Számadás-szerűség

(Többen mondták, hogy kellene valamiféle számvetést írnom. Ennek októberben lett volna az ideje. Ezt most visszadátumozhatnám októberre, de akkor senki nem találná meg. Komoly számvetésre nem is futotta, csak ezekre a kérdésekre.)

Három könyvet írtam az asztalfióknak. Egy tudományos munkát (a szakdolgozatomat, amit állítólag ki lehetne adni) Ráday Pálról és Rákóczi Ferenc diplomatáiról. Egy kötetre való verset. És a harmadik tulajdonképpen ez a blog, mint esszé- és cikkgyűjtemény. Ami mégsem az asztalfióknak megy, de hát néha mégis ez az érzésem. A negyedik és az ötödik könyvet most írom…

Nem vagyok elégedett azzal, amit eddig elértem. De talán csak azért, mert folyamatosan kapom a véleményeket, hogy egy embernek eddigre itt meg itt kellene tartania, ez meg ez meg kellene hogy legyen (mindaz, ami nekem nincs)? Mások azt mondják, legyek elégedett azzal, ami van. Megint mások, hogy úgyis csak átmenetben vagyok…
Az önmenedzseléssel van a baj?

Lett-e belőlem tudós, újságíró vagy színész-rendező? Felemásan. Vagy csak negyedmásan. Még a tudóshoz vagyok a legközelebb.

De néha arról is azt érzem, csak titokban, éjjel, álruhában vagyok az. Végül is konferenciákon adok elő, bizonyos írásaim megjelennek, bizonyos szűk körben azért elismernek. De csak szűk körben. Elég lesz ez?
Egy jó ügy harcosa akartam lenni, „egy csepp a világszabadság tengerében”. De most hol vannak azok, akikkel együtt lehet küzdeni egy jó ügyért? Hol vannak azok, akikkel, tényleg együtt küzdöttünk a jó ügyért? Akikkel együtt vonultunk fel az Új tavaszi sereg-számlán (szemlén)?

Alvó lovag vagyok? Mind alvó lovagok vagyunk? Mikor fogunk felébredni? Mert egyszer biztosan felébredünk, újra összeállunk, és akkor aztán nincs megállás, amíg... Előre... Tovább... De addig?
Érdemes csak az utókornak dolgozni? A jövő még nem létezik. Az ember a jelenben, a jelennek dolgozik. Ha tehát az utókornak dolgozik, az asztalfióknak dolgozik…
Mi a siker mércéje? Ha pénz és ilyesmi nem kell, akkor mi lehetne más, mint az elismerés más emberektől? Nem a körülrajongás, az elismerés…

Akár egy kis közösségben elismertnek lenni. Mit kell ehhez tenni? Az ilyen értelemben tett sikerért?
Lehet közösségbe is szerelmesnek lenni, úgy mint egy emberbe?