Villám-Gyors-jelentés az ellenzéki megmozdulásról
Nem akarok mindig tüntetésekről írni. Uncsi. Úgyhogy a legutóbbi ellenzéki megmozdulásról csak röviden.
1. Sokan voltak. Én is ott voltam.
2. Igazolódni látszik az az elmélet (összeesküvés-elmélet?), mely szerint a Ferenciek terét azért kellett feltúrni, hogy ott ne lehessen két évig ellenzéki tüntetést szervezni. Ott, azon a helyszínen (az Astoriától az Erzsébet hídig) kényelmesen el lehetett férni, akármennyien is voltunk. A Műegyetem előtti sétányon nem. Nem tudott mindenki a tribün előtt megállni. Egy csomóan a szónokok háta mögül néztük az egészet. Egymás lábára tapostunk és egymás oldalába könyököltünk. Néhány idős ember rosszullett. De még az orvosok is nehezen tudták magukat átverekedni a tömegen. Sokan a beszédek hallgatása helyett egyfolytában csak morogtak, hogy milyen szűk a hely. És amikor új ember jött, akkor rámordultak, ahelyett, hogy örültek volna neki. (Ha a fenti elmélet-egy összeesküvés-elmélet, akkor az egyetlen összeesküvés-elmélet, amit hajlandó vagyok elhinni.)
3. De legalább nem voltak fasiszta provokátorok a környező mellékutcákban.
4. A legtöbb szónok szavai alapján úgy tűnt, van most már bizonyos készség az ellenzéki választási összefogásra.
5. Megint volt, aki figyelmeztetett, hogy ne hagyjuk, hogy az indulataink elragadjanak, mert azok, akik most valahol máshol a Főnök szavait hallgatják bálványozva, valószínűleg ők is jószándékú magyar emberek, stb.
6. Kuncze Gábor jól beszélt. Tetszett. Amúgy is szimpatikus nekem ez az ember.
7. Fodor Gábor is jól beszél, és szimpatikus. Amúgy furcsállottam, hogy nem dobja be az ászt, és nem épít be egy olyan részletet a beszédébe, ami valahogy így kezdődhetne: „Amikor megismertem a Viktort, akkor még…”
8. Bokros Lajos is mondott okos dolgokat. Jó, hogy valaki végre egy normális jobbközép-konzervatív pártot is alapítani akar. De mi a fenéért nevezi ő a Narancsos Pártot „újkommunistáknak”? Értem én, hogy mire gondolt, csak hát történészként nem érzem helyénvalónak, ezért bántja a fülemet. Na mindegy. Ja, még valami: Bokros felvázolt egy alternatívát, hogy egy 2014-es győzelem után nyilván egy „népfrontos” „kényszerkoalíció” jönne (a „népfrontos” az én kifejezésem, a „kényszerkoalíció” az övé), de aztán ki lehetne dolgozni egy új választási törvényt, ami alapján 2016-ban új választásokat lehetne tartani, ahol az addigi szövetségesek már külön-külön indulhatnának. Ez nem hangzik valami jól. Csak az lenne a vége, hogy 2016-ban megint győznének a narancsosok, és minden addigi áldozathozatal és eredmény mehetne a... francba. Nade ennyire még úgysem kell előre szaladni.
9. A legnagyobb tapsot és éljenzést Gyurcsány Ferenc kapta. (Tulajdonképpen miért hívom én őt még mindig a Bűnbaknak?) Egész jól beszélt ő is, rekedtsége ellenére nagyon szuggesztív és lelkesítő tudott lenni. De aztán… Amiket mondott… Hogy az ellenzéknek EGY vezér kell. (Azaz EGY miniszterelnök-jelölt, nem kettő, nem nyolc) Ez mi volt?? És aztán még tovább, hogy aki egyéni ambícióból áll az Összefogásba, az majd inkább lépjen vissza a valóban kompromisszumkész emberek javára. Ez eddig helyes is, de aztán… Azt mondja, ha ő lenne az összefogás akadálya, ő is visszalépne. De szerinte nem ő az. Jaj! Szerintem sem ő az, mégis azt vártam lélegzet-visszafojtva, hogy akkor most megteszi élete legnemesebb gesztusát. (Kinézem belőle, hogy képes rá, van benne valami naiv elkötelezettség.) Ehelyett ezt mondja. Ez taktikai hiba volt. Koppány vajon ki fogja tudni ezt magyarázni? Kérlek Koppány, mondj valami biztatót!
10. Szabó Tímea még mindig szimpatikus és fiatal és bájos. Szépen beszélt, bár nem olyan tűzzel és hangosan, mint a többiek. De ő is mondott egy taktikailag nem túl szerencsés dolgot. Mégpedig, hogy a mai szónokok közül egyedül ő az, aki soha nem volt sem kormánytag, sem kormányzó párt tagja. Erre nem ildomos felhívni a figyelmet, mert sokunknak eszébe juttatja, hogy elitváltást is akartunk. Nehogy csak azért ne menjenek el egy csomóan szavazni, mert az összefogás élén volt kormánytagok is vannak.
11. Az „Összefogás!” egy nagyon szép és hasznos jelszó. És releváns is. De nem szép, hogy Mesterházy Attilába éppen ennek a jelszónak a skandálásával fojtjuk belé a szót. Mesterházynak meg lehetne annyi esze, hogy a beszéde közben időnként szüneteket tart, amíg tapsol meg éljenez a tömeg. Komolyan: nem volt egyértelmű, hogy szimpátiából vagy antipátiából nem hagyják beszélni ezt az embert.
12. A toll ezen a demonstráción a kormányváltás jelképévé lépett elő. Ez tetszik. Szeretem a jó tollakat. (Mondjuk legjobban a Pax-tollakat, nem véletlenül.) Én azért nemcsak x-eket szoktam tenni a tollal és másokat is biztatnék, hogy ne csak szavazásnál használja, hanem vitában is. (Akár az ökle helyett is.) Persze csak az agyával együtt.
13. Valaki magával hozott egy kiegyenesített kaszát. Ez is tetszett. Mondjuk nem vagyok híve a fegyvercsörgetésnek a tüntetésen. Én is zászlót lengettem, és nem szablyát. De a kiegyenesített kasza egy jó jelkép. Lám, nincs még elveszve a népi baloldal vagy mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése