Idézőjel (Tovább)

Üzenet a múltból. Ez a levél blogunk egyik "lapelődjének", a Továbbnak a legelső számában jelent meg, 1938-ban. A lapot debreceni egyetemisták írták, akik úgy érezték, fontos, hogy tegyenek a társadalmi átalakulásokért. Ez volt a Márciusi Front lapja. A Továbbnak két száma jelent meg, aztán betiltották.

„Ha pl. választójogot követelsz, és nem mondod meg, milyen választójogot tekintesz Te a nemzet érdekében állónak, (...) ha >>illetékesekre<< bízod annak megállapítását, hogy mi a nemzet érdekében álló, módot adsz arra, hogy egyesek a Te helyeslésedre is támaszkodva a nemzettagoktól független létű gondolattá tegyék a nemzeti érdeket, és megvédjék a nemzetet önmagától. Úgy teszel, mint az egyszeri mesehős: hozol is ajándékot, meg nem is. (...) Nem vagyunk hajlandóak politikát csinálni abból, ami természetes. Csak a berúgott embernek van szüksége arra, hogy állandóan bizonygassa józanságát. Az, hogy magyarok vagyunk, hogy nemzethez tartozunk, hogy ennek a közösségnek a törvényei szabják meg egyéni létünket és magatartásunkat, a mi számunkra természetes. (...) Különbségek ugyan tényleg vannak, de semmi esetre sem azon alapulnak, mintha egyesek >>jobb magyarok<< volnának, mint mások. (..) Látjuk a magyar valóságot, és nem vagyunk hajlandóak tovább mellébeszélni a kérdéseknek. (...) Árulókká lettünk a szemetekben. Mert az árulás nem más, mint szolidaritásmegszegés. Mi pedig elkövettük ezt a >>bűnt<<. Felfedtük a klikk-kereszténységet és a klikk-nacionalizmust. (...) Minden kor ifjúsága az elnyomás elleni küzdelmet tartotta a feladatának. Csakhogy az előző korszakokban könnyű volt felismerni a zsarnokot. A mai kor elnyomása már szemérmesebb. Lemond a nyílt színen való >>uralkodásról<<, hogy annál könnyebben uralkodhasson. Kihasználja az ifjúság idealizmusát is, minden lelkesedés és történelemformáló lendület az ő malmát hajtja. (...) Szemben állunk az álarc mögé bújókkal. Egyetlen fegyverünk meztelen kardunk: az értelem. Egyetlen pajzsunk: a becsület. (...) Veszedelmes – tudjuk. (...) Persze nem fogják sokan vállalni. Ezzel is tisztában vagyunk. Hiszen itt valami többről van szó, mint horda-ösztönmegnyilvánulásról, zsidóverésről és kirakatbezúzásról. Lehet, hogy Te sem vállalod. Nem is kapacitállak rá. Mindezt csak azért írom, hogy tudd: ha elfásulsz a céltalan rohamozásokban, ha kiábrándulsz az antiszemita romantikából, ha csalódsz, véglegesen csalódsz a frázis-nacionalizmusban, tudd, hogy már van hova csatlakoznod. Még van hova csatlakoznod...! Mert vannak, akik minden támadás ellenére is biztosan haladnak tovább, akik minden rágalomhadjárat közepette is tiszták maradnak, akik nem fásulnak el a mai politikai flörtök lelketlen és sivár világában sem, mert örökre és visszavonhatatlanul egy új világgal jegyezték el magukat. Ők azok, akik örökre elárulták az eddigi árulást.”
(Ujhelyi Szilárd: Az „árulásról”. Levelek egy egyetemistához. In: Tovább 1938/ 1.)