Nem szóltunk még az előzőekben a szíriai (nyugati) kurdokról, de éppen itt az ideje.
2003-ban alakult meg Szíriában az ottani kurdok pártjaként a PYD
(Partiya Yekîtiya Demokrat), vagyis a Demokratikus Szövetség Pártja vagy Demokratikus Szövetségi Párt, vagy fordítsuk akárhogy, de vegyük észre, hogy ez már nevében is azt szerette volna jelezni, hogy Abdullah Öcalan azaz „Apo” demokratikus konföderalizmusának elvein szerveződött.
Sokak szerint a PYD valójában a PKK szíriai ága, de biztosan nem tudni, van-e direkt kapcsolat a két párt között. A PYD vezetői persze állítják, hogy nincs, de mást nem is nagyon mondhatnak, ha igényt tartanak a NATO segítségére. A PKK-t ugyanis a NATO még mindig nem szedte le a terrorista szervezetek listájáról. Az viszont tény, hogy a PYD rendezvényein fel-felbukkannak a PKK zászlói is, és vannak olyan kurd fegyveres csoportok is, akik a szír háborúban is a PKK zászlói alatt harcolnak. Az is látszik, hogy a PYD-ban kiemelt kultusza van Abdullah Öcalannak.
Apo képei minden fontos helyen ott vannak. De a PYD nyilván a demokratikus konföderalizmus megalapozása miatt tekint nagy, kultikus elődjeként Apóra, és nem elsősorban a PKK terrorcselekményei miatt. Így vagy úgy, elég valószínű, hogy a kurdok nagy része a PKK tevékenységét a hősi múlt részének tekinti, és szabadságharcként értelmezi (ahogyan a polákok nagy része sem tekint másként a PPS egykori bombamerényleteire és vonatrablásaira).
Önvédelem, nemzetőrség, harc
Mivel tudható a történelemből, hogy a polgárháborúkat minden országban a nemzeti kisebbségek szívják meg legjobban, a szíriai polgárháború alatt az ottani kurdok kezdettől igyekeztek jól megszervezni saját fegyveres önvédelmüket. A PYD létrehozta a maga nemzetőrségét, amelynek a neve YPG
Yekîneyên Parastina Gel, azaz Népvédelmi Egységek. Ennek harcosai általában sárga háromszöget viselnek a bal vállukon. De csak a férfiak. Mert, ami az egyik legfeltűnőbb a szíriai kurd harcosok esetében: rengeteg közöttük a nő. Bár női harcosai a Pêşmergének is vannak, de közel sem akkora számban, mint a YPG-ben. A YPG-nek már teljes női egységei is vannak, amiknek a neve YPJ (ejtsd: JePeZse)
Yekîneyên Parastina Jin, azaz Női Védelmi Egységek. De függetlenül attól, hogy az adott egységnek hány tagja nő és férfi, a női harcosok mindig zöld háromszöget és YPJ feliratot viselnek a vállukon.
A női harcosok állítólag nem is maradnak el a férfiaktól katonai helytállás terén. A DaIIS terroristái félnek is tőlük, mert nagy szégyennek tartják, ha valakivel egy nő végez, mégis, ezek szerint kénytelenek elismerni a teljesítményüket.
A YPG a háború alatt egyre nagyobbra nőtt. Nyilván nem érdekelt a népnyúzó Asszad-rezsim fenntartásában, de magába az Asszad-rendszer és az ellenzék harcába kevésbé akart beavatkozni, inkább azt tekintette elsődleges feladatának, hogy a DaIIS-tól megvédje a kurdokat. Az események előrehaladtával a YPG-nek sikerült nagy területeket felszabadítania a DaIIS uralma alól. Ennek következtében jöhetett létre az az egyedülálló jelenség, amiről ez a bejegyzés tulajdonképpen szólni akart már kezdettől.
Rojava születése és rendszere
2013 novemberében Észak-Szíriában négy nagy tartomány (kanton), Dzsazíra, Afrin, Kobanê és Sába területén kimondták egy autonóm terület létrehozását. Ennek a területnek az elnevezése a kurdok szerint Nyugat-Kurdisztán, kurdul: Rojavayê Kurdistanê. Innen jött, hogy a terület általános nemzetközi elnevezése pedig
Rojava (ejtsd: Rozsava) lett, ami tulajdonképpen kurdul csak annyit jelent: Nyugat.
(De ma már nem csak a külföld, hanem a kurdok, sőt az ott lakó nem-kurdok is használják ezt a szót ennek az „államnak” vagy minek az elnevezéseként.) Itt zajlik a demokratikus konfödralizmus gyakorlati kipróbálása.
(A 2015-ös és a jelenlegi helyzet Szíriában. A sárga rész jelzi Rojava területét, a piros az Asszad-rezsimét, a zöld a szír ellenzéki felkelőkét, a fekete/szürke a DaIIS-ét)
Rojavában tulajdonképpen arra tettek kísérletet, hogy a lehető legtöbb ügyet lehessen közvetlen döntésekkel, az érintettek által elintézni, vagyis a helyi kérdésekről lehetőleg az érintettek, a lakosok lakógyűlései dönthessenek. Így a lehető legtöbb ember tanul meg cselekvő részesévé válni a döntéshozatalnak és kulturáltan, demokratikusan vitatkozni. (Akit személyesen ismersz, arról könnyebben be is látod, hogy közösek az érdekeitek, és vitában is kevésbé állsz neki ellene „trollkodni”, ezt tényleg tapasztalatból is tudom.) Ily módon Rojava alulról szerveződő rendszer, autonóm közösségek hálózata lesz. Nevezhetjük ezt Apo kifejezésével demokratikus konföderalizmusnak is, de ízlés szerint valódi (nem köznapi értelemben vett) anarchiának, eredeti értelemben vett szocializmusnak (ami nem államszocializmus!) vagy a magyar népi írók és a lengyel parasztpolitikusok kifejezésével eredeti értelemben vett népi demokráciának is. A lényeg, ami látható: úgy néz ki, hogy a dolog működik. Úgy néz ki, lehetővé teszi, hogy békében éljen egymás mellett több vallás is (például az Iszlám és a kereszténység), de több etnikum is, akik helyi szinten nem szólnak bele egymás ügyeibe, nem akarják megváltoztatni egymás szokásait, de magasabb szinten, küldöttjeik útján megtanultak együttműködni is, és ezáltal tisztelni is egymást. Mert Rojava multietnikus állam (már ha lehet államnak nevezni): a kurd többség mellett vannak itt arabok és szurjákok (asszírok) vagyis szír őslakók és ezen kívül türkmének és a nohcsokkal (csecsenekkel) rokon nyelvet beszélő kaukázusi eredetű népek is.
(A szurjákok/asszírok zászlója. Nagy részük keresztény, de asszír őseikre gondolva belevették a zászlóba Assurnak, az óasszír főistennek a képét is.)
A munkák nagy részét szövetkezeti szinten szervezik és ez is erősíti a lakosok közötti összetartást. A lakóközösségeken felül a települések élén választott tanácsok állnak. Minden tanácsnak többnemzetiségűnek kell lennie, és kell benne lennie női tagnak is. A nők emancipációja tökéletesen megvalósult: a ruházatban sincsenek kötelező előírások részükre (legfeljebb öltözködési szokások vannak).
Eeznkívül erőteljesen törekszenek az integráló oktatásra. Igyekeznek a különböző vallások és etnikumok képviselőit közelebb hozni egymáshoz, mindenkinek megtanítani a többiek nyelvét (legalább egyet) és egy választott nyugati (angol, francia, német, török stb.) nyelvet is.
Az egész terület, Rojava élén egy koalíció áll, amelyben minden nemzetiség pártjai megtalálhatóak. Ez a koalíció úgy nevezi magát: Mozgalom a Demokratikus Társadalomért. (Elterjedt rövidítése: TevDem, a szervezet kurd nevéből: Tevgera Civaka Demokratîk). Ennek legbefolyásosabb tagja talán a kurd
Salih Muslim (PYD), aki egy elég széleskörűen művelt figura.
Jellemző egész Rojavára Abdullah Öcalan „Apo” spontán kultusza is: képe mindenhol ott van, az Apo nevet nagy tisztelettel ejtik ki.
Következtetések
Csodálatos, hogy egy ilyen dolog kifejlődhetett, és eddig meg is maradhatott. Ez rácáfol jónéhány sztereotípiára és tévhitre. Egyrészt arra, hogy a „szocializmus” (vagy anarcho-demokrácia vagy nevezzük akárminek) nem megvalósítható egyáltalán. Másrészt arra, hogy a közel-keleti népek nem alkalmasak a demokráciára. Harmadrészt arra, hogy erős demokrácia nem valósulhat meg katonailag fenyegetett helyen, hogy egy háborúban csak a katonai diktatúra biztosíthatja az állam hatékony működését. (Hiszen Rojava folyamatos háborúban áll a DaIIS erőivel, és a különböző etnikumok milíciái, nemzetőrségei és szabadcsapatai valahogyan mégis együtt tudnak működni, elfogadják a közös parancsnokságot népeik megvédése érdekében.)
És működik a dolog: a DaIIS nem tör át. (¡No pasarán!))
Negyedrészt arra a tévhitre is rácáfol, hogy az egyház és az állam szétválasztása a muszlim lakosú országokban csak nagyon erős államhatalom mellett lehetséges (ahogyan ezt a török kemalizmus, vagyis a Mustafa Kemal által felépített vagy őt példaképnek tekintett ideológia sugallja).
Különösen jólesik ezt látni nekem, akit közületek, kedves olvasók néhányan lenéztetek, mikor négy éve ott voltam az egyetemfoglaláson, és ott mi valami hasonló, közvetlen demokratikus mintákat próbáltunk ki. Akkor azt mondták néhányan közületek: ez csak szánalmas játék, ami éles helyzetben, nagyban nem lenne lehetséges. És most látjuk, hogy lehetséges… -mondanám lelkesen, de mint józan társadalomtudósnak egyből figyelmeztetnem is kell magam néhány dologra.
Nevezetesen:
- Ott, a Közel-Keletnek azon a részén sok szempontból más volt a társadalmi kiindulópont. Valószínűleg nem voltak olyan drasztikus vagyoni különbségek Rojava területének lakosai között, ezért könnyebben láthatták be, hogy a közös nyomorúságból az egyetlen kivezető út az együttműködés, a közös cselekvés. Egy olyan területen, mint Magyarország, ahol a társadalom ennyiféleképpen strukturált, ennyifelé vágott, ahol ekkorák a különbségek ember és ember között, ez nehezebb lenne.
- Ahhoz, hogy egy ilyen felszabadító modell működjön valószínűleg kellett a DaIIS rémuralmának sokkja is. Átélni azt, hogy egy külső hatalom az emberi élet minden területét a legapróbb részletekig beszabályozza, és a szabályok ellen vétőknek nem csak vagyonát, de életét, fejét vagy végtagját veszi, borzalmas lehetett, az ez alóli felszabadulás pedig euforikus. Az eufória lendülete pedig hozza magával azt, hogy az ember minden olyan kötöttségtől meg akarjon szabadulni, ami valaha bárhol bármikor hosszú távon egy olyan szörnyűség kialakulásához vezethet, mint a DaIIS. (És látjátok Rojava példáján, hogy ez alatt nem a vallásra magára kell gondolni, hanem a fanatizmusra és az elnyomásra általában.) Viszont feltehető a kérdés ezalapján: lehet, hogy Rojava fennmaradása is elsősorban a DaIIS fenyegetésének köszönhető? Mi lesz, ha a DaIIS-t egyszer végképp megsemmisítik? (Mert megsemmisítik, ez nem kérdés.)
(Egyébként magyar példánál maradva: Ugyanígy 1956-ban is: ahhoz, hogy egy ilyen jól működő alulról önszervező rendszer, mint a forradalmi tanácsoké és a munkástanácsoké 1956-ban spontán kialakuljon, valószínűleg kellett a Rákosi-rendszer mindent agyonszabályozó és rettegést keltő sokkja is. Bár nyilván nem akarom a kettő volumenét összehasonlítani: a DaIIS-uralomhoz képest a Rákosi-rendszer egy kellemes kis csendes teadélután lehet.)
És még valami:
- Azért hozzá kell tenni: azt hogy milyen is Rojava, azt mi itt külföldről erőteljesen a kurdok szemszögéből látjuk. A külföld felé ők képviselik Rojavát, akiknek ez többek között egy újabb lehetőség sosemvolt államiságuk megteremtésére. Illetve egy kísérlet arra, hogy ha majd lesz kurd állam, az ilyen elvek alapján is felépülhet. De hogy pl. a szurjákok és az arabok is valóban ennyire lelkesek-e az egész iránt, mint a kurdok, abba már így kívülről kevésbé látunk bele.
Üzenet nekünk
Szóval: hogy Magyarországon lehetséges-e egy hasonló hatalmi (vagy éppen nem-hatalmi?) struktúrát felépíteni, mint Rojavában? Nyilvánvalóan jelen helyzetben nem. De törekedhetünk efelé számos dologban, számos eszközzel. Hogy másik kedvenc példámnál maradjak (ahová mindig kilyukadok): ott volt a NéKOSz (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége).
A NéKOSz nem akarta rögtön az egész társadalmat egyből átformálni (illetve igen, de csak hosszú távon; a „Holnapra megforgatjuk az egész Világot” nem azt jelentette, hogy szó szerint holnapra és nem is azt, hogy egyetlen erőteljes rúgással forgatjuk meg). Hanem az élet egy területén, az oktatásban vállalkozott arra, hogy jól működően létrehozza azt, ami Rojavában általában az államigazgatási struktúrában valósult meg: az autonóm közösségek hálózatát. Mindezt az oktatásban valósítani meg: ifjú, nyitott emberekben elültetni a demokrácia, a konstruktív vitakultúra és az együttműködés gondolatát: ez jó alap a mélyrehatóbb társadalmi változásokhoz is. És hiába gáncsolták el a NéKOSz-kísérletet, hogy nem volt felesleges a „fényes szelek” forradalmi láza, az megmutatkozott pl. 1956-ban. Na és szóval ilyen lehetőségeink ma nekünk is lennének, lehetnének, hogy az élet egy valamely szakmai területéről kiindulva valósítsuk meg a demokratikus konföderalizmust, az autonóm közösségek hálózatát, aztán onnan építkezzünk tovább.
Addig pedig ami fontos: beszéljünk minél többet Rojaváról, erről az izgalmas kísérletről, hívjuk fel rá minél többek figyelmét, és nyilvánítsuk ki Rojava harcosai felé nemzetközi szimpátiánkat és szolidaritásunkat.
Bijî Rojava! Bijî YPG! Bijî Rojavayê Kurdistanê!
https://www.youtube.com/watch?v=l-fE821lQhY
Különösen jólesik ezt látni nekem, akit közületek, kedves olvasók néhányan lenéztetek, mikor négy éve ott voltam az egyetemfoglaláson, és ott mi valami hasonló, közvetlen demokratikus mintákat próbáltunk ki. Akkor azt mondták néhányan közületek: ez csak szánalmas játék, ami éles helyzetben, nagyban nem lenne lehetséges. És most látjuk, hogy lehetséges… -mondanám lelkesen, de mint józan társadalomtudósnak egyből figyelmeztetnem is kell magam néhány dologra.
Nevezetesen:
- Ott, a Közel-Keletnek azon a részén sok szempontból más volt a társadalmi kiindulópont. Valószínűleg nem voltak olyan drasztikus vagyoni különbségek Rojava területének lakosai között, ezért könnyebben láthatták be, hogy a közös nyomorúságból az egyetlen kivezető út az együttműködés, a közös cselekvés. Egy olyan területen, mint Magyarország, ahol a társadalom ennyiféleképpen strukturált, ennyifelé vágott, ahol ekkorák a különbségek ember és ember között, ez nehezebb lenne.
- Ahhoz, hogy egy ilyen felszabadító modell működjön valószínűleg kellett a DaIIS rémuralmának sokkja is. Átélni azt, hogy egy külső hatalom az emberi élet minden területét a legapróbb részletekig beszabályozza, és a szabályok ellen vétőknek nem csak vagyonát, de életét, fejét vagy végtagját veszi, borzalmas lehetett, az ez alóli felszabadulás pedig euforikus. Az eufória lendülete pedig hozza magával azt, hogy az ember minden olyan kötöttségtől meg akarjon szabadulni, ami valaha bárhol bármikor hosszú távon egy olyan szörnyűség kialakulásához vezethet, mint a DaIIS. (És látjátok Rojava példáján, hogy ez alatt nem a vallásra magára kell gondolni, hanem a fanatizmusra és az elnyomásra általában.) Viszont feltehető a kérdés ezalapján: lehet, hogy Rojava fennmaradása is elsősorban a DaIIS fenyegetésének köszönhető? Mi lesz, ha a DaIIS-t egyszer végképp megsemmisítik? (Mert megsemmisítik, ez nem kérdés.)
(Egyébként magyar példánál maradva: Ugyanígy 1956-ban is: ahhoz, hogy egy ilyen jól működő alulról önszervező rendszer, mint a forradalmi tanácsoké és a munkástanácsoké 1956-ban spontán kialakuljon, valószínűleg kellett a Rákosi-rendszer mindent agyonszabályozó és rettegést keltő sokkja is. Bár nyilván nem akarom a kettő volumenét összehasonlítani: a DaIIS-uralomhoz képest a Rákosi-rendszer egy kellemes kis csendes teadélután lehet.)
És még valami:
- Azért hozzá kell tenni: azt hogy milyen is Rojava, azt mi itt külföldről erőteljesen a kurdok szemszögéből látjuk. A külföld felé ők képviselik Rojavát, akiknek ez többek között egy újabb lehetőség sosemvolt államiságuk megteremtésére. Illetve egy kísérlet arra, hogy ha majd lesz kurd állam, az ilyen elvek alapján is felépülhet. De hogy pl. a szurjákok és az arabok is valóban ennyire lelkesek-e az egész iránt, mint a kurdok, abba már így kívülről kevésbé látunk bele.
Üzenet nekünk
Szóval: hogy Magyarországon lehetséges-e egy hasonló hatalmi (vagy éppen nem-hatalmi?) struktúrát felépíteni, mint Rojavában? Nyilvánvalóan jelen helyzetben nem. De törekedhetünk efelé számos dologban, számos eszközzel. Hogy másik kedvenc példámnál maradjak (ahová mindig kilyukadok): ott volt a NéKOSz (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége).
A NéKOSz nem akarta rögtön az egész társadalmat egyből átformálni (illetve igen, de csak hosszú távon; a „Holnapra megforgatjuk az egész Világot” nem azt jelentette, hogy szó szerint holnapra és nem is azt, hogy egyetlen erőteljes rúgással forgatjuk meg). Hanem az élet egy területén, az oktatásban vállalkozott arra, hogy jól működően létrehozza azt, ami Rojavában általában az államigazgatási struktúrában valósult meg: az autonóm közösségek hálózatát. Mindezt az oktatásban valósítani meg: ifjú, nyitott emberekben elültetni a demokrácia, a konstruktív vitakultúra és az együttműködés gondolatát: ez jó alap a mélyrehatóbb társadalmi változásokhoz is. És hiába gáncsolták el a NéKOSz-kísérletet, hogy nem volt felesleges a „fényes szelek” forradalmi láza, az megmutatkozott pl. 1956-ban. Na és szóval ilyen lehetőségeink ma nekünk is lennének, lehetnének, hogy az élet egy valamely szakmai területéről kiindulva valósítsuk meg a demokratikus konföderalizmust, az autonóm közösségek hálózatát, aztán onnan építkezzünk tovább.
Addig pedig ami fontos: beszéljünk minél többet Rojaváról, erről az izgalmas kísérletről, hívjuk fel rá minél többek figyelmét, és nyilvánítsuk ki Rojava harcosai felé nemzetközi szimpátiánkat és szolidaritásunkat.
Bijî Rojava! Bijî YPG! Bijî Rojavayê Kurdistanê!
https://www.youtube.com/watch?v=l-fE821lQhY
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése