Amiben viszont hiszek, pontosabban amit jó modellnek tartok, az a dialektika. A dialektikus gondolkodás is bizonyos mértékben ellentétpárokon alapul. Azonban ezek az ellentétek nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő ellentétek. De nem is feltétlenül két pólusa, azaz szélsősége az adott dolognak (bár azok is lehetnek), hanem más természetű részei. A dialektikus ellentétek, amikor egy adott dolog két része közötti egyensúly ideiglenesen megbomlik, feszültség támad, éppen azért izgalmasak, mert dinamikussá teszik mozgásba hozzák az adott dolgot, és ilyenformán éppen a mozgás teremtheti meg újra az egyensúlyt. Mondok néhány példát, úgy érthetőbb lesz.
Forma – Tartalom
erre már sokszor utaltam, e két dolog dialektikája vezet adott szimbólumok (formák) jelentésének (tartalmának) változásához, és fordítva, ahhoz, amikor egy adott tartalom új formát talál magának. Erre azért, ha akarjuk, van, lehet ráhatásunk. Erről írtam itt is. De hadd tegyek hozzá ilyesmit is: szerintem a vallások is elsősorban formák, amelyek adott esetekben hasonló tartalmakat fejezhetnek ki (amelyeknek adott esetben pozitív és negatív hatásuk is lehet). Érdemes a formák változása mellett a tartalmat is vizsgálni, annak változását vagy nem változását. A Kereszténység és az Iszlám formája mögött például sok hasonló tartalom bújik meg, olyanok is, amiknek pozitív, olyanok is, amiknek negatív hatásuk van.
Ha ez még mindig túl elvont, folytatom.
Kereslet – Kínálat
Ez a közgazdaságtani folyamatok mozgásának meghatározó dialektikus ellentéte. Kölcsönösen alakítják, formálják egymást. (Mert a kínálat is alakítja a keresletet, ezt nem szabad elfelejteni.)
Közeledés –Távolodás
Ez pedig a tánc dialektikája. A latin táncokban éppolyan fontos a férfi és a nő közötti közeledés eltávolodás, mint az általam is művelt magyar néptáncokban. Egy jó táncban egy egész párkapcsolati modell benne lehet. De ha egyedül táncolsz, akkor is megvan a dialektika az izmok feszülésében és lazulásában. Ez tulajdonképpen minden mozgás alapja.
Értelem – Érzelem
nos, itt látjuk igazán, hogy nem ellentétpárról van szó (mint az előbbi esetben), hanem csak egyazon dolog kétféle, eltérő természetű alkotórészéről. De ezek is kerülhetnek feszültségbe, ellentmondásba egymással, ilyenkor aztán igyekeznünk kell az ellentmondást feloldani, és nem kilengeni szélsőségesen egyik irányba sem.
Adó – Vevő
ez a dialektikus ellentétpár a kommunikáció alapja. A dinamizmust az teremti meg, hogy folyton váltogatjuk egy adott helyzetben az adó és a vevő szerepét. Ha bármelyik szerep hosszú időre megragad a kommunikáció egyik szereplőjénél, abból kellemetlen helyzet alakul ki, amiből ki akarunk majd lépni. Az sem működik, hogy valaki egyszerre legyen adó és vevő folyamatosan.
És még néhány ilyen dialektikus pár:
Közösségi – Magán, Formális – Informális, Állam – Társadalom, Elmélet – Gyakorlat, Objektív – Szubjektív.
Mindezek alapján azt is láthatjátok (már megint), hogy szerintem miért értelmetlen a politikai jobboldal-baloldal ellentétpárja abban az értelemben ahogyan ma használják. Mert a bal-jobb ellentétpár alapvetően egy dialektikus ellentétpár, nem pedig egymást kizáró, antagonisztikus, amivé manapság tenni igyekeznek (pl. ilyen hülye jelszavakkal, mint: „soha-többet-baloldali-hatalmat”). Mert baloldala és jobboldala mindennek van, és haladni csak úgy tudunk, ha hol az egyik, hol a másik mozdul meg. Ha egy dolgot akár bal, akár jobboldalától megfosztunk, nem fog tudni mozogni. Ez nem azt jelenti hogy minden politikai klikket hagyni kell garázdálkodni felettünk. Csak azt, hogy a politikában el kellene engednünk a baloldal-jobboldal kifejezést (mert ez a köznyelvet is megmérgezi), és arra koncentrálnunk, hogy egy-egy csoport mit állít, és mit tesz. Sokkal hatékonyabbak is lehetnénk így.
Valószínűleg nem ez volt az utolsó elvont eszmefuttatás a blogon, de igyekszem majd mindig érthetően fogalmazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése