És miért nem értek célt?
Mert a néppel küzdöttek ugyan, de nem a népért; szabadságot akartak ugyan, de a szabadság nem volt egyéb, mint szabadulás az osztrákoktól.
Nem értek célt, mert midőn balkezökkel az osztrák zsarnokok trónját szét akarták zúzni, jobbkezökkel egy másvalakit akartak a bíborra ültetni, ki ura, s végre zsarnoka lett volna e honnak.
És a magyar meghasonlott önmagával, és a pártoskodás aláásta, sírba tette nemzetünk legszebb reményeit.
Nem úgy van most.
Nem azért ragadtunk mi fegyvert, hogy valakinek, bárki ember fia legyen is, koronát tegyünk a fejére.
Nem kell többé koronás apa, ki aranyos fejét azon törje, hogyan igázza le nemzetünket.
Mi a népért, a szent szabadságért és egyenlőségért állunk fegyverben, mi nem egyesekért, hanem hazánkért, nemzeti lételünkért szálltunk síkra. (…)
Az a kérdés: saját fiainkat idegen nemzetek eltapodására vagy saját hazánk védelmére használjuk-e.”
(Rónay Jácint tábori lelkész beszéde Győrben 1849. június 22-én)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése