(Szerintem már a cím sincs helyesen írva, de ez apróság)
Azét a sorozatét, amit már tavaly ilyenkor nagy hírveréssel hirdettek, és nagy leégésszámba ment, hogy végül mégsem mutatták be, mert… Azóta sem derült ki, miért. Lényeg hogy vagy egy évet csúszott az egész bemutatója, mintha el sem készült volna időre. (Lám, mire elkészült, a tv-t is kihúzták alóla.)
És hogy milyen? Részletes kritikát majd csak akkor írok róla, ha már az összes részt láttam. De azért most leírom az első benyomásokat. Elég sok rokonom és ismerősöm csépelte azzal, hogy ez bizony gyenge. Nálam az „annyira gáz, hogy már jó” kategóriába tartozott. Vagyis jókat röhögtem rajta, és nagy kíváncsisággal várom a folytatást. Szóval inkább bájosan suta az egész, mint totál elcseszett. És még sokminden lehet belőle.
(Ez a jelenet például még nem volt benne...)
Csak egyetlen olyan nagyon látványos hibát látok benne, ami elkerülhető és elkerülendő lett volna: miért kellett az úgymond „korhűséget” az érthetőség rovására erőltetni? Úgy értem: tudom, hogy 1849-ben még másképpen beszéltek az emberek magyarul, mint ma. Azt is tudom, hogy 1849-ben még sokkal nagyobbak voltak a nyelvjárási különbségek, mint ma. De miért kell ezt ad absurdum hangsúlyozni? Így csak íróasztal mellett kitalált mű-archaizálás és erőltetett mű-tájszólás lesz a dologból. Ez csak eltávolítja a szereplőket a nézőtől, márpedig egy történelmi film akkor jó, ha azt sugallja a nézőnek, hogy végül is régen is csak ugyanolyan emberek éltek, mint ma, hasonló, emberi problémákkal. A magyar történelmi filmnek szép hagyományai vannak, és az alkotók olyan sokszor megoldották, hogy érthető maradjon a szereplők beszéde, de a korhoz se legyenek hűtlenek, amiben játszódik.
Na ennyit így elsőre. Meg pár dolgot a szereplőkről.
Lengyel Tamás remekül alakít. Mármint ő a legjobb az összes szereplő közül, na persze neki ez az egész egy jutalomjáték. Valószínűleg profi színészekre is igaz, amit egykori drámatanárom az amatőr színjátszókra mondott: a lányok szépek akarnak lenni a színpadon, a fiúk pedig férfiasak. Márpedig ebben a filmben Lengyel Tamás karaktere a legférfiasabb. Egy romantikus lelkületű hazafi, egy márciusi ifjú, aki a szabadságharcban már katona, és az ifjú forradalmár szerepe után a kemény és fegyelmezett katona szerepébe kellene belesimulnia. Ezt a belesimulást az új szerepbe pedig határozottsága fitogtatásával próbálja elérni. Persze az egész határozottsága és hősködése idézőjelbe van téve, sejthető, hogy a továbbiakban valószínűleg egyik humorforrás lesz a romantikus színpadias pózok és a valóság között feszülő ellentmondás. És ez nem is baj: nem olyan korban és helyen vagyunk, amikor a hősies pózok és hazafias manírok idézőjelek és irónia nélkül elfogadhatóak lennének számunkra. Mert akkor rögtön gyanítani kezdjük, hogy itt valami csalás vagy képmutatás van. (Hallod, Kovács Krisztián, a Jövedelmező állásban, ez neked szól!) De azért na legyünk őszinték fiúk: ugye hogy mind szeretnénk olyan daliásak és férfiasak lenni, mint amilyennek Lengyel Tamás ebben a szerepben kinéz dicső emlékű honvédseregünk tiszti atillájában? (Nekem persze felesleges erre vágyakoznom: én a valóságban is ilyen vagyok. Nem is értem, hogy Rudolf Péter miért nem rám bízta ezt a szerepet.) :-) Sőt: :-P
Nagy-Kálózy Eszter nem olyan jó. Értem én, illetve érteni vélem vagy legalábbis sejtem, hogy mit akart kihozni ebből a karakterből, csak nem sikerült. Mármint nem nagyon tud vicces lenni, pedig neki ezzel a szereppel elsősorban viccesnek kellene lennie. És tényleg igaz, hogy olyan szinten érthetetlenül (mármint: szóközök nélkül) beszél, hogy az már idegesítő. Nemértmmtmnd.
Trokán Nóra: nem rossz, de lehetne jobb. Az ő karaktere elég kidolgozatlan a forgatókönyvírók által. Ezért neki, a színésznőnek kellene színt, életet vinnie belé. De nem igazán teszi. (Pedig szerintem képes lenne rá.) A karaktere azért van elsődlegesen, hogy szép legyen. (És ezért is vele játszatják el.) De ő mint színész nem lép ezen túl. Pedig ha ő is a romantikus regények női hősét értelmezné újra megfelelő iróniával, mint Lengyel Tamás teszi a romantikus férfi hőssel, azzal sokat emelne még az egész produkció színvonalán.
Kálloy-Molnár Péter: korrekt alakítást nyújt mint mindig. (Ő egy sokszínű alak, aki általában nemcsak színészként értelmezendő: rendezői, írói, forgatókönyvírói, fordítói, költői ötletei teszik őt azzá a sokszínű alakká, ami. Ebben hasonlít talán Clint Eastwoodhoz.) De az ő karakterének éppen az a szerepe, hogy jelentéktelennek tűnik, aztán közben meg… Szóval szerintem ő majd időközben fogja még meglepni a nézőt különböző dolgokkal. Az alalpötlet ígéretes: egy hétköznapi postakocsihajtó, aki titokban varázsló, sőt korát megelőző jazz-zenész. (Ez milyen már!) :-D Sőt: LOL. Csak ez a műtájszólás az ő esetében különösen bosszantó.
Haumann Péter: sokan most haragudni fognak rám, amiért ezt mondom, de őt sosem tartottam igazán nagy színésznek. Néha kifejezetten ripacs is tud lenni, néha meg azért megmarad korrekt keretek között. (Azért komikusnak néha egész jó.) Valószínűleg egy jó rendező kell neki, aki jó irányba tudja terelni. Úgy tűnik, itt most van neki egy ilyen rendezője. Így aztán itt az „egész korrket” kategóriába tartozik, amit csinál. A továbbiakban valószínűleg nem lesz nagy szerepe, elvégre nem ő a sorozat fő alakja.
Reviczky Gábor karakteréről egyelőre semmit nem tudtunk meg az első részből. Volt egy kínosan hosszúra nyújtott haldoklási jelenete, ami után kiderült, hogy csak tetteti a nagybeteget, aztán kész, már vége is lett a résznek. Persze ő meg egy általában szórakoztató alakításokat nyújtó színész, így érdeklődve várom, mi lesz a további szerepe.
Na, meglátjuk, hogyan tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése