Egy uszályról indultak

74 éve, 1939-ben ezen a napon alakult meg a Nemzeti Parasztpárt, Makó mellett, a Maros folyón egy fa- és homokszállító uszályon.

Bár aki követte a blogot, az láthatja, hogy mostanában nagyon kiábrándultam minden politikai pártból és hajlamos vagyok mindet afféle szükséges rossznak tekinteni, amelyekkel jobb megtartani a megfelelő távolságot, és a velük való viszonyt üzleti viszonynak felfogni, mert Isten óvjon a bármelyikhez való „érzelmi” kötődéstől (amely csak korrumpálni tudja az embert), és a pártok önálló gondolkodást megölő gondolkodási fegyelmétől…
Mégis…
Mégis mindezzel együtt talán a Nemzeti Parasztpárt (NPP) az egyetlen amelyikről hajlandó vagyok ilyen formában megemlékezni. Már csak a megalakulás regényes körülményei miatt is. (Hány pártot tudsz mondani a magyar történelemben, amely egy dereglyén tartotta az alakuló ülését?) Az ő történetük nem cáfol rá arra, hogy a pártként való működés szerencsétlenséget hoz az emberre, és mégis ennek a szervezetnek a működése a magyar történelem egyik bátor szellemi kísérlete volt, amit nem szeretnék hagyni feledésbe merülni.

Már többször volt szó ezen a blogon a népi írókról és a Márciusi Frontról; arról, hogy milyen progresszív célok megvalósításáért küzdöttek. A Márciusi Front, mint szellemi mozgalom a népi írók kezdeményezésére 1937-ben indult, és nem sokkal zászlóbontása után meg is indult a belső vita arról, hogy megmaradjon-e szellemi mozgalomnak, vagy átalakuljon politikai mozgalommá illetve párttá (esetleg csatlakozzon valami meglévő párthoz). Ezek a viták végül is 1938 végére szétfeszítették a Márciuis Frontot. Az egykori barátok és harcostársak sokfelé széledtek szét, úgymond ki jobbra, ki balra.
Egy csoportjuk azonban nem törődött ebbe bele, úgy érezték, céljaik megvalósításához ha megkésve is, de mégis cselekedniük kell, akár politikailag is. Így került sor 1939-ben, Péter-Pál napján a Nemzeti Parasztpárt megalapítására. Nem volt ez kizárólag az írók és szociológusok pártja, már az alapításnál is tényleg ott volt jónéhány eszes, öntudatos, és a Világban eligazodni igyekvő parasztember is. Egy részük a népi írók új lapjának, a Szabad Szónak afféle külső munkatársa volt.
Az alapító ülést a helybeli csendőrség nem engedélyezte, ezért jött végül is az ötlet, hogy ne a városban tartsák, hanem béreljenek egy uszályt, és azon mondják ki a pártalapítást. Így történt, hogy az alapítási ceremóniára egy rendhagyó hajókiránduláson került sor.

Programjuk egyenes folytatása volt a Márciusi Front programjának (noha hivatalosan sosem mondták ki, hogy e szervezet utódjának tekintik magukat). A képtelenül nagy földbirtokok kisajátítása, és szétosztása a földtelen földmunkások, zsellérek és törpebirtokos parasztok között, általános, egyenlő, titkos választójog, progresszív adózás, földműves érdekvédelmi szervezetek és szövetkezetek szabad alapítása, egyáltalán szervezkedési, gyülekezési és szólásszabadság falun is és városban is. Valamint hatékonyabb szociális gondoskodás, minimálbér megállapítása. Valamint békés viszony a szomszédos országokkal, de ha lehet, a határok békés és méltányos etnikai és nyelvi alapú kiigazítása. Olyan dolgok, amelyek akkor már régóta aktuálisak voltak, mégsem tudtak megvalósulni, és részben olyan dolgok, amelyeket ma megint kezdhetünk követelni elölről.

Sajnos hamarosan jött az újabb világháború, és emiatt megszigorodott Magyarországon a hatósági ellenőrzés és a cenzúra. Így a Parasztpárt nemigen tudta kiépíteni a maga helyi szervezeteit minden vidéken. Ami az elkövetkezendő években a pártépítést helyettesítette, az a párt lapjának, a Szabad Szónak a terjesztése volt. Ez sok emberhez eljutott, és viszonylag közérthető módon foglalkozott az ország aktuális társadalmi kérdéseivel (külpolitikaiakkal a háborúba való belépés után kevésbé, mert a betiltást kockáztatta volna).

1944 végén a NPP egyike lett az ellenállást szervező, és az új magyar Ideiglenes Nemzetgyűlést megalapító szervezeteknek. Az Ideiglenes Kormányban is kapott egy tárcát (Erdei Ferenc lett a belügyminiszter). Majd az ezt követő években fontos szerepe lett Magyarország újjáépítésében, és egy új, demokratikus magyar rendszer megalkotásában.

(Bár a parasztság körében késői indulása miatt sosem tudott olyan népszerűségre szert tenni, mint a másik agrárpárt, a Független Kisgazdapárt.) Ezt követően azonban bekövetkezett az ami az ilyen nagy idealizmussal és tenni akarással induló szervezeteknek általában a veszte szokott lenni: a NPP-t felőrölték egyrészt saját belső harcai, másrészt a pártok közötti hatalmi harcok.

Egyrészt igen erősen elmérgesedett a viszony a két legnagyobb párt a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Magyar Kommunista Párt (MKP) között. A NPP-nak ebben a harcban alkalmazkodnia kellett, és a nagy alkalmazkodásban elvesztette egyensúlyát. A tagok nem tudták eldönteni mitől kell jobban félni: a régi, háború előtti elit restaurációjától (hiszen az restaurálódott már az első világháború után is, így sokan félhettek, hogy megint a régi urak térnek vissza a FKGP álcája alatt) vagy a kommunisták totális hatalomátvételétől.

Mi már tudjuk, hogy ez utóbbi következett be, de utólag könnyű okosnak lenni. Ez akkor még nem volt egyértelmű, hiszen mindenki úgy számolt, hogy a szovjet csapatok a nemzetközi egyezmények értelmében rövidesen elhagyják az országot. A MKP-ban pedig sok becsületes ember volt, akik maguk sem voltak tisztában vele, hogy legfőbb vezetőik totális hatalomra törnek.
A NPP-ban nagy viták után a kommunistákkal való szövetségkötés hívei kerekedtek felül. A többieket elhallgattaták, vagy kitúrták a pártból. És mire észbe kaptak, hogy ezt nem kellett volna, már késő volt. A MKP minden más pártot maga alá gyűrt.

A Nemzeti Parasztpárt 1956 októberében támadt fel újra. De ez nagyon rövid feltámadás volt, szinte csak pár napos, éppenhogy arra elég, hogy megfogalmazhassák az új programjukat. És arra, hogy az 1956-os események szereplői között az ő nevüket is felsorolhassuk. Aztán újra csend. A NPP mint szervezet nem támadt fel többé, de egyes tagjai mint híres írók, filozófusok, kulturális és gazdasági szakemberek még sokáig hallatták a hangjukat, gondolataikat pedig ránk hagyták. Eszményük a művelt, gondolkodó, hazájára odafigyelő, de a Világ iránt is nyitott paraszt volt.

És parasztsággal vagy anélkül, ez az eszmény a kisemberről mégiscsak jelenthet valami fontosat nekünk is. Amúgy is érdemes a népi írók gondolataival megismerkedni.
Figyeljünk oda rájuk!