugyanígy most is: szerintem alkalmas lehet egy köztársasági mozgalom emblémájául, de címernek szerintem nem. Még akkor sem, ha kivesszük belőle a feliratot és/vagy pajzsformájúra alakítjuk.

Az Árpád-sávok

Szintén fontos történelmi jelkép. Állítólag az Árpád-dinasztiára utal. Magyarország egyik legdicsőbb korszakának uralkodócsaládjára, történelmi büszkeségeinkre. Éppen ezért kellene közösen elfogadnunk és büszkének lenni rá, nem pedig majrézni tőle, és nyilasveszélyt kiáltani, mikor az 1989-es rendszerváltás után először felbukkant. Sajnos voltak azonban, akik ezt tették. Pedig egészen egyszerűen semlegesíteni lehetett volna azt az állítólagos potenciális félelmet, amit ez egyesekben kelthetett. Úgy, hogy a magukat baloldalinak mondó pártok is használni kezdik annak idején, és nem engedik, hogy az ún. szélsőjobb kisajátítsa. Nem ezt tették ezek a magukat baloldalinak nevező pártok, inkább műbalhéztak miatta, és ezzel egy történelmi esélyt játszottak el. Hagyták, hogy néhány undorító hőbörgő tolvaj meglopja a nemzet egészét, és lelépjen egy össznemzeti jelképpel. Ez olyan történelmi vétek, amit majd csak az unokáik fognak számon kérni rajtuk. De rajtunk is. Meg fogják kérdezni: „Papa, hogyan lehettetek ilyen töketlenek, hogy hagytátok, hogy a szélsőjobb megpucoljon az Árpád-sávos zászlóval?”
Mit fogunk mondani nekik? Csak nyökögni fogunk, hogy hát szóval, izé, nos de hát…
Vajon tényleg késő, és fene dögkeselyűk eszik már államalapító dinasztiánk egykor győztes csatákban hordozott dicső jelképét? Talán még nem.
Egyrészt az ellenzéki pártok előtt még ott az esély. Emeljék fel az Árpád-sávos zászlót újra, és hogy félreérthetetlen legyen, használják eleinte saját pártjelvényeikkel. Igen, komolyan mondom:
Árpád-sáv sétáló emberrel:

[ELTÁVOLÍTVA]*

Árpád-sáv szegfűvel:

[ELTÁVOLÍTVA]*

Ezen most sokan fel fognak háborodni, mások ki fognak röhögni, de szerintem egy próbát megérne. Bátor próbálkozás lenne. A pirosasoknak egy gesztus a múltjukon való túllépésre. És a zöldeseknek is szép gesztus. Jobb mint az örökös nyavalygás.
Vagy tévednék, és késő van már ehhez? Nem tudom. Én mindenesetre azt mondom: ha valaki meg akar lopni (például, ha magyarságomat akarja meglopni), akkor nem szabad ölbe tett kézzel malmozva várni, hogy a tolvaj elillanjon. Ameddig van lehetőség, utána kell eredni, és meg kell próbálni az értékeinket visszavenni. Ha nem sikerül, nem sikerül.

Hacsak…
Még esetleg ezzel lehetne visszahozni az Árpád-sávok becsületét: Ha valahogyan vissza lehetne hozni a köztudatba
az Imre király-féle kilencoroszlános

vagy a II. András-féle hétoroszlános

címert.
(Akár arany, akár ezüst oroszlánokkal, mondjuk ezüstökkel szerintem jobban néz ki.)
Csakhát hogyan hozzuk vissza a köztudatba ezeket is úgy, hogy ezeket a jelképeket sem hagyjuk kisajátítani senkinek? A kisajátítás elkerülésének egyetlen útja, mint láttuk az, ha egy jelképet mindenki használ. De ezt nehéz lenne megoldani.
(Attól mindenesetre igyekeznünk kell megóvni a köztársasági címert is, hogy ne váljon kizárólag a Pirosas Párt jelvényévé. Ez a veszély azonban még nem fenyeget.)

Egyéb...
Itt vannak esetleg még a Rákóczi-kor jelvényei. Például ez a nem-Árpád-sávos zászló latin felirattal:

„Iustam causam Deus non derelinquet.” („Az igaz ügyet Isten el nem hagyja.”) Ez azonban történelmi jelkép, aminek konkrét történelmi jelentése van: egy szabadságharc zászlaja volt. Újra aktualizálni? Hát nem is tudom, nem biztos, hogy szerencsés lenne. Az „Imre-címerrel” és az „András-címerrel” azért más a helyzet, mert azok egy-egy királyi hatalom szimbólumai voltak, nem pedig egy harcé, egy „nemzeti” háborúé. Ráadásul az „András-címer”, mégiscsak az 1222-es Aranybulla pecsétjén is szerepelt, az Aranybulla pedig mégiscsak a magyar alkotmányosság első megnyilvánulása, ha úgy vesszük, Magyarország első rendi alkotmánya.

* [Közlemény: A szerzőnek nem célja senki pártjelvényeibe engedély nélkül belenyúlkálni, hacsak karikatúra készítése vagy egyéb jó- illetőleg rosszindulatú gúnyolódás céljából nem. Mivel jelen helyzetben egyik eset sem forog fenn, és a szerző halálkomolyan gondolta, amit lerajzolt, a fenti ábrákat kénytelen volt a blogról eltávolítani. Precíz heraldikai leírást adni a két jelvényről nem áll módunkban, részben azért, mert a jelvények erősen "antiheraldikusak". Ilyen körülmények között a két ábra kinézetét kénytelenek vagyunk a Tisztelt Olvasó szíves képzeletére bízni. A két jelvényt, mint lehetséges javaslatot megküldtük a szóban forgó pártok sajtó- és propagandaosztályainak, elbírálás és meggondolás céljából. Az ezekért járó esetleges díjazásunkról előre lemondtunk. A pályaművek elbírálásáról lapzártáig nem érkezett hír. A Szerk.]