Mi a közös az alábbi személyekben:
Vagyis Józef Poniatowski lengyel hadvezérben, II. Lajos magyar királyban és Vaszilij Csapajevben az orosz polgárháború legendás hősében.
A helyes megfejtés pedig: haláluk módja. Mindhárman egy vesztes csata utáni menekülés közben fúltak vízbe.
Józef Poniatowski, az utolsó lengyel király II. Stanisław (uralkodott: 1764-1795) unokaöccse volt. (Róla már itt is szó volt, a bejegyzés végén.) 1763-ban született Bécsben, ahol apja, Andrzej Poniatowski hadosztályparancsnokként szolgált. (Anyja Theresia Kinsky vagy Kinska, cseh származású osztrák arisztokrata család sarja volt.) Gyerek- és ifjúkorát felváltva töltötte Bécsben és Polákországban. Hűséges segítője volt nagybátyja minden reformer céljának. Katonai szolgálatát ő (Józef) is a Habsburgok szolgálatában kezdte meg, II. Joseph császár hadseregében szolgált a törökök elleni háborúban, és nevet szerzett bátorságával. 1789-ben átlépett lengyel szolgálatba, szeretett nagybátyja hadseregébe. 1792 tavaszán és nyarán, mikor II. Jekatyerina cárnő csapatai néhány ultrakonzervatív lengyel mágnás hívására lerohanták a Lengyel-Litván Köztársaságot, hogy visszavonassák annak nemrég elfogadott modern Alkotmányát, Józef is résztvett az ún. alkotmányvédelmi háborúban. Itt is hősiesen viselkedett, de nem menthette meg a háborút. Aztán később segítette új barátja, Tadeusz Kościuszko felkelését is a cár ellen, majd ennek veresége után egy időre visszatért Bécsbe. Később újra letelepedett Warszawa mellett. Végül, 1806-ban Napoléon lengyel hadainak főparancsnoka és a Köztársaság ideiglenes jogutódjának tekintett Varsói Hercegség (Księstwo Warszawskie) hadügyminisztere lett. Számos alkalommal vezette sikerre a Napoléon oldalán küzdő polákokat, és többször személyes bátorságát is újra meg újra megcsillogtatta. Végül 1813. október 19-én, a lipcsei csatából visszavonulva az Elster folyóba ugratott és ott vesztette életét. Igaz, amikor kiemelték a testét, több lövésnyomot is találtak rajta; szóval lehet, hogy a halálát nem az ár, hanem a rá kilőtt golyók okozták (amelyek ráadásul egyesek szerint nem is az ellenségtől, hanem a folyó túlpartján álló, Poniatowski üldözőire tüzelő, de rosszul célzó franciáktól származtak). Teste Krakówban, a Wawel katedrálisban nyugszik a lengyel királyok, hősök, költők és repülőgép-szerencsétlenségben meghalt elnökök mellett.
II. Lajos magyar király 1506-ban született a Jagiełło-családban. Az ő történetét ismerjük. Mindössze 20 éves volt, amikor 1526. augusztus 29-én, Mohácsnál csatát vállalt a Süleyman szultán által vezetett oszmánli-török sereggel. A csata elveszett, és Lajos király menekülés közben a mocsaras Csele-patakba esett, és ott lelte halálát. Testét később megtalálták és a magyar királyok szokásos nyughelyén, Székesfehérváron temették el.
Vaszilij Ivanovics Csapajev 1887-ben született Csebokszáriban, azaz Supaskárban, Csuvasföld fővárosában, paraszti családban. Az I. világháborúban az orosz hadsereg katonájaként emelkedett tiszti rangra. (Az I. világháborúban könnyen lett az utolsó parasztemberből is tiszt, mivel a hivatásos tisztek nem kevésbé gyorsan hullottak, mint a közkatonák. Csapajev azonban mindezzel együtt is tehetséges katona volt.) Az orosz polgárháború idején a vörösök egyik lövészegységének a parancsnoka lett, és számos csatában vezette őket eredményesen. 1919. szeptember 5-én Lbicsenszkben táborozott, amikor rajtaütöttek a fehérek. Csapajev az Urál folyóba vetette magát, de valószínűleg nem sikerült átúsznia, elragadta az ár. Igaz, az ő holtteste sohasem került elő.
Tehetséges parancsnokként már életében volt némi hírneve, de igazi legendáját harcostársa és jó barátja (egységének politikai tisztje) Dmitrij Furmanov róla írt regénye teremtette meg. Ebből aztán később egy rendkívül sikeres szovjet film is készült. Ebben Csapajevet Borisz Babocskin játszotta.
Ez alkalommal is érkezett néhány helyes megfejtés. A nyertesek már át is vehetik nyereményüket: az Ecloga egy-egy számát, valamint egy egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést.
Gratulálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése