A tavaszi indulat mélyről tör elő.”
(Kovács Ákos: Minden, ami szép volt)
Jó sok bejegyzésen keresztül ígérgettem nektek, hogy hamarosan elmegyünk, és megnézzük az új Csillagok háborúja-filmet. Ezalatt alaposan kiértékeltük az eddigi Hexalógiát is. Közben végre tényleg sikerült megnéznem a filmet, csak nem jutottam odáig, hogy megírjam a magam kritikáját. És hogy nem vigyáztam, mások már mindent megírtak vagy elmondtak a filmről előttem, amit meg lehetett írni.
Ugyanakkor még mindig elvárás, hogy (azok kedvéért, akik még nem látták) spoilermentes kritikát írjunk.
Hát jó, megpróbálom, bár néha kezdem elveszteni a fonalat, hogy ennek a filmnek az esetében mi számít spoilernek, és mi nem.
Átrendezés?
Első gyors értékelés: a film nekem tetszett. Elégedetten távoztam.
Legfőbb félelmünk az ún. „Disney-para” (vagyis az attól való félelem, hogy egy Disney-rajzfilm, azaz egy lebutított dalolászós izé lesz kedvenc űreposzunkból) szerencsére nem igazolódott.
Valószínűleg arról lehet egyébként szó, hogy most már a Disney Stúdió is kezdi belátni, hogy a mai filmkészítésnél nem feltétlenül tartható az az út, amit annak idején Walt Disney kijelölt. Még a rajzfilmeknél sem, hát még az élőszereplős filmeknél...
Ez nem jelenti azt, hogy ne vettem volna észre egy fontos dolgot: Az ébredő Erő tulajdonképpen ugyanaz, mint az Új remény. Annyira ígérgették, hogy ez most az eredeti Trilógiához való visszatérés lesz, hogy végül nem is csináltak mást, mint hogy szétszedték az eredeti Trilógiát (elsősorban annak első filmjét, az Új reményt) és az elemeket kicsit más kombinációban újra összeillesztették. Hogy melyek ezek az elemek, azt megint elmondták már mások (lásd pl. Párhuzam-polka), de ha nem olvastatok mindenféle kritikákat (azaz nem hagyjátok befolyásolni magatokat, mint én), akkor is könnyedén rájuk fogtok ismerni. Én most csak egy ilyen elemre hívnám fel a figyelmet, amit más kritikák még nem írtak meg: ugye felfedeztük, hogy az első filmben (az Új reményben) még úgy tűnik, hogy Wilhuff Tarkin admirális a magasabb rangú tiszt Darth Vadernél. Még ezt az elemet is visszahozták: a gonoszoknál most is van egy Legfőbb Vezér (bizonyos Snoke), mint a Császár megfelelője, aki most még csak a háttérből irányít van egy feketemágus illetve sith nagyúr vezető (bizonyos Kylo Ren), és van egy rangban felette állni látszó, vagy vele egyenrangú, mindenesetre más hatáskörű, ezért vele vetélkedő technokrata vezető, bizonyos Hux tábornok.
Egyébként mind Huxot, mind Kylo Rent fiatal színészek játsszák, mintha ezzel akarták volna jelezni, hogy az itteni gonosz, az Első Rend, valami új, és fiatalosabb erő a régi Birodalomnál, csak részben akarja azt lemásolni.
Vagy mégis másolni akarja? Ez egy érdekes kérdés, de ezt sokszor feltehetjük a filmnél. Ami például nekem már sok volt, az az, hogy az Új Birodalom, vagyis az Első Rend csodafegyvere már megint egy Halálcsillag. Na ne már! Egyszer (A Jedi visszatérnél) még hihető volt, hogy a Halálcsillagot újjá akarják építeni. De hogy nem tanultak annak a felrobbanásából is, és megint egy hasonló típusú csapásmérő eszközzel próbálkoznak, ahelyett, hogy kreatívan új taktikát találnának ki, az elég hihetetlen.
(Egyébként is: mikor megtudtam, hogy ez a film az elveszett Luke Skywalker kereséséről fog szólni, én azt gondoltam, hogy ezt inkább valami űrbéli road-movie formájában kellene megtenni. Az én regényem Obi Kenobi utazásáról legalábbis olyasminek indult, nem annyira egy nagy háború monumentális ábrázolásának.)
Megfelelt
Mindenesetre az, hogy Az ébredő Erő bizonyos értelemben nem több egy újrahasznosított kirakónál, nem feltétlenül vált zavaróvá, annak oka egyrészt a remek színészi alakítások, másrészt az, hogy a film számos egyéb rajongói és filmkritikusi elvárást viszont nagyon hűen teljesít. Például:
-kicsit árnyaltabb a „Rossz” és a „Jó” bemutatása. Mármint élesen elkülönül egymástól a kettő, de még nem egyértelmű, de fel van villantva, hogy mindekettőnek nagyon nyomós motivációi vannak, és a közöttük lévő átjárás is lehetséges.
(Egy Dutra traktor (?). Nagyapám valószínűleg örülne, ha látná)
-a filmben használt cuccokon látszik a használtság, az elnyűttség, sok a kosz, a kopás, meg ilyesmi. Ugyanez igaz nemcsak a tárgyakra, hanem a karakterekre is, azaz
-sokakból a legfőbb karakterek közül árad a fásultság, a kiábrándultság, illetve úgy általában
-sokkal sötétebb, komorabb hangulatot áraszt az egész; akik a harcot vívják, a harc, amit vívnak sokkal reménytelenebbnek tűnik, sokkal inkább érezni, hogy itt nem lesz majd egy Végső Nagy Csata, ami eldönt majd mindent, hanem hosszú, szívós harc, sok önfeláldozás, vér, verejték és könnyek által lehet csak majd eldönteni ezt a háborút.
-az aktuális film világát nem felülről, hanem belülről ismerjük meg, olyan szereplők szempontjából, akik afféle kisemberek, akik a harcnak csak közkatonái, akiknél a néző nem sokkal tud többet a fennálló szituációról (a filmeleji nagy bevezető betűmenés talán még egyik Star Wars-filmnél sem volt ennyire szűkszavú). Aztán fokozatosan kapjuk meg az információkat.
Szereplők
A film sokmindenben felülírta az eddigi, az eredeti Trilógiához folytatásként készült regények és képregények történeteit. Híre-hamva sincs Mara Jade-nek, sem Kyle Katarnnak, bár ez alapján az egy film alapján nem zárható ki, hogy léteztek, éltek, vagy esetleg még most is élnek valahol. De már így is csak nagy nehezen összeegyeztethető a film világa a Wookieepedia információival. Lehet, hogy az újabb Trilógia végére az egész Wookieepediát kénytelenek leszünk majd átírni.
Kíváncsi vagyok, mennyire lesz szükség erre.
Az általam emlegetett szereplők közül itt vannak azok, akik már az eredeti Trilógiában is ott voltak:
Gial Ackbar és Nien Nunb. Hasonlóan kis háttérszerepben, mint egykor.
Egyebekben az mondható el, hogy a film viszonylag sikerrel igyekszik megfelelő arányt teremteni a régi és az új szereplők fontossága között. Tehát elkerül egy másik csapdát is, amit nevezhetnénk akár Dallas-hatásnak is. (2012-ben az alkotók újrakezdték az 1991-ben befejezett Dallas-sorozatot (amelynek nálunk 1997-ben mutatták be az utolsó epizódját), de a közönség nem nagyon volt kíváncsi az egyébként tényleg elég jellegtelen fiatal szereplőkre, csak a korábbi generációra, a régi sorozat főszereplőire, Jockeyra és Bobbyra, akiknek most már csak mellékkaraktereknek kellett volna lenniük, de ezt nem tehették meg. Amennyire tudom, a sorozat ebbe az ellentmondásba bele is bukott egy idő után.)
Mindenki dicséri egyébként Az ébredő Erő karaktereinek körében végbevitt nemi (gender-)arányosítást. És ezzel én is csak egyet tudok érteni. Bár szerintem az már túlzás volt, hogy még a rohamosztagosok között is egész sok nő van. Például ez a százados.
(Egyébként, ami az Első Rendet illeti, sokkal erősebb a nácikkal való párhuzam, mint a régi Birodalom esetén. Hux tábornok elmond egy nagyon erős beszédet is, amiből eléggé kiviláglik, hogy hogyan működik egy önkényuralmi rendszer és mivel csábít tömegeket magához: azzal, hogy a szabadságjogokat azonosítja a káosszal, szervezetlenséggel, és ezeknek helyébe rendet ígér.
Nade, a szereplők, kicsit konkrétabban:
Rey (Daisy Ridley): belevaló, vagány, ügyes női karakter, aki ugyanakkor mégsem veszít semmit a nőiességéből (ellentétben például az előbb emlegetett Phasma századossal). Mindez nagyon szerethetővé teszi. Egyébként ő a filmben az egyszerű parasztlány, aki majd sejthetően hőssé emelkedik.
Finn (John Boyega): nemcsak hogy fekete (ez kit zavarna ma már?), de a története sem a szokványos. Finn egy dezertált rohamosztagos. Ő a másik kisember, aki viszont Reyjel ellentétben, nem belefolyni akar a konfliktusba, hanem minél távolabb kerülni tőle. Aztán mégis ő is megindul a hőssé válás útján. Csak még ingadozik a pacifizmus és az átállás között, ezért aztán nem tud mindig olyan határozottan cselekedni mint Rey. Ennek ellenére ő sem válik férfiatlanná. Ilyen formában a karakterrel az alkotók többszörös kihívást vállaltak. Kezdetnek nem rossz, amit művelnek vele, várjuk a továbbiakat.
Poe Dameron (Oscar Isaac): ő a szabadszájú vagány srác, sokak szerint Han Solo szerepét veszi át. Vele együtt pedig Wedge Antilles funkcióját is, mint ász-pilóta. A további arányosítás jegyében ezt a figurát meg egy guatemalai színésszel játszatják el, aki viszont nem annyira ismeretlen már, mint Daisy Ridley vagy John Boyega: viszonylag elismert művésznek számított eddig is.
Han Solo (Harrison Ford, jobbra): bizonyos szempontból maradt a régi jó öreg Han Solo, bizonyos szempontból ő is változott kicsit az idővel. Harrison Fordról csak egy kellemetlen dolog mondható el, és erről sem feltétlenül ő tehet: van egy jelenet, amiben kényelmetlenül meglátszik rajta, hogy megöregedett. Emlékeztek arra, amikor Indiana Jonesként a hengergő szikla elől futott?
Na itt van egy ugyanolyan szögből van felvéve: Ford menekül egy nem-spoilerezek-mi elől, és hát csak kényelmes kocogó tempót tud produkálni, mikor pedig azt kellene hinnünk, hogy az életéért fut. Ezt kár volt erőltetni. Egyébként csak örülhetünk, hogy itt van. Chewbaccát is jó újra látni. Ő lassabban öregszik, mert a vukik 9-szer tovább élnek, mint az emberek.
És itt van még Kylo Ren, a főgonosz. egyesek szerint kicsit gyengére, nyavalygósra sikeredett. Szerintem meg nem. Szerintem éppen ez a nagy ötlet: olyannak ábrázolni, aki görcsösen méltó akar lenni valami nála nagyobbhoz, régebbihez. Ez mesteri. Éppen a szorongása teszi nagyon emberivé a figurát, és az, hogy ezt totálisan rosszul kezeli, az teszi érdekessé és izgalmassá a történetet számunkra. (Bizonyos szinten persze már az is szép teljesítmény, hogy egy ilyen fénykarddal nem vágja le a saját ujját.) Nem spoilereztem, ugye?
(Emellett bármennyire is szeretnék, nem tudok elsiklani afelett, hogy Kylo Ren külsejét, felszerelését a Knights of the Old Republic című, Csillagok háborúja-előtörténetnek szánt számítógépes játék gonosz főszereplőjéről, Darth Revanról mintázták.
Kitalálhattak volna neki valami új dizájnt, ha már egyszer...)
Hiányzik valami?
George Lucas tehát jól tette, hogy a Csillagok háborúja jogait eladta. Nem tudom, nem érzi-e most kicsit szégyenben magát, hogy Jeffrey Jacob Abrams ennyivel többet hozott ki a figuráiból, mert az tény, hogy Az ébredő Erőt nézve még jobban kiviláglik az Előzménytrilógia gyengesége. De van-e valami, ami mégis hiányzik onnan a mostani filmből? Hát, nekem, mint vívónak, csak a látványos víváskoreográfiák.
De úgy érzem, egy jó történet ezekért bőven kárpótol (Fordítva ugyanez nem lenne elmondható.) Persze nem maradhat ki a fénykardpárbaj ebből a filmből sem. Életszerűbb lesz? Nem tudom. Ne számítsatok kecses mozdulatokra és nagy ugrásokra: a filmben egy képzett, de sok sebből vérző harcos vív egy teljesen képzetlen, de nagyon dühös harcossal. De ennek a harcnak legalább van tétje és drámai feszültsége.
Összességében tehát: remek kezdet ez a film egy újabb Trilógiához. De azért reméljük és várjuk, hogy a továbbiakban már ne csak a régi dicsőség előtt tisztelegjenek az alkotók, és ne csak a régi építőelemeket rendezgessék újra meg újra, hanem kicsit jobban tegyék hozzá a magukét is. A megfelelő alapokat már lerakták hozzá.
Korábbi bejegyzések Star Wars-témában:
-Minek a metaforája a Birodalom és a Sötét Oldal?
-Az eddigi Star Wars-filmekről (Különös tekintettel az Előzménytrilógiára)
-Az animációs sorozatokról (Klónháború és Lázadók)
-Milyen szereplőket látnánk (láttunk volna) szívesen viszont az új Csillagok háborúja-filmben
-A Gyűrűk ura, a Harry Potter-regények és a Csillagok háborúja világának összehasonlítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése