Ahch-To (Sceilig Mhichíl)
Nem is tudom, előfordult-e már, hogy egy földi hely ennyire felismerhető legyen egy Csillagok háborúja-film egyik helyszínében. Az Írország nyugati partjaihoz közel fekvő Sceilig Mhichíl (Mihály-sziklasziget) azonban olyannyira jellegzetes kinézetű, hogy le sem lehetne tagadni, hogy itt forgatták az Ahch-To bolygón játszódó jeleneteket. Ez a s(z)kellig valamikor remeték, szerzetesek otthona volt. Így érthető, hogy most ez lett Luke Skywalker világtól való elvonulásának legfőbb szimbóluma. A szigeten él egy csomó lunda is (az a színes csőrű kis halászmadár). Van egy olyan érzésem, hogy az Ahch-To porgoknak nevezett idegesítő kismadarait is a lundákról mintázták.
Luke Skywalker (Mark Hamill)
Ahogyan az várható is volt, Luke alakjában jelenik meg leginkább az a múlt és jelen között húzódó konfliktus, ami az Utolsó Jedi központi eleme. Mi okból akar Luke szakítani a maga múltjával? Talán mert nem bírja a rá nehezedő elvárások súlyát. Úgy érzi annak idején túl sokat vállalt, mert túl sokat várt el tőle a világ: arra képes volt, hogy legyőzze a Birodalmat, visszatérítse apját a jó útra, és ezzel valamiféle egyensúlyt hozzon az Erőbe. De (valószínűleg így gondolja), itt be kellett volna, hogy fejeződjön a szerepe, mert arra már nem feltétlenül lett volna alkalmas, hogy mindenki ősi mestereként ő szervezze újjá a Jedi Rendet. Ez már meghaladta az erejét, nem erre kapott elhivatást. De mégis, mint Világot megmentő hőstől, nyilván tőle várta mindenki, hogy a következő lépést is megtegye. Csakhogy egy ember néha kevés ahhoz, hogy mindent egymagában végezzen el. Luke talán a magányos feladat nagyságától roppant össze. Kérdés persze az, hogy a Jedi visszatér idején élt-e más Jedi a Messzi-Messzi Galaxisban Luke-on kívül. (Erre nem kaptunk egyértelmű választ. Úgy tűnik, a 66-os parancsot annak idején sok Jedi lovag túlélte, de kérdés megérte-e közülük valaki a galaktikus polgárháború végét. Ha nem, akkor Luke-nak persze nem volt más választása, mint hogy maga kezdjen hozzá a Rend újjáépítéséhez a semmiből. De ahogyan itt viselkedik, az azt sugallja, hogy úgy érzi: dönthetett volna annak idején másként is, és félreállhatott volna. Lehet, hogy éppen Ezra Bridgernek a Lázadók sorozat főszereplőjének is átadhatta volna a stafétát, már ha Luke tudott egyáltalán Ezra létezéséről.)
Fenti spekulációim alapján rejlik itt egy új történetszál, aminek kibontása a következő részben egy hatalmas lehetőség az alkotók részére. Miszerint: maradt-e még más Jedi Luke-on kívül, vagy akár Luke tanítványai között, aki az öreg mester alternatívája lehet, vagy lehetett volna. (Ne feledjük, hogy Rey még nem kész Jedi lovag, csak egy tanítvány. Éppen olyan éretlen, mint Luke lehetett a Jedi visszatér idejében. Ha most meg az ő nyakába szakad majd a Jedi Rend újjászervezése, az megint ilyen kudarchoz és keserűséghez vezethet.)
Szóval az ötlet, amire a mostani Luke Skywalker alakját felépítették, kiváló, de már a konkrét dramaturgiai megvalósítás néha döcög egy kicsit. És nem a színészi játék miatt, mert Mark Hamill jól csinálja, amit csinál, hanem a forgatókönyv miatt. Luke monológjai, párbeszédei és úgy általában a jelenetei nem mindig vannak jól megírva, és emiatt a nézőnek néha az lehet az érzése, hogy amit az öreg mester művel a filmben, az csak öreges nyavalygás. Ha lenne alkalma bővebben és felépítettebben kifejteni, hogy hogyan jutott ide, a néző jobban megérthetné. Mert van olyan, hogy az ember lelkileg képtelenné válik a cselekvésre. Tényleg van. (Csak ezt ritkán látjuk holllwoodi hatásvadász filmekben.)
Luke utolsó jeleneteinél volt némi hiányérzetem, de ezt majd csak egy kommentben fejtem ki, mert „spoilerrel erősen terhelt” mondanivaló lesz.
A Jedi Rend
Már a trailerből kiderült, hogy Luke Skywalker ebben a részben fel akarja oszlatni a Jedi Rendet. Nyilván a néző egyik nagy kérdése az, amikor beül a moziba, hogy miért. És kapunk erre egy érthető választ, de erre megint nem szánnak elég időt. Luke a Rend elitizmusát emlegeti: azt, hogy magának akarja kisajátítani az Erővel való kapcsolatot, és a bennünk saját magunkban rejlő misztikus lehetőségek kiaknázását. Hiszen, ha az Erő az univerzumot összekötő titokzatos valami, akkor a vele való kapcsolat nem lehet csak egyetlen (papi) Rend kiváltsága, hanem mindannyiunké. Az pedig, hogy ki mennyire fér hozzá, illetve ki milyen rétegeihez jut el, nem feltétlenül azon kell, hogy múljon, hogy valaki tagja-e egy ilyen vagy olyan szervezetnek vagy nem. Egy szervezet legfeljebb keretet és segítséget adhat az Erővel való foglalkozáshoz. Jó gondolat, de ez így megint kevésnek tűnik. Vagy Luke-nak kellett volna alkalmat adni, hogy ezt egy hosszabb monológban (vagy akár egy Reyjel folytatott vitában) fejtse ki, vagy mindezt példákkal is illusztrálni. (Maz Kanata és Chirrut Îmwe alakjaiban már behozták azt a szálat a történetbe, hogy az Erőhöz tulajdonképpen nem csak a Jedik, azaz a Kiválasztottak férhetnek hozzá, hanem más is.)
Amiről még beszélni lehetett volna: például az az ellentmondás, hogy a Jedi Rend, miközben valami misztikus utat akar mutatni önmagunk tökéletesítéséhez, aközben a Csillagok háborúja eddigi részei során, amikor láttuk, szinte mindig politikai szervezetként, a Köztársaságot védő lovagrendként, harci és diplomáciai erőként és rendőrségként lépett fel. És ezt (ahogyan a filmek is visszautalnak rá) már több ezer éve gyakorolja. Nincs olyan politikai szervezet, ami ennyi idő alatt ne torzulna, ne korrumpálódna és ne szakadna frakciókra a politikában és diplomáciában tulajdonképpen kikerülhetetlen mocskos machinációk és intrikák következtében.
(Már utaltam rá, hogy ennek felvillantása egy olyan ziccer volt, amit az Előzménytrilógia alkotói kihagytak, pedig ezzel meg lehetett volna alapozni (pszichológiailag is) Anakin Skywalker áttérését és főleg azt a jelenetet, amikor Mace Windu ellen fordul. Mindez leginkább talán úgy lett volna lehetséges, ha Windu mester lett volna az antipatikus, hatalmaskodó Jedi alakja, akitől saját bajtársai is tartanak... Arra sem kaptunk magyarázatot, pedig a fentiek végiggondolásával nyilván érthető, hogy a 66-os parancs idején miért engedte a Galaxis lakossága halomra gyilkolni az elvileg értük harcoló Jediket: valószínűleg éppen ezért, mert csak egy magába forduló, titkait féltékenyen őrző, is ki tudja milyen machinációkat folytató rátarti bandát, esetleg egy valamiféle „Háttérhatalmat” látott bennük.)
Mindezzel együtt is szép, hogy a film egyáltalán feltette a kérdést: meddig lehet szükség egy ilyen szervezetre, mint a Jedi Rend? Mi az a pont, amikor már nem játszhat pozitív szerepet, mert az önzetlenül szolgáló, önfeláldozó harcosok csapatából egy már csak önmagát és a maga befolyását fenntartani igyekvő öncélú szervezet lesz?
És ha eljut erre a pontra maga az intézmény, hogyan lehet és hogyan érdemes átmenteni azt az általa felhalmozott rengeteg tudást, ami mégiscsak értéket jelent?
Rey (Daisy Ridley)
Mindez (amit a fent leírtam) nem tartja vissza Reyt, hogy rendületlenül haladjon előre a Jedivé válás útján. Egyelőre ugyanúgy nem a Jedi Rend újjászervezése érdekli, hanem önmaga tökéletesítése, kemény harcossá edzése, mint ahogyan az ifjú Luke Skywalkert is ugyanezek a dolgok foglalkoztatták az eredeti Trilógia második része idején.
A párhuzam nyilván szándékos az alkotók részéről. Ugyanakkor egy kicsit itt is elégedetlen vagyok. Annak idején Luke edzése is egyszerre volt egy felkészülés a végső nagy harcra és önmaga megismerése. Ezt Luke-nál is többek között egy álomszerű, szimbolikus jelenettel mutatta be a rendező A Birodalom visszavágban, mint ahogyan most is. De amíg annak a jelenetnek (mikor Luke önmagával kerül szembe) világos volt az üzenete, itt nem egészen tisztázott, hogy az olyan jeleneteknek, amikor Rey egy mély kútba esik vagy végtelen számú tükörrel kerül szembe van-e valami értelme és mélysége, vagy csak öncélú filmes művészkedés különösebb mondanivaló nélkül.
Még egy fontos dolog. Az Ébredő Erő után nagyban ment a találgatás Rey származásával kapcsolatban. Ki ő? Lehet, hogy ő is Solo- vagy Skywalker-gyerek? Luke lánya? Vagy talán Obiwan Kenobi unokája lehet? Sokféle teória, spekuláció jött a legkülönfélébb helyekről. Most még szóval is ki van mondva (és ezt talán még nem is olyan nagy spoiler ellőni), hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Miért kellene, hogy ő bárkinek a rokona legyen? Nem a származás, nem az előkelő vérvonal tesz valakit Jedivé. Éppen aza szép, hogy egy ismeretlen porfészekből jövő ismeretlen szegény lány lesz a legnagyobb hőse az új időknek. Ez megint egy okos üzenet, örülök, hogy az alkotók ebbe az irányba vitték el a történetet.
Kylo Ren (Adam Driver)
Kylo alapkonfliktusa is olyasmi, mint Luke Skywalkeré: leszámoljon-e végképp a múltjával és a vele kapcsolatos elvárásokkal vagy nem? Illetve: a múltjából pontosan mivel számoljon le, melyik családi örökségétől próbáljon megszabadulni, és melyiket próbálja továbbvinni? (Szüleiét vagy nagyapjáét?) Kylo alakja az elejétől erről a végletes vívódásról szól: egyik indulatból a másikba esik, hol iszonyúan meg akar felelni mások elvárásainak, hol mindenből elege lesz, és mindennek az irányítását a saját kezébe akarja venni. Szimbolikus, hogy most már az elején szanaszét töri a sisakját, azt a tárgyat, ami mintha a nagyapjához való hasonulás eszköze lett volna. A filmben van egy pillanat, amikor úgy néz ki, kész is lenne súlyosan terhelt, apagyilkos múltját is feldolgozni, és kiszállni abból a játszmából, aminek eszköze lett. Van egy ilyen érdekes monológja a Sötét Oldal és a Jedi Rend közötti ellentéten való felülemelkedésről, annak meghaladásáról. Ami nem lenne rossz gondolat, pláne, hogy itt akár még össze is kapcsolódhatnának Kylo és Luke céljai. De a néző nem tudja elfelejteni, hogy Darth Vader annak idején ugyanezzel a szöveggel próbálta Luke-ot átcsábítani a Sötét Oldalra. Így a még mindig elég gyenge Kylo esetében megvan a veszélye annak, hogy pont azáltal kezdi a nagyapja rossz mintáit másolni, hogy azokat el akarta kerülni. Ez megint egy nagyon érdekes történetelem, és azt hiszem, sokunk számára ismerős lehet a magunk családi életéből.
Emellett: a Kylo és Rey között kialakuló különös kapcsolat az egész film legérdekesebb szála. Valami végzetszerű vonzalom ez, amiből még sokminden lehet: barátság, szerelem, bajtársi kapcsolat vagy olyan tragédia is, mint a görög mitológiában Akhilleusz és Pentheszileia történetében,
ahol a két hős háborús kötelességérzete erősebbnek bizonyult a közöttük lévő szerelmi vonzalomnál.
Harci koreográfiák
Ezeket hiányoltam az Ébredő Erőből. Itt most azért kapunk ebből is valamennyit, de a legjobb ezek közül érdekes módon Snoke „arctalan” testőrségéhez kapcsolódik. (Ami nem rossz, mert elődeiket, Palpatine hasonló piros testőrségét sosem láttuk az élőszereplős filmekben harc közben, pedig mindenkit érdekelt volna a stílusuk.) Van egy végső nagy párbaj is a filmben, de az már nem annyira látványos, mint a piros vitézeké. Mintha azt akarná sugallni a rendező, hogy az igazán fontos összecsapások a való életben is inkább szellemi síkon zajlanak.
Snoke (Andrew Serkis)
Rey mellett Snoke volt a másik szereplő, akivel kapcsolatban az Internetet elárasztották a legkülönfélébb helyekről jövő elméletek. Rey esetében kiderül, hogy nem a származás, a pedigré és a múlt a fontos, hiszen éppen az a lényeg, hogy egy ismeretlenségből kitörő, magát a semmiből felküzdő hősről van szó. Az viszont szerintem elvárható lenne, hogy megtudjunk valamit Snoke előéletéről. Hiszen az előző részben már az volt az alapszituáció, hogy ez a figura a legmagasabb polcon ül, és nyilván szeretnénk tudni, hogyan került oda. (Hiszen ő az, aki korábban, az eredeti Trilógiában soha nem jelent meg.) Ki volt ő a Birodalomban? Milyen viszonyban volt Palpatine császárral? Mennyiben akarja az Első Rend alakjában a Birodalmat feltámasztani, és mennyire akar attól eltérni? Egyáltalán: ő hozta létre az Első Rendet, vagy csak az élére állt? Császári címre pályázik vagy jól elvan ezzel a de facto diktátori hatalommal? Sith-nagyúr ő, vagy másféle Erőhasználó? Hogy került a befolyása alá Kylo Ren? Olyan kérdések, amik a nézőt jogosan érdekelhetnék, mert a cselekmény szempontjából lényegesek lehetnek. Ezekről most sem tudunk meg többet. Talán majd a harmadik részben?
Egyvalamit viszont biztosan megtudunk Snoke-ról már most: azt hogy egy ember. Mármint, hogy egy esendő ember, aki akármennyire is Übermenschnek hiszi magát, ő is tévedhet. Ezt eleve ügyesen vezeti fel a Trilógia. Emlékeztek hogyan nézett ki Snoke az Ébredő Erőben? Mindig csak hologramon jelent meg, olyankor viszont mindig óriási volt. Most már az elején kiderül, hogy szó sincs arról, hogy ő egy valódi óriás lenne, egy rendes emberméretű ember ő. Ebből már sejti a néző, hogy ez, hogy ő virtuálisan akar a beosztottjai fölé magasodni, valami súlyos kisebbségi komplexust takarhat. Hogy mi leplezi le végképp Snoke végletes felfuvalkodottságát, azt elárulni nagyon súlyos spoilerezés lenne.
(Mindemellett továbbra is azt kérdezem: miért kell a főgonosznak mindig rondának is lennie? Nem sokkal vérfagyasztóbb, ha valaki szép, de gonosz? Az még oké, hogy Darth Vader gépemberré válik, de ennek fényében teljesen felesleges volt még Palpatine-t is összeégetni a Sithek bosszújában, meg kitalálni még a Darth Vaderhez hasonló történetű Grievous tábornokot is, és most még egy összeégett arcú főgonoszt behozni. Kezd ez egy kicsit unalmassá válni. Andy Serkis egyébként maszk nélkül is tud ijesztő pofákat vágni, szerintem lehetett volna ő Snoke kevesebb sminkkel is. Jó lenne, ha egyszer már jönne egy Saint-Just-szerű (vagy éppen Bellatrix Lestrange-szerű) „angyalarcú” főgonosz ebbe a sorozatba is. Mondjuk Leonardo DiCaprio?)
Az ott Joseph Gordon-Levitt. Ha nem ismertétek fel, a hiba nem a ti készüléketekben van. (Valahogy mindig reméletm, hogy Joe egyszer megjelenik egy Star Wars-filmben, de valahogy úgy képzeltem, hogy saját személyében lesz jelen, és egy laza Jedi-mestert fog alakítani.)
Névtelen Hacker (Benicio del Toro)
Benicio del Torót mindig öröm a filmvásznon látni. Mostani szerepe elsősorban az, hogy a cselekmény egyik félrecsúszott szálát szépen visszaterelje a történet fő sodrába (ez most képzavar?). Ezt elég stílusosan meg is teszi, és közben még valamiféle tanulságot is levon az egészből, megmagyarázva, hogy a miért volt szükség arra, hogy cselekmény ennyire messze elkalandozzon egyik lényegtelennek tűnő mellékvágányon. Ezután viszont viszonylag gyorsan lelép (mármint a Névtelen Hacker). Nagyon remélem, hogy még viszontlátjuk.
Phasma százados (Gwendoline Christie)
Van Vader szerepének egy bizonyos aspektusa, amit most Phasma rohamosztagos százados vett át. Az eredeti Trilógiában minden néző azt várta, hogy mikor láthatjuk már meg végre Darth Vader arcát. Az első részben a Sötét Atya végig sisakban volt, aztán A Birodalom visszavágban végre egy pillanatra lekerült róla a fejfedő, de akkor csak hátulról láthattuk, aztán A Jedi visszatérben, megtérése után és halála előtt szimbolikus gesztusként végre teljesen felfedte az arcát. Most ugyanezt Phasma veszi át. (Ebben a részben megrepedt sisakja alól előtűnik az egyik szeme. Nyilván a harmadik részben le fogja venni a sisakját.) Csak nem tudom, miért van erre az elemre szükség. Phasma közel sem olyan érdekes szereplő, csak egy harcos statiszta. Másrészt már úgyis mindenki tudja, ki játssza őt, és az illető színésznő hogy néz ki. Nem szimpatikus hozzáállás, ha az alkotók azt hiszik, hogy az a siker kulcsa, ha patikamérlegen kimérve adagolják nekünk ugyanazokat az elemeket, amik már régen egyszer működtek. Ez az Ébredő Erőnél még elfogadható volt, de egy második résznél már azt mondom: ennyire ne nézzenek minket droidnak!
Mindezek alapján úgy tudnám összefoglalni: az Utolsó Jedi kissé káoszosra sikerült, de alapvetően egészen nézhető film. Talán túl sok mindent akartak belezsúfolni, és túl sok lényegtelen elem került bele, amik gyakran a lényegesektől rabolják el az időt. (Például: talán még jobban rá lehetett volna menni Rey és Kylo valamint Rey és Luke kapcsolatára.) Messze nem olyan koherens, mint A Birodalom visszavág volt, de igazából szeretném, ha nem is kellene A Birodalom visszavággal összehasonlítgatnom. Összességében az Utolsó Jedi pont ott működik legjobban, ahol az alkotók nem erőltetik túl a nosztalgiázást, sőt, pont azok a legizgalmasabb részei, ahol ellent mer mondani az eredeti Trilógia logikájának, és mer feszültséget teremteni múlt és jelen között.
További bejegyzések Star Wars-témában:
-Minek a metaforája a Birodalom és a Sötét Oldal?
-Az eddigi Star Wars-filmekről (Különös tekintettel az Előzménytrilógiára)
-Az animációs sorozatokról (Klónháború és Lázadók)
-Milyen szereplőket látnánk (láttunk volna) szívesen viszont az új Csillagok háborúja-filmben
-A Gyűrűk ura, a Harry Potter-regények és a Csillagok háborúja világának összehasonlítása
-Ébredő Erő-kritika
-Egy kis propaganda (a Galaktikus Köztársasági Felkelő Szövetség mellett)
-Zsivány 1.-kritika
-Előszó Sabine Wren naplójához
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése