Szerény vélemények, kérdések, szellemi utak: Tippek látatlanban egy régi-új műsorról

Úgy hírlik, Koltay Gábor újra elő fogja adatni az Itt élned, halnod kell című történelmi musicalét, vagy mijét.
Pár dolog, amit a produkcióról tudni érdemes:
A műsor eredetileg 1985. április 4-ére készült, ugyanúgy a Hősök Terére, az ottani műsorra, „Hazánk felszabadításának 40. évfordulójára”. Az egészet a KISz (Kommunista Ifjúsági Szövetség) szervezte. A főrendező Koltay Gábor volt, aki amellett, hogy ismert dokumentumfilmes és színházi rendező is volt, a Filmgyár MSzMP-titkára is volt egyben. A műsor a magyar történelmet tekintette át a honfoglalástól 1945-ig, kiemelve egy-egy fontos, jelentős eseményt. Jellemzően történelmi források felolvasása váltakozott megzenésített versekkel és látványos táncos tömegjelenetekkel. A zenéket Victor Máté szerezte, aki képzett komolyzenészből lett népszerű rockzenész. Az István a király első változatában ő játszotta Asztrik főpapot, így dolgozott már együtt Koltay Gáborral.
(Vagyis: az történhetett, hogy a KISz látta az István a király elsöprő sikerét, és elhatározta, hogy Koltay rendezői tehetségét a maga javára is felhasználja. Azért valljuk be: Koltay ért a színházi és a dokumentumfilmes rendezéshez, még ha a játékfilmjei katasztrofálisak is.)

(Habár, jobban utánagondolva... azt, hogy Koltay Gábor játékfilmjei olyan idegesítően rosszak, azt nagyrészt a forgatókönyvírónak, Nemeskürty Istvánnak köszönhetjük. Márpedig éppen ez a darab, az Itt élned, halnod kell az, ami megalapozta a Koltay-Nemeskürty-páros hosszú munkakapcsolatát. Ilyen szempontból, bár a darab egész jó, ijesztő, hogy milyen széria kezdete lett.)

Nemrég meghallgattam az eredeti előadást. (Ez nekünk még megvolt bakelit lemezen. Nem tudom, manapság be lehet-e szerezni bárhol cd-n.) Nekem tetszett, zeneileg jó, a szerepeket a legnagyobb színészek és zenészek mondták-énekelték, szóval nagyon jól volt az egész összerakva. Kis ízelítő: Vikidál Gyula játszotta Dózsa Györgyöt, Balázs Fecó Bornemissza Pétert, Varga Miklós Petőfi Sándort, Bessenyei Ferenc Kossuth Lajost, stb.)
Nem tudom, most milyen lesz, de az az érzésem, hogy nagyjából pontosan be tudnám lőni, hogy mely számokat fogják a mostani változatból kihagyni. Erre nagy tétben mernék fogadni. Majd ha már megvolt a mostani műsor, akkor majd írok egy pontos összehasonlítást.
Addig is a lista:

A számok, amik egyébként királyak, de jó eséllyel nem lesznek benne a 2016-os Itt élned, halnod kell-ben:

Ady Endre: Magyar jakobinus dala (előadó: Zoran Stevanović)
Csak egy részlet:
„Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.
(…)
Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?”
https://www.youtube.com/watch?v=1cyur2ONJuI
Hogy Zoránnal énekeltették el, ezt a szöveget, az külön király. Manapság viszont nem szeretik ("odafönt"), ha az emlegetett „úri bitangok” finom kis lelkét Ady-versekkel sértegetjük. De meg azt sem, ha a szomszéd népekről ilyen módon nyilatkozunk. Most az a direktíva, hogy utálni kell az egész világot. Ennek ellenére még mindig ez a szám az, ami talán esetleg valami miatt bekerülhet ebbe az új változatba is.

Tanácsköztársasági népünnepély (zene és tánc: mezőségi)
Egy csapat fiatal néptáncos vörös zászlókkal rohangál fel-alá a Hősök Terén erdélyi mezőségi zenére. Valószínű, hogy ez a szám benne lesz, csak nem vörös zászlókkal és nem a Tanácsköztársaság kapcsán. Ami engem illet, nem gondolom, hogy a Tanácsköztársaság egy olyan rendszer volt, amivel a mai magyar ember feltétlenül azonosulhat, de sok szimpatikus kezdeményezés volt benne. Meg sok visszataszító is. Szóval ezek miatt a Tanácsköztársaság 133 napja egy hihetetlenül izgalmas korszaka a magyar történelemnek, de nem olyan, amiről egy ilyen nagyszabású zenés táncos ünnepségen megemlékezni kell, hanem amit higgadtan elemezni kell, valahol máshol. De ettől függetlenül 1919-ben mégiscsak volt egy magyar honvédő háború is a vörös zászlók alatt, aminek a hőseiről illene megemlékezni. (Ahogy ígértem, erről még lesz szó a blogon.)

Gábor Andor: Vissza (előadó: Deák „Bill” Gyula)
Szerintem szép gesztus, hogy Koltay Gábor nem kerülte meg Trianon kérdését az akkori PC (píszí)-nek megfelelően, hanem úgy döntött: arról is beszélni kell, mert ez a magyar történelem fontos része. És ebben igaza volt. De egy olyan verset választott hozzá, amelyben benne van a Horthy-rendszer éles és kíméletlen kritikája is, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Bár személy szerint nem szeretem Gábor Andort, mert utolsó talpnyalója volt Rákosinak, de el kell ismerni, hogy nem volt tehetségtelen ember, voltak jó húzásai. Ez a vers valahogy egyszerre fejezi ki a magyar fájdalmat Trianonért és a fehérterror borzalmait. (Mert azt el szoktuk felejteni, hogy a fehérterror egy olyan sokk volt 1919-1920-ban, ami elől kb. 100 ezer magyar menekült külföldre, köztük olyan nehezen pótolható tudósok, mint Kármán Tódor, Szilárd Leó, Mannheim Károly, Polányi Mihály, Polányi Károly és olyan művészek, mint Illyés Gyula, Kassák Lajos, Ignotus Hugó)
Szóval, hogy ez annak idején belekerült a műsorba, azt mindenki annak nevezi, aminek akarja: adott helyzetben reális kompromisszumnak (én) vagy elvtelen megalkuvásnak (akik azt hiszik, nem lehet a fehérterrorról és Trianonról is beszélni, csak egyikről, vagy csak másikról), sunyiságnak (akik nem szeretik Koltayt és Nemeskürtyt), vagy nagyon is ügyes és szimpatikus ravaszságnak (akik szeretik Koltayt és Nemeskürtyt).
Nem idézem most a verset, inkább hallgassátok:
https://www.youtube.com/watch?v=ID5T_m-CJD0
(Bill kapitánynak nem lesz baj, ha ez kimarad, ő az eredeti számban is két dalt énekelt; a másik: Kisfaludy Károly: Mohács, az meg csak benne lesz most is.)

József Attila: Tömeg (előadó: Nagy Feró)
Ez a szám egyébként meglepően modern, már-már heavy metal stílusú feldolgozása egy József Attila-versnek. De valószínű, hogy a két világháború közötti munkásmozgalom sem egy olyan dolog, amit a mai urak szeretnének az emlékezetünkbe idézni, főleg, hogy a számban rengetegszer hangzik el a „Munkát, kenyeret!” jelszó, és nem valószínű, hogy a mai Tömegnek ilyen jelszavakhoz ötleteket akarnának adni.

Nagy László: Zuhatag (előadó: a Magyar Néphadsereg kórusa meg a Csepel Táncegyüttes és az ELTE Táncegyüttes)
Nagy László az egyik kedvenc magyar költőm, és ezt a versét nagyon szeretem sodró lendületéért, és a zene egészen kiváló hozzá. Csak ez meg 1945-ről szólt az eredeti műsorban, márpedig a mai urak nem úgy kezelik azt a kort, mint új és nagy lehetőségek kezdetét (pedig szerintem az volt). Ha én csinálnék műsort én nem magáról 1945-ről, mint fordulópontról emlékeznék meg, főleg nem a szovjetek bejöveteléről (már kifejtettem itt, hogy miért volt rettenetesen megalázó április 4-ét ünnepelni, és ehhez képest milyen más lehetőségek lettek volna), hanem az 1945 és 1948 közötti néhány reményteljes évet. Megemlékeznék mondjuk a népi kollégiumokról (mindig ide lyukadok ki, de a fenébe is, ez tényleg fontos!), a NéKOSz-ról. És mivel ez a vers éppenséggel sokkal inkább magáról a népi kollégista nemzedékről szól, mint 1945-ről, ezért az én műsoromban helye lenne. De az urak persze ezt is ki fogják rostálni.

Az eredeti, 1985-ös műsor tehát 1945-tel ért véget. A mostani valószínűleg szólni fog még 1956-ról is, ami nagyon helyes, és kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan fogja tenni. (Azt tippelem, hogy vagy az East: Zúgó szél című remek száma lesz beemelve, vagy Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című verse lesz megzenésítve. Csak tippelek.)

És amit még tippelek: valószínűleg a mostani Itt élned, halnod kell 1989-cel fog véget érni, vagy 1990-nel. Amint látjátok: a régi Itt élned, halnod kell is a maga idejénél negyven évvel korábbi eseménynél zárta le a magyar történelmi utazást. Nem akarta a maga idejét a lehető legjobbnak bemutatni, nem akart konkrétan nyalni a MSzMP-nak, mint a haza megmentőjének vagy ilyesmi. Őszintén remélem, hogy ezt az ízléstelenséget a mostani is el fogja kerülni, és nem fog nyalni a mostani állampártnak. (Ha meg mégis: Vajon ki fogja játszani az ifjú Orbán Viktort a Nagy Imre-temetésen?)

Na, majd ha kész lesz a nagy mű közlünk egy részletes elemzést, és még egy összehasonlítást a régivel. Kíméletlenek leszünk, de a jó ötleteket méltányolni fogjuk, mint mindig.
Addig is itt van nektek még néhány kép az 1985-ös előadásról: