1956 - 1. Forradalom

Az első kérdés a forradalom kérdése. Még ez sincs megnyugtatóan tisztázva. Ugyanis azt mind tudjuk, hogy 1956 forradalom volt és nem ellenforradalom. De miért volt az? Erre általában nem tudnak mást mondani, mint azt, hogy csak. Mint ahogy az ellenforradalom igazolásaképpen sem tudott mit mondani az előző hatalom, mint azt, hogy csak. Azért, mert mi mondtuk, akiknél, a hatalom van. A történelmet a győztesek írják- ha jól emlékszem, ezt Sztálin mondta. (Ő tudta.) Szóval az egyszerű honpolgár csak annyit érzékel, hogy hatalmak jönnek-mennek a feje fölött, és mindegyik megmondja, hogy mit kell neki, az egyszerű honpolgárnak gondolnia. Indokolni pedig egyik sem indokolja meg. Csak diktál. Így tehát nem biztos, hogy a forradalom, mint terminus mindenkiben megnyugtatóan elrendeződött. Akármikor előjöhetnek kétségek. De ezeket az ember rögtön el is nyomja: megijed, hogy nem jó hazafi az, aki kételkedni mer a forradalom forradalmiságában.
Ezért térek ki erre. Lehet, hogy egy ilyen terminológiai vitában nem az én véleményem az irányadó, de megpróbálok történészként válaszolni a kérdésre, értelmezésem szerint.
Végül is mi a forradalom? A történeti terminológiában általában egy-egy országban a társadalmi rend, az államforma hirtelen megváltoztatását jelenti, az ország lakosságának tömegeire támaszkodva. Vagy legalábbis arra tett kísérlet, ami nem mindig fejeződik be. Figyelem! Az előző mondatból minden szó fontos. Hirtelen jön a változás, ebben különbözik a forradalom a reformoktól. A társadalmi rendnek a megváltoztatására, a társadalmi viszonyok átrendezésére törekszik, ebben különbözik a palotaforradalomtól. (Palotaforradalomnak azt hívják, amikor az uralkodó eliten belül történik a változás: a hatalmi elit egyik csoportját a hatalmi elit egy másik csoportja váltja a kormányzásban, hasonló hirtelenséggel.) És van tömegbázisa, mégpedig az országon belül. Ebben különbözik megintcsak a palotaforradalomtól, illetve a külső erő által kikényszerített, illetve kívülről az országra ráerőszakolt változástól. Egyedül az államforma megváltoztatásában vagyok kicsit bizonytalan. Ha benne is hagyom az előző mondatban, azért azt jelezném, hogy ez nem olyan hangsúlyos, mint a többi elem. A társadalmi átrendeződés sokkal fontosabb és előrébbvaló a definícióban, mert az államforma igen sokszor csak puszta formalitás.
Nem ragaszkodom feltétlenül ahhoz, hogy a forradalom feltétlenül és mindig pozitív fogalom. És a másik: a forradalom nem feltétlenül jár együtt az erőszakkal. 1848-ra éppen azért lehetünk büszkék, és ünnepeljük méltán, mert ellentétben más ilyen hirtelen, váratlanul jövő eseményekkel, itt nem folyt vér.
(Lábjegyzet: Bibó István többször felhívja rá figyelmet Az európai társadalomfejlődés értelmében, hogy a marxista dogmatizmus hozta be ebbe az egészbe az erőszak feltétlen szükségességének tévhitét, ahogyan a „forradalomcsinálás tudományának” tévhitét.)
1848-ban és 1956-ban meg akarták változtatni a társadalmi rendet, egyik esetben a rendi-feudális államból akartak polgári államot létrehozni, másik esetben a kemény államszocialista diktatúrát és a pártdiktatúrát felváltani valamiféle valódi szocializmussal és valódi demokráciával. És mindkét esetben hirtelen jött létre a változás, az más kérdés, hogy az első esetben hosszú évekig érlelődött előtte, ami akkor nagyon rövid idő alatt lezajlott.
Ezért volt tehát forradalom 1956-ban. (És ezért volt békés forradalom az 1989-es rendszerváltás is.) És ezért nem volt forradalom, hanem erőszakos hatalomátvétel 1944-ben, hiszen a nyilasok nem támaszkodtak széles tömegbázisra, ráadásul egy idegen megszálló hatalom kegyéből vették át a hatalmat. (Ezt attól függetlenül mondom, hogy a népirtás és az idegen hatalom feltétlen kiszolgálása, amit ezután műveltek, kimeríti a hazaárulás fogalmát.)
És ezért nem volt forradalom 1945-ben, amikor szintén a külső körülmények megváltozásának (egy világháború eldőltének) hatására vált lehetővé, hogy az addig a változásokon hosszasan agyaló, és szép munkát végző, de valódi szerephez nem jutó reformtábor hozzáláthasson elképzelései megvalósításához. (Hagyjuk most azt a kérdést, hogy, ha a Horthy-rendszert nem váltja fel erőszakosan a nyilasuralom, akkor a reformereknek (szociáldemokratáknak, népieknek, polgári radikálisoknak, keresztényszocialistáknak) szükségük lett volna-e forradalomra a konzervatív rendszerrel szemben, elképzeléseik végigvitelére. Ezen nem érdemes utólag agyalni.)
És ezért nem volt forradalom 1948-ban vagy 1949-ben. Egyrészt mert akkor sem nagy tömegbázisra, hanem egy rendőri apparátusra, és a törvényesség határainak folyamatos feszegetésére építette fel a Kommunista Párt a hatalomátvétel rendszerét, ráadásul ezt évek alatt valósította meg az ellenfelek fokozatos és módszeres megfúrásával, majd kicsinálásával, amellett szintén idegen külső segítséggel.
És ezért nem volt forradalom 2006-ban és 2010-ben sem, hiszen ezekben az esetekben nem volt célul kitűzve a társadalom megreformálása, a hatalmi struktúrák vagy az államforma megváltoztatása; a cél kizárólag az volt, hogy a politikai elit egyik csoportja egy másik szűk csoportnak átadja a hatalmat. (Ez a másik csoport a hatalom megszerzése után nekiállhat felülről megvalósítani különböző reformterveket, de azt már megint nem forradalomnak hívják. Eredetileg pedig semmit nem ígértek, csak azt, hogy ami előttük van, azt leváltják.) De ezeket palotaforradalomnak sem lehet nevezni, mert ugyanakkor a tömegek mozgósítása is része volt az egésznek, nem az egyes csoportok egymás közötti leszámolásáról volt szó.