Vacskamati és Barnamaci ma indultak haza, miután elköszöntek mindenkitől. Hazavitték a viseleteink nagy részét és a bőgőt is, így arra már nem lesz gond.
Délelőtt minden résztvevő együttes ellátogatott a Biłgoraji Járási Hivatalba. Itt ugyanis a közigazgatás fontos egységei a járások is, mint régen Magyarországon is. Az ország tizenhat vajdaságból (województwo) áll, ezen belül vannak kerületek vagy körzetek (powiat), ezen belül pedig járások (gmina), ami azt jelenti, hogy több falunak van egy önkormányzata, mert így olcsóbb a közigazgatást megoldani. A gmina élén egy bíró (wójt) áll. Biłgoraj egy 40 faluból álló járás központja, amiben kb. 13 ezren laknak. És úgy látszik, nagyon jól meg van szervezve ez az egység, gazdag kulturális élettel, élénk hagyományőrzéssel. Nem tudom, említettem-e már, hogy a lengyelek nagyon jók ezek szerint vidékfejlesztésben, és nagyon vigyáznak a meglévő kulturális értékeikre, amik meg már nincsenek meg, azokat megpróbálják legalább felidézni, megújítani. (Ezért mondtam, hogy a suka biłgorajska bizonyos értelemben a lengyel vidék egyik jelképe is lehet.) A legtöbbet ezen a találkozón a járás életéről maga a járásbíró, Wiesław Różyński mesélt, akivel már tegnapelőtt is volt alkalmunk találkozni, Smólsko-ban. Egykor maga is a ZMW-nál/-nél(?) dolgozott, régi jó barátja Artur Habzának is. Most is ő köszöntött minket, majd bemutatta, hogyan igyekeznek a régió kulturális ügyeit előbbre vinni. Megemlítette a lakosság lelkesedését és aktivitását, a művészeti központot és a Kresy 2000 alapítványt Nadrzeczében, a rendezvények közül a szitakészítők ünnepét, a tűzoltóversenyt (ahol mi is felléptünk) Gromadában, a közös karácsonyi, húsvéti és aratási ünnepségeket, november 11. megünneplését, stb.. A végén pedig a projekt minden résztvevőjének átadott egy „Gmina Biłgoraj” feliratú pólót, és minden együttesnek egy üveg saját termesztésű Żurawinówkát. (Ez egy különleges szeszes ital, amit az itteni híres csipkebogyóból készítenek.)
Pan Wiesław után Artur vette át a szót, és beszélt a „Youth in Action”/ „Młodzież w Działaniu”/ Fiatalok Lendületben programról, aminek a keretében most mi is itt vagyunk. Sok mindent mondott, amit most felesleges volna újra leírni. Talán a legjellegzetesebb, ami elhangzott tőle, hogy a mostani Európa talán úgy működhet hatásosan, ha nem annyira az Országok, mint inkább a „Régiók Európája” lesz. Ezt már többször hallottam tőle, úgy látszik ez a ZMW jelszava. A beszélgetés után valamelyik lengyel tévé egy-egy interjút is készített a csapatok koordinátoraival, így velem is, de hogy ezt az interjút végül is hol adták le, azt máig sem tudom.
A délutáni program pedig nem volt más, mint egy jó kis paintballozás, itt a közelben. Én még sosem játszottam ilyet, de most nagyon tetszett a harcnak ez a fajta szimulálása. Izgalmas játék, az biztos.
Igaz, a mi csapatunk szerencsés helyzetben is volt, hogy hozzánk került Oglán, aki valamikor hivatásos katona volt. Zavaró az egészben a harcmezőn csak két dolog volt: a rengeteg szúnyog és a gyorsan bepárásodó sisak, aminek következtében nem mindig láttam, kire is lövök. De egyébként szívesen játszottam volna még egy pár menetet.
Amíg a sorunkra vártunk, vagyis amíg egy másik csapat harcolt a pályán, mi játszottunk: zsebszöveget és szamuráj-játékot. Ez utóbbiba a polákokat is bevontuk, és később, mikor harc közben kinéztünk a kívül álló csapatokra, láttuk, hogy sikerült is elterjesztenünk ezt a játékot az itt szerzett új ismerőseink körében. Nem éltünk hiába, ahogy mondani szokás.
HAAAAA!Visszatérve a biłgoraji szállásra összegyűltünk a Metro-ban egy közös búcsúvacsorára a többi együttessel. Artur mindenkinek megköszönte a részvételt, majd minden csapat koordinátora mondott egy tósztot. Hivatalosan ezzel zártuk ezt az idei tábort. Utána a szálláson persze tartottunk még egy közös bulit a szlovákokkal. Megint együtt roptuk a táncokat, ahogy csak bírtuk. A Blędowianiétól meg elköszöntünk, mert ők ma indultak haza.
Otthon, Magyarországon közben megvolt a Ponthatárok Éjszakája. Mikkamakkát felvették a BME-re, villamosmérnök szakra.
(Ma már ugye tudjuk, hogy Mikkamakka sem sokáig koptatta a BME padjait. Átment pszichológiára, és milyen jól tette...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése