Ebben a bejegyzésben pedig... ugyanezt az elmélkedést folytatjuk.
De! Előbb még szólnom kell, hogy ebben a bejegyzésben rengeteget fogok spoilerezni (azaz: poénokat lelőni). Vagyis Te, kedves olvasó, ha nem vagy még húsz éves, és kedvet érzel a Karl May-regények elolvasására (konkrétan a Winnetou, az Old Surehand, Az Ezüst-tó kincse és a Medveölő fia című kötetekére), és úgy véled, hogy ezek a regények meglepő fordulatokat is tartogathatnak számodra (ha-ha!), akkor ezt a bejegyzést inkább ne olvasd el, csak nézd meg a képeket, és aztán térj vissza erre az oldalra az említett kötetek elolvasása után. (Ha már elmúltál húsz, akkor nem valószínű, hogy ezután leszel még Karl May-rajongó. Így figyelmeztetésem tárgytalan.)
Tehát nézzük tovább a szereplőket:
Sam Hawkins
Régi tapasztalt vadnyugati vadász. Társaival ő kalauzolta azt a földmérőcsoportot, amelyben Charlie, a későbbi Old Shatterhand is dolgozott, Sam és társai biztosították a mérnökök zavartalan munkáját. Így aztán Charlie-t is Sam kezdte tanítani a nyomolvasásra, a vadló-szelídítésre és a bölényvadászatra. Ha jól emlékszem, tulajdonképpen az Old Shatterhand nevet is Sam találta ki, miután végignézte Charlie-nak egy jól sikerült bunyóját. A későbbiekben időről időre felbukkan, és egy-egy kalandra újra társául szegődik egykori tanítványának és fogadott testvérének. Általában vele is Old Firehand Sziklavárában szoktak találkozni.
Sam Hawkins az egyik legkarakteresebb és legszórakoztatób figura a Winnetou-regényekben. Ő az, aki minden nehéz szituációt fel tud oldani humorával, derűs életszemléletével és állandó vékony hangú heherészésével. („Hihihihi!”) Karl May sajnos elkövette azt a hibát, hogy ahelyett, hogy ezt az embert még többet szerepeltette volna a regényeiben, legyártott belőle egy csomó „másodpéldányt”, akik valamennyien kis termetűek, derűsek és mindegyiküknek megvan a gyakran ismételgetett jellegzetes szófordulatuk. (Ilyenek: Phil Walker, „Fületlen” Sam és Mr Droll). A német filmgyártók már nem estek bele ugyanebbe a hibába, szerencsére, így Sam Hawkins viszonylag sok filmben benne van. Egy újabb filmváltozatban lehetne még nagyobb szerepe.
Sam Hawkins legjobb barátai Dick Stone és Will Parker (később pedig az apját megbosszulni akaró heves ifjú legény, Fred Engel). Kalandjainak további társa Mary nevű öszvére, aki sokszor kitartóbbnak, szívósabbnak mutatkozik, mint sok nála szebb ló. Sam alakítója a Winnetou-filmekben Ralf Wolter volt.
Dick Stone és Will Parker
(Igen, jól látjátok: Stone és Parker!)
Sam Hawkins legjobb barátai, velük is még földmérő korában ismerkedett meg Charlie (a későbbi Old Shatterhand). Sokat amúgy nem tudunk meg róluk, azon kívül, hogy Sam barátai. Később Dick és Will Old Firehand Sziklavárának védelmében esnek el a Fehér Törzsfőnök, Parrano elleni harcban. A folytatást pedig már tudjuk. Szépunokáik, Matt Stone és Trey Parker Colorado államban találkoztak újra, hogy elkészítsék ifjúkorunk kultikus, kíméletlenül kritikus szatíra-rajzfilmsorozatát, a South Parkot. Szerencsére ehhez nem Karl Mayt hívták meg forgatókönyvírónak.
Ha filmet készítenék, Dick Stone és Will Parker szerepét valami egyéb helyről ismert híres párosnak adnám, és szabad kezet adnék nekik a karakterek kidolgozásához. Lehetne ez a két szereplő akár Matt Stone és Trey Parker is. Vagy Kevin Smith és Jason Mewes. Vagy Bazsó Gábor és Winkler Róbert. Na jó, esetleg lehetne Mucsi Zoltán és Scherer Péter is, de ez utóbbi lehetőséget én nem biztos, hogy erőltetném…
Old Death
Igazi neve: Henry Harton. Gúnynevét sápadt, beesett, „halálfejszerű” arcáról kapta, amelyet az ópiumszívás tett ilyenné. Old Shatterhand rövid németországi hazalátogatása után a Vadnyugatra visszatérve, és Winnetout keresve ismeri meg Old Death-et egy kocsmában. Nemsokára barátságot kötnek, és számos kalandot élnek át együtt, bár Charlie sokáig nem árulja el az öregnek, hogy ő Old Shatterhand, hanem egyszerűen csak Charlie-nak mutatkozik be. Egy idő után azonban, amikor Winnetou is előkerül, Charlie is „lelepleződik”. A három fegyvertárs ekkor együtt indul a vérdíj reményében egy ismert csaló nyomába, aki, mint kiderül egy jól szervezett bandának dolgozik, amelynek kapcsolatai a Klu-Klux Klanig nyúlnak.
Mindeközben fokozatosan ismerjük meg Old Death történetét. Kiderül, hogy egy módos család link gyermeke volt, aki egy idő után szerencsejátékra és ópiumszívásra adta a fejét, majd mindenféle ravasz pénzügyi manőverekkel kiforgatta a vagyonából az öccsét, Fredet. Egy idő után azonban keservesen megbánta mindezt. Nagy akaraterővel abbahagyta az ópiumozást, és elhatározta, hogy felkutatja a testvérét és megpróbálja jóvátenni múltbeli bűneit. Mint idővel kiderül, Fred Harton éppen azon a vidéken dolgozik aranyásóként, ahová az Old Shatterhand által üldözött csaló (név szerint, Gibson, álnevén Clinton) is tart, hogy egy nagy bulit szervezzen az általa támogatott bandának. Old Death, Old Shatterhand és Winnetou éppen akkor érkeznek az aranyásók telephelyére, amikor a rablóbanda lerohanja azt. Nagy harc alakul ki, amelyben meghal Gibson is, de lövést kap Old Death is. A végén azonban előkerül Fred Harton, a körülményekhez képest épen és egészségesen. Old Death lőtt sebétől haldokolva végre bocsánatot kérhet hányatott sorsú öccsétől és átadhatja neki utolsó ajándékát: egy ócska nyerget, amelyet addig mindig magával cipelt, akkor is, amikor éppen nem volt lova. Henry Harton utolsó erejével még elmondja, hogy a nyereg belsejébe egy csomó nagy értékű csekk van elrejtve, amelyeket egy Saint Louis-i bankban lehet beváltani. Ezzel a félretett összeggel akart Henry Freden segíteni. Bár ez összességében elég sovány vigasz azért, hogy a két testvér csak ilyen későn, egyikük halálos ágyánál tudott kibékülni.
Old Death több szempontból kivételes figurája May Winnetou-regényeinek. Egyrészt azon kevés szereplők egyike, akiknek a története kerek egész, nem marad nyitva a végén, hogy még számtalan újabb történetben vissza lehessen hozni az alakját.
Másrészt azon kevés szereplők egyike, akik résztvettek az amerikai polgárháborúban.(A Winnetou-regények nagy része közvetlenül a polgárháborút követő években játszódik.) May Amerikában játszódó regényei közül néhányban egy-egy gonosz szereplőről meg van említve, hogy harcolt a déliek (konföderációsok) oldalán. A pozitív szereplők azonban meglehetősen közömbösek az egész konfliktus iránt, valami távoli, rajtuk kívülálló ügynek tartják, a nagypolitika ügyének. Old Death az egyetlen, aki többször büszkén hangoztatja (még Texasban is, ahol ilyesmiért akkoriban valószínűleg könnyen kinyírhatták az embert), hogy az északi (unionista) hadsereg felderítője volt, méghozzá kifejezetten azért, mert a rabszolgafelszabadítás lelkes támogatójának vallotta magát. Karl May valószínűleg ezzel a gesztussal is ki akarta fejezni elkötelezettségét a különböző rasszok közötti barátság mellett. (Noha tudjuk, hogy az amerikai polgárháborúnak összetettebb okai voltak mint a rabszolgakérdés.)
Old Death a filmváltozatokban nem jelenik meg, pedig érdemes lett volna egy epizódot az ő történetére építeni.
Old Surehand
Az Öreg Biztoskezű. Igazi neve: Leo Bender. Mesztic félvér, azaz félig fehér ember, félig indián származású. Az egyik legjobb lövész az összes történetben, képességei még a főszereplők képességeit is túlszárnyalják. Kedvenc fegyvere Winchester-puskája, amellyel gyakorlatilag minden testhelyzetből pontosan tud lőni: állva, ülve, fekve, vállból, csípőből, talán még fejen állva is. Winnetounak és Old Shatterhandnek rengeteget kellett gyakorolnia, amíg elsajátították a térdből való lövést, azaz a térddel való célzást, Old Surehandnek ez alapból megy, minden nehézség nélkül.
Története neki is nagyon érdekes. Elsőre derűsnek tűnő kedélye mögött sok súlyos trauma húzódik meg. Még gyerek volt, amikor családját megtámadta egy fehér emberekből és indiánokból álló banda, apját, aki fehér hittérítő volt, megölték, ő pedig elszakadt a családjától. Egy másik, fehér család nevelte fel. Mikor Surehand megismerkedik Shatterhanddel (még mindig nem annyira öreg ember, de a haja már viszonylag korán őszbe fordult), éppen azon van, hogy felkutassa, hogy maradtak-e eredeti családjának élő tagjai. Winnetou és Old Shatterhand társául szegődnek ehhez a kalandhoz. Old Surehand reményei várakozáson felül teljesülnek: nemcsak az indiánok között felnőtt öccsét, Fredet (indián nevén: Apanacskát) találja meg, hanem rég halottnak hitt indián édesanyját, Tahuát, sőt megbomlott elméjű nagynénjét, Tokbelát is. Az is kiderül, hogy Tokbela abba őrült bele, hogy rájött szeretett férje (szintén fehér ember) résztvett a sógorának (azaz Leo és Fred apjának, Tahua férjének) a meggyilkolásában: ő vezette hozzá a gyilkosokat. Így a család szétszakadásában is része van. Old Surehand végül is bosszút áll apja gyilkosán, Ettersen, de nagybátyját nem tudja megölni. Ezt azonban elvégzi helyette barátja, egy dühös indián főnök, akinek egyéb okokból vannak elszámolnivalói a kétkulacsos csalóval. Szóval a vége most is ez: a gonoszok elvették büntetésüket, ez azonban nemigen kárpótol senkit a sok szenvedésért. És azt sem tudjuk meg, mit fognak ezek után egymással kezdeni a végre újra egymásra talált rokonok. Szót ért-e a két teljesen más környezetben felnőtt testvér? Vajon olyan elválaszthatatlan harcostársak lesznek, mint Old Shatterhand és Winnetou, vagy ehhez már késő? Hogyan boldogulnak a szegény őrült nagynénivel, lesz-e hozzá elég türelmük? És a nagynéni vajon kit fog inkább sajnálni: sógorát, aki meghalt és nővérét, akinek szétszakadt a családja, vagy a férjét, akivel mégiscsak hosszú éveken keresztül együtt élt, és akinek haláláért unokaöccsei felelnek?
Izgalmas történetnek hangzik, bár Karl May előadásában sokat veszít az erejéből. De alapsztorinak nagyon jó, így hát ebből is egy remek filmet lehetne csinálni. (Mostanában úgyis divatja van ezeknek az újraértelmezett, pszichologizáló westerneknek.) Sajnos a nyugat-német alkotók ezt az egészet nem merték bevállalni. Az Old Surehand című filmnek igazából még kevesebb köze van az eredeti regényhez, mint a többi filmváltozatnak, pedig ebben az egy esetben talán jól tették volna az alkotók, ha az eredeti vonalat követik. Így azonban az egészből csak egy tucatwestern lett, egy sokadik Winnetou-film, ami az összes addigi westernfilmek és az összes addigi Winnetou-filmek minden sémáját felvonultatja, csak anélkül a bájos lendületesség nélkül, ami a korábbiakat olyan nézhetővé tette. Nem is tudunk meg belőle semmit Old Surehand családi hátteréről, a főszereplő neve sem az, mint az eredetiben, hanem Johnnynak szólítják, és a történet csak annyi, hogy a bátyjáért akar bosszút állni, akit Paul Gardennek hívtak. (Pedig ez a Paul valószínűleg csak a fogadott bátyja Surehandnek, vagyis annak a családnak a gyermeke, amelyik Leót felnevelte a Bender-család szétszakadása után.)
Old Surehandet az említett filmben (és még néhány másikban) Stewart Granger amerikai színész játszotta, egyébként nagyon karakteresen. Ha egyszer egy új film készül az eredeti Old Surehand-regény történetét követve, jó lenne egy hasonló színészt találni, mint ő volt.
Mr Kobak („Mr Pate”?) (balra)
Old Surehand legjobb barátja és harcostársa. Sajnos ő viszont csak a filmben jelent meg. De éppen azért említem meg, mert kár lenne kihagyni egy újabb filmből, még akkor is, ha abban az eredeti történetet követjük. Ő ugyanis egy Sam Hawkinshoz hasonlóan szórakoztató figura, egy humoros karakter. Hawkinsszal ellentétben ő azonban nem áll mindig a helyzet magaslatán. Sőt, egy kissé szétszórt és szórakozott, hóbortos figura. Cserébe viszont ő is félelmetes pontossággal lő. Csak ő általában nem Winchestert, hanem Coltot használ. Old Surehand nélküle magányosnak érezné magát.
Alakítója a filmben Paddy Fox volt.
Gyakran feltűnik még két másik humoros alak is a Winnetou regényekben. Rendszerint egyikük magas és vékony, másikuk alacsony és tömzsi. Ugyanúgy elválaszthatatlan barátok, mind Old Shatterhand és Winnetou, de sokszor képesek összeveszni a legapróbb dolgokon is. Olyankor aztán jó hosszú szóváltás következik közöttük. Aztán a nehéz szituációkban mindig kiderül, hogy mindez csak játékos évődés, és a két ember valójában nagyon is számíthat egymásra. A két karakter neve változó. Hol Köpcös Jemmy és Hosszú Davy, hol Dick Hammerdull és Pitt Holbers. (Pitt felel meg Davynek, Dick pedig Jemmynek). Mintegy játékos ellenpontjai Winnetou és Old Shatterhand komoly karaktereinek. Egy új filmváltozatba nem tudom, hogy kellenének-e. Szerintem éppen azért nem lennének feltétlenül fontosak, mert nem kellene idealizálni a főszereplőket. Nem kell, hogy Winnetou és Old Shatterhand baráti és bajtársi kapcsolatának, és esetleges súrlódásaiknak kivetülései legyenek. Az ilyeneket Winnetou és Old Shatterhand inkább intézzék el egymás között. (A Manitu bocskora című Winnetou-paródia azért volt jó, mert éppen erről szólt: a két vértestvér sokat vitázott ahelyett, hogy alternatív barátokat alkottak volna maguk mellé.)
Ha nagyon karikírozni akarunk, arra meg ott lehetne Dick Stone és Will Parker. (Egyébként lehet, hogy ők is ilyen párosnak készültek eredetileg, csak aztán May túlságosan hamar megszabadult tőlük ahhoz, hogy ezt a vonalat kibonthassa.)
Na szóval, hirtelen ennyien jutottak eszembe. Kíváncsi vagyok, lesz-e aki még ki akar hozni belőlük valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése