(Mindkét fél benne lesz, nemcsak a polákok! Bár róluk lesz szó hosszabban, ez mégiscsak az ő ünnepük, bár elvesztették a háborút.) Micsoda véletlen: ebben a háborúban is egy Köztársaság áll szemben egy Birodalommal.
A Birodalom
(A Birodalom alatt jelen esetben az Orosz Birodalom értendő, de ennek oldalán küzdött néhány nagyon gazdag polák is, saját hazájuk alkotmányénak megszüntetéséért, azaz saját szűkkörű jogaik védelme érdekében. Az ő csapataik egyenruhájáról nem találtam adatot.)
A Birodalom uralkodója ekkor II. Jekatyerina cárnő.
A Birodalom hadseregének ekkor egységes egyenruhája volt, melyet Grigorij Patyomkin tervezett. Érdekessége, hogy az egyenruha formája minden fegyvernemnél azonos volt, csak a zubbonyuk színe különböztette meg a csapatnemeket. (II. Jekatyerina halála után a fia és utódja, I. Pavel cserélte le a Patyomkin-egyenuhát másfajtára, arra, ami legtöbbeteknek a Háború és békéből lehet ismerős talán.)
Részei tehát: rövid zubbony, piros nadrág, fekete cipő/ bakancs és fekete, csizma formájú lábszárvédő. A fejen fekete sisak, rézrátéttel és keresztbefutó tarajos toldísszel.
A gyalogosok esetében a zubbony zöld volt, piros hajtókával. Az egyszerű sorgyalogosok sisakján sárga volt a taréj.
A gránátosok sisakján ellenben fehér (és valamivel nagyobb). (A gránátosok feleltek meg a mai harcfelderítőknek, tehát egyfajta elit gyalogságot alkottak.)
A gyalogosok bal vállon átvetve viselték a tölténytáskát, így a töltényt a jobb oldalukról vették ki. A puskát megtölteni az alábbi módon kellett:
http://www.youtube.com/watch?v=6rIJNoVZCt0
A vadászok (más néven lövészek), akik az elit gyalogság másik részét alkották, azt a részét amelyiknek a dolga volt az ellenség hátába kerülni és váratlanul lőni, tehát ők a mai mélységi felderítőknek és desszantosoknak felelnek meg. Általában tényleg vadászok és erdészek közül toborozták és (a szokásos puskáknál valamivel pontosabb) vadászfegyverekkel látták el őket.
Nekik a nadrágjuk és a hajtókájuk is zöld volt, mivel nekik szükségük volt a rejtőszínre erdei rajtaütéseknél. Hasonló okokból sisakjuk taraja is fekete volt.
(Néhány lövészegység azért a standardtól eltérő fejfedőt is viselhetett.)
A lovasok kék zubbonyt és fehér tarajos sisakot kaptak.
Kivéve a "nehézlovasokat", akik sárga zubbonyt és kék nadrágot.
(Úgy tűnik, csak a nevük volt nehézlovas, felszerelésben nem különböztek más egységektől.)
A tüzérek és a műszakiak pedig piros zubbonyt.
Egyébként a ruhájuk hasonló volt a gyalogosokéhoz.
A kozákok és az egyéb, törzsi területekről toborzott/ sorozott harcosoknak a ruhájuk is eltért a standard birodalmitól, de ez olyan sokféle lehetett, hogy ezeket most nem részletezzük itt. (A Birodalom különböző vidékein élő kozák ezredek viseletéről, színeiről itt találtok egy kis összeállítást.)
(Az orosz hadsereg egyéb korabeli egységeiről egy ennél nagyobb áttekintést itt is találtok.)
A Köztársaság
Köztársaság alatt jelen esetben a Lengyel-Litván Köztársaság más néven Lengyel-Litván Unió más néven Két Nemzet Köztársasága értendő, amelynek két tagállama a Lengyel Királyság (más néven: a Korona) és a Litván Nagyfejedelemség (más néven: a Nagyfejedelemség). A két tagállam, azaz a Korona és a Nagyfejedelemség hadserege még az alkotmányvédelmi háború idején is külön volt választva, de persze a vezetés a parancsnokság közös volt. (A haderők élén a formálisan a négy hetman állt volna: a Korona nagyhetmanja, a Nagyfejedelemség nagyhetmanja, a Korona mezei hetmanja és a Nagyfejedelemség mezei hetmanja. Csakhogy a bökkenő az volt, hogy a fenti négy méltóság közül három az Alkotmány heves ellenzője volt, és 1792-ben az oroszok oldalára állt. Magyarán: elárulta saját hadseregét, és ellene fordult személyes magánhadserege segítségével.)
A Köztársaság sem sokkal volt túl egy hadügyi reformon, amelynek keretében megemelték a hadsereg létszámát, és a katonák új, kényelmesebb és a modern követelményeknek jobban megfelelő egyenruhát is kaptak. Az egyenruhák formája nem volt olyan egységes, mint az oroszoknál, sokkal inkább különbözött az egyes fegyvernemek szerint.
A sorgyalogság egyenruhája egységesen kék volt. Az egyes ezredeket a hajtóka színe különböztette meg. Fejükön fekete fémrátétes csákót viseltek.
(A fémlemezen a Korona ezredei esetében a koronás sas volt, a litvániai ezredek esetében a Nagyfejedelemség címere, a kivont karddal vágtató lovas (az ún. Üldöző).)
A gyalogos tisztek ruházata hasonló volt beosztottjaikéhoz, de fejükön nem csákót, hanem rogatywkát hordtak (azt a jellegzetes négyszögletű lengyel sapkát, ami ma már az egész lengyel hadseregben rendszeresítve van, ekkor azonban (Kraków környékét leszámítva) még inkább csak nemesi ruhadarab volt.)
Minden ezredhez tartozott egy századnyi vadász- avagy lövészegység is. Ők zöld ruhában indultak harcba, de a hajtókájuk színe ugyanolyan volt, mint az ezredé, amiben szolgáltak.
Legnagyobb részük a lábán csizmát viselt bakancs helyett, fejükön pedig mindnyájan kalapot csákó helyett. (Egyébként a mezei sorgyalogosok is viseltek néha csizmát nehezebb terepen, és nyáron a melegben vékonyabb fehér gyolcsnadrágot is a szokásos kék posztónadrág helyett.)
A vadászok nagy részét Kurpie-vidék (Északkelet-Mazóvia) erdőinek erdészei közül toborozták. Lőfegyvereik mellett kis baltákat is magukkal vittek, ami mind úttörésre, mind közelharcra alkalmas volt.
Hadtörténész ismerőseim állítják, hogy a legvitézebb gyalogregiment a 10-es számú volt, akiket sárga hajtókájukról lehetett megismerni.
(Alább Adam, a 10. regiment vitéz katonája gyakorlatozik:
https://www.youtube.com/watch?v=_N0UeB1zLuw
A jobb alsó sarokban a fegyver töltéséhez tartozó lengyel parancsszavakat olvashatjátok.)
Itt egy kép a katonaságról harc közben. Egy lengyel vadászegység (valószínűleg a 8-as számú ezredből), harcol az orosz vadászok és a kozák lovasok ellen. Középen, karddal a kezében egy lengyel vadásztiszt látható.
Hátravannak még a gyalogságból az udvari elit egységek. Ők nem kék, hanem piros zubbonyt hordtak.
1. A litván Nagyfejedelmi Gárda gyalogosai. Az ő egyenruhájuk a legcifrább a gyalogosok közül (ha a magyar és török egységektől eltekintünk).
Ők is csizmát viselnek, nadrágjukon pedig vitézkötést. Fejükön pedig nyugati típusú kalapot (csákó vagy rogatywka helyett). A gránátosok természetesen jellegzetes medvebőr (?) gránátossüveget kaptak.
2. Hasonló volt a lengyel Királyi Gárda egyenruhája is (kék hajtókás piros kabát és kék nadrág), csak ők a fejükön ugyanolyan csákót hordtak, mint a sima sorgyalogosok.)
Az az alakulat, amelybe én beálltam, vagyis a Nagyhetmani Magyar Gyalogszázad ebben az időben már nincs meg. Már a reformországgyűlés, a Négyéves Sejm alatt feloszlatták a másik alakulattal a Mezei Hetmani Magyar Gyalogszázaddal együtt. Lehet, hogy számítottak arra, hogy a hetmanok az esetleges reformok után rendetlenkedni fognak (bár ekkora balhéra, ami bekövetkezett, biztos nem számítottak), így jobbnak láthatták, ha a hetmanok leghűbb elitcsapatait kivonják a forgalomból. (Én személy szerint ezt nem bánom, én abszolút a reformerekkel érzek együtt, nem az ultrakonzervatív, begyöpösödött hetmanékkal.) A feloszlatással egyidőben viszont létrehoztak egy másik alakulatot, a Litván Tribunál (Legfelsőbb Bíróság) Magyar Őrszázadát. Így okom van feltételezni, hogy a nagyhetmani és mezei hetmani magyar lövészeket egyszerűen átsorolták ebbe a századba, és Varsóból egyenest Litvániába vezényelték. Egyenruhájukról nem sikerült forrást találnom, remélem, hogy megtartották szép, magyaros („kurucos”) egyenruhájukat. Azt sem tudom, hogy játszottak-e valamilyen szerepet az alkotmányvédelmi háborúban. Valószínűleg nyílt csatában nem vettek részt, én azt tippelem, hogy Wilno/ Vilnius védelmére hagyhatták hátra őket.
A tüzéregységek egységesen zöld zubbonyt és többnyire fehér nadrágot kaptak, valamint csizmát. A közlegények keménykalapot, a tisztek ezesetben is rogatywkát viseltek.
Zöld kabátot viseltek a műszaki (aknász, tűzszerész, utász, hidász) alakulatok emberei is; őket a tüzérektől jellegzetes csákójuk különböztette meg.
(Folytatjuk a lovassággal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése