„A bölcsesség az örökké változó bölcs és tehetséges emberek szellemi magatartása, és nem tantárgy, amit tanítani lehet. Ki lehet azonban a lélekben virágoztatni, meg lehet mutatni, érzékeltetni a gyermek előtt, hogy milyen nagy dolog az ész és az emberi gondolkodás, de az élet és a világ még nagyobb. Ez a bölcsesség a tanárokon keresztül nem mint tantárgy, hanem mint nevelői magatartás átszármazik a gyermekekbe, a gyermekek lelkébe. A gyermekek lelke a szabadság felé nyílik, és a világnézeti elfogultsággal szemben már ítélőképesebbek lesznek. Műveltség és bölcsesség nem zárja ki egymást, hanem inkább előfeltételei egymásnak.. Ha pedig a világnézeteken keresztül kontaktusban vannak egymással az egyes emberek, mint felhívjuk a gyermekek figyelmét, hogy az ész az egyetlen dolog, amellyel tájékozódni tudunk a sötét világban, mégis az ész is véges, az ész sem mindentudó. És legyen bennünk alázat, akár a vallásos értelemben vett, akár a bölcseleti értelemben vett Megismerhetetlennel szemben. Végső szavam: művészet és bölcsesség formálja, alakítja igazán az embert: nevelőnek annál szebb feladata nem lehet, mint szabaddá tenni a lelket az örök dolgok számára.”
(Veres Péter: Demokrácia és nevelés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése