Üzenet a múltból (Idézőjel) (Edek)

Az alábbi szöveg valamikor a XX. század első éveiben keletkezett. Szerzője egy sokoldalú és nagyon érdekes, de nálunk ma még ismeretlen lengyel filozófus, Edward Abramowski. Amiről a szöveg szól (a helyi önszervező kisközösségek szerepéről) már többször olvashattatok tőlem is. Én azonban nem Edward Abramowskitól szedtem mindazt amit mondtam, hanem magam jutottam ezekre a következtetésekre, és utólag csodálkoztam rá arra, hogy ezt ilyen nagy elmék is már ennyivel korábban is elmondták De annak is örülök, hogy én magam minderre még csak nem is az olvasmányaim, hanem az élményeim alapján jutottam: azalapján, hogy magam is jódarabig tagja lehettem egy ilyen cselekvő és alkotó önszervező kisközösségnek. Edward Abramowski szövegét én fordítottam.

Edward Abramowski:

A közösségek jelentősége

1. A közösségek teremtik meg a demokratikus kultúrát. A demokratikus kultúra azt jelenti, hogy az emberek maguk alkotják meg saját életüket. A sokoldalú, egészséges, szabad életet. Ahol nincsenek társaságok, egyesületek, ott nem is lehetséges az igazi demokratizálás, ott nincsenek szabad emberek, nincs szabad társadalom.
2. A közösségek, az egyesületek jelentik a nép politikai erejét, az egyetlen olyan erőt, amellyel a nép ellenállhat a bürokráciának. A társaságok jobban megvédik a nép szabadságát, mint az alkotmányok, mert az előbbiek a nemzet belső életerejére építenek. Segítenek tulajdona védelmében, sőt gazdagítják a nemzetet, színesítik az oktatást, megtanítanak a szerveződés szabályaira minden közös ügyben.
3. A közösség és az állam: fontos különbség van a kettő között. A helyi közösségek jobban szolgálják a társadalmi fejlődést. Sokszor ugyanazokat a feladatokat látják el, mint az állam, de szabadabb szellemben.
4. A szabadságról sok illúziónk lehet, de az igazi szabadság a másokkal való közösségben van. Egyedül az állami demokrácia nem tudja ezt a fajta szabadságot megteremteni. Az állami demokráciában a kormányt mindig a pillanatnyi többség képviselői alkotják, akik nem is mindig képviselik a társadalom valódi többségét. Így keletkeznek a törvények, és így is hajtják végre őket. Ezért támad fel mindig a decentralizáció és az autonómia követelése a helyi és nemzeti különbségek figyelembevételéért. Ugyanakkor még ez a követelés sem mindig veszi figyelembe az emberek közötti mélyebb különbségeket. Az etnikai autonómia sem old meg semmit, mert újabb etnikai kényszert szül, és sokszor csak a kisebbség uralmának egy más formáját teremti meg. A megoldást itt is a közös célokért önkéntesen szerveződő közösségek jelentik. Ehhez az állam hatáskörét sokszor némileg szűkíteni kell.
5. A szocializmus bevezetése állami erővel a szabadság újabb korlátozásához vezet. Erkölcsi téren pedig képmutatáshoz és a belső értékek elvesztéséhez vezet.
6. A szocializmus a közösségek szabadságából születik meg. Ez hozza el a társadalmi igazságosság eszményének megvalósulását, anélkül, hogy az egyes embert erőszakkal törné meg. Ez vezeti be a társadalmi igazságosság eszméjét az egyén életébe, lelkiismeretébe is, ez teremti meg az erkölcsi újjászületést, mert ez tanít meg a testvériségre és az alkotó szabadságra.
7. A mai politika irányelvei:
a) A demokratikus alkotmányért való küzdelem nem elég, emellett szükség van még a valódi demokráciáért való alkotó munkára is. A népet úgy lehet az őt érintő legfontosabb ügyekbe bevonni, ha segítjük, hogy autonóm, cselekvő közösségekbe szerveződjön, mert csak ez ad a demokratikus alkotmánynak szilárd alapokat, ez segíti az elbürokratizálódás megakadályozását, és ez vívja ki a lényegi szabadságot, azt, amit önmagában az alkotmány nem biztosít.
b) Mindig szükség van az autonóm alkotmányra, a világos szabályokra, de minden kormánnyal szemben (az államival és az autonómmal szemben is) adott esetben ellen kell állnunk az államosításnak. Amit lehet, át kell vinni az állam kezéből a közösségek kezébe a mezőgazdaság, a munkásság, az oktatás területén is. Csak ezen a módon építhetjük fel a népi Lengyelországot. A politika területén: harc az autonómia, a közösségek és az egyének szabadságának alkotmányos biztosításáért is. És emellett: minél nagyobb teret szerezni az államtól a közösségek számára.

Az első feladatok: Az alkotmány és az autonómia kivívásáért és megtartásáért nem elég a politikai cselekvés. Szükség van az elmélyültebb alkotó cselekvésre is, amellyel a demokratikus Lengyelországot, a népi intézményeket, a demokratikus kultúrát, a szabad embereket alkotjuk meg. Erre szolgálnak a népi egyesületek, társaságok, közösségek. Az ő feladatuk az új társadalom, az új ember kiformálása.

(A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Edward Abramowski: O znaczeniu stowarzyszeń. In: Uő: Braterstwo, solidarność, współdziałanie. Pisma Spółdzielcze i stowarzyszeniowe. Szerk: Remigiusz Okraska. Biblioteka Obywatela, Łódź, 2012. 197-199. o.)
http://soo.org.pl/doc/e-book/abramowski-braterstwo-solidarnosc-wspoldzialanie.pdf


Edward Abramowski (1868-1918)
Nagy hatású lengyel gondolkodó, filozófus, pszichológus és szociológus. Stefaninban született, az akkor az Orosz Birodalom részét képező Lengyel Kongresszusi Királyság („Kongresówka”) területén, nemesi családban. 1879-től Varsóban tanult, ahol kapcsolatba került a lengyel szocialista mozgalommal, amely egyaránt küzdött a társadalmi reformokért és egy új önálló lengyel nemzeti államért is. Szocialista lapokba írta első cikkeit is.
1885-ben áttelepült Galíciába, az Osztrák-Magyar Monarchia lengyel területére, biológiát és fizikát kezdett tanulni a krakkói Jagiełło Egyetemen. Itt is a helyi szociáldemokrata körökhöz tartozott.
1886-ban Genfbe ment és az ottani egyetemen immár filozófiai tanulmányokat folytatott. A lengyel emigráns köröknek itt is fontos tagja volt. 1889-ben visszatért Varsóba és a lengyel szocialista mozgalom keretében végzett sokoldalú oktató tevékenységet, elsősorban munkásokat tanított.
1892-ben ott volt Párizsban, mikor a mozgalom aktivistái megalapították a Lengyel Szocialista Pártot (Polska Partia Socjalistyczna – PPS). Ezt követően ismét Svájcban dolgozott, és beteg tüdejét kúrálta. Az 1890-es években egyre inkább eltávolodott az egyre harciasabbá váló PPS-tól, érdeklődése inkább a pszichológia felé fordult. 1897-ben tért vissza Varsóba, és nekilátott, hogy a pszichológia tudományos alapjait lengyel területeken is lerakja. 1907-ben megalapította a Lengyel Pszichológiai Társaságot. Ezen kívül is rengeteg dologgal foglalkozott.
Az 1905-ös oroszországi forradalom idején (amelyben a lengyel területek munkássága vezető szerepet játszott) Edek már a lengyel parasztság első nagy politikai szervezetének, a Lengyel Népi Szövetségnek (Polski Związek Ludowy – PZL) lett a a fő ideológusa. A PZL-nak megfogalmazott programtervezeteiben szociáldemokrata és anarchoszindikalista nézetek is keveredtek.
1915-ben, mikor a német és osztrák-magyar győzelmek után az orosz csapatok elhagyták a lengyel területeket, és a német uralom ellenére némileg szabadabb lett az élet a Kongresówkában, Edek Abramowski a Varsói Egyetemen kapott állást: ő alapította ott a Pszichológia Tanszéket. Az önálló és újraegyesített Lengyel Köztársaság kikiáltását (1918 novemberében) már nem érte meg: 1918 júniusában meghalt.
Műveit az utóbbi időben barátaink és harcostársaink, a Krytyka Polityczna Kiadó munkatársai is igyekeznek népszerűsíteni.