Hát ezért készülj fel egy hosszú beszélgetésre, mert tudom, hogy ezt majd el kell magyaráznom, mégpedig jó hosszan. De ne ijedj meg: ez egy izgalmas beszélgetés lesz, egy szellemi kaland. Amelynek során remélhetőleg nem csak én fogok beszélni.
Eddig nem foglalkoztam a blogon vallással, ezzel a témával, legfeljebb távolról utalgattam rá. Úgy gondoltam ez egy elsősorban társadalmi, újságírói töprengő-gyakorló-kísérletező blog lesz. De nagyon gyakran teszik fel nekem ezt a kérdést. Így elhatároztam, hogy kifejtem a blogon is, hogy hogyan jutottam el a mostani világszemléletemhez. Itt legalább nem tud félremenni a beszélgetés (talán). És talán eljutottam oda is, hogy most már ne csak random válaszolgassak az ezzel kapcsolatos kérdésekre, hanem kicsit rendszerbe is próbáljam foglalni mindazt, amit gondolok. Úgyhogy indítok egy új sorozatot, amiről fogalmam sincs még merre fut ki.
Emlékszem, mennyire hatalmas élmény volt, mikor ennek az egésznek nevet tudtam adni. Pedig, mint már láttátok, félek az egyszavas ideológiák szolgálatától. De ezt a kifejezést, az archaikus lételméletet nem én találtam ki. Erre csak rátaláltam. Hamarosan elmesélem, hogy hol. Mindenesetre akkor úgy éreztem, végre találtam valamit, ami kavargó gondolataimat rendszerbe foglalta.
Akkoriban el is határoztam, hogy Mircea Eliade hatására és mintájára én is összehasonlító vallástörténész leszek. Aztán nem az lettem. Legalábbis a kutatásom fókuszában nem ez áll. Azonban így is sokat foglalkozom ezzel a témával is (vallási motívumokkal, stb.), mint az emberi gondolkodás fontos pontjaival.
Fontosnak tartok hozzátenni azonban két dolgot:
1. A könyv, amiben az "archaikus lételmélet" kifejezést találtam, bár nagyon fontos volt az életemben, nem vált a "szent könyvemmé". Nem idézgetem úton útfélen. Nem gondolom, hogy minden kérdésemre választ adott. Csak egy fontos pillanatban nagy kincseket találtam benne. Ami kellett, eltettem, és továbbálltam. Ha visszatérek hozzá, nem mint szent könyvhöz térek vissza, hanem mint egy nagyon kellemes emlékhez.
2. Úgy általában nem gondolom, hogy a vallásos élményhez a könyvek visznek el. A könyvek esetleg ahhoz kellhetnek, hogy nevén tudj nevezni dolgokat. De az élményt nem általuk, nem bennük tapasztalod meg.
Ezt akartam mondani előzetesen. Kicsit aggódom, mi lesz ebből, ha ilyen dolgokról kezdek írni. (Főként azért, mert hogy hátha nem fog ez illeni a blog többi témája közé.) De bizakodom is, hátha sikerül valamit adnom ezáltal az olvasóknak. Néhány gondolatébresztő gondolatot. Az út a ködbe nyúlik. Majd meglátjuk, hová érünk vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése