Fájó a hiánya már most. Nem csak a bölcsessége, a hatalmas tudása miatt. Bár sereg nélküli vezérnek mondta magát, de mi tudtuk: mi vagyunk a serege. Szeretnénk továbbra is azok maradni, ami borzasztóan nehéz lesz.
Egy olyan tekintély ment el, akire lehetett támaszkodni, ha elbizonytalanodtunk, akinek szavai még távolról, ismeretlenül is erőt tudtak adni. Emellett pedig példát.
A következetes és kérlelhetetlen, de ugyanakkor intellektuális érvekkel megtámogatott emberi együttérzésből.
Ami ma olyan nagy hiány. Annyian hiszik azt, hogy vagy együttérzés vagy intellektus, de a kettő együtt nem megy, mert ugye, a szokásos undorító, hazug közhely szerint, akinek fiatal korában nincs szíve, annak nincs szíve, akinek idős korában még mindig van szíve, annak nincs esze... (Nem szó szerint így, de a lényege ez ennek a hazug közhelynek.)
Példát adni a gentleman viselkedésből és stílusból.
Ami ezek szerint igenis összeegyeztethető a radikális társadalmi változások óhajtásával. Lehet az ember úgy úriember, hogy a népért küzd.
Példát különböző(nek tűnő) szellemi hagyományok értékének meglátásáról, és egyaránt való beillesztéséről gondolkodásunkba.
Ez a példa, amit ezeken a területeken nekünk, mindannyiunknak, egész népének, egész nemzetének mutatott.
És a hatalmas munka az életmű, ami emögött állt. Mert az ő teljesítményét nem lehetett nem értékelni.
Mi akik példáját követni akarjuk, de nála fiatalabbak és tapasztalatlanabbak vagyunk, persze, hogy félünk, hogy az ilyen tekintély hiánya miatt minket könnyedén ledarálhatnak.
De majd megyünk, próbálkozunk, és bízunk a legjobbakban.
Addig pedig...
Arra gondoltam az lesz a legjobb emlékezés, ha itt, ezen a blogon is közzéteszek néhány fontos mondatot utolsó üzenetéből, amit ránk hagyott. (Lásd a következő bejegyzést!)
Addig is itt van talán az utolsó interjú vele. Valaki olyantól, aki szerintem mélyen átérezte az ő mondanivalóját:
És egy másik, korábbi, amiről azt hiszem, ugyanez mondható:
És egy összeállítás fontos írásaiból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése