„A történész helyett a döntéseket már meghozták mások, és a szenvtelenség semmivel sem visz közelebb a megértéshez. Sőt inkább eltávolít tőle, mert hogyan érthetünk meg szenvedélytelenül olyan eseményeket, amelyeket heves szenvedélyek váltottak ki? (…) A releváns tények összegyűjtését csakugyan szenvtelenül kell elvégezni, harag és lelkesedés nélül. A történész mesterségének ez az oldala nem különbözik a természettudósétól. Ám ez csupán a kezdete a történész feladatának, mert e tények osztályozásához – annak megállapításához, hogy melyek a relevánsak – ítéletre van szükség, az ítélet meg értékeken nyugszik. (…) A történésznek, hogy a múltat megértse, valamilyen elvet kell követnie. Általában van ilyen elve; még a ’legtudományosabb’ történészek is – tudatosan vagy nem – valamilyen prekoncepcióból indulnak ki. (…) Ha valaki nem hajlandó megítélni a történelmi eseményeket, az is erkölcsi ítéletek alapján teszi ezt.”
(Richard Pipes: Az orosz forradalom története. Ford.: Szappanos Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése