Visszatérés (változat)

S ha már Visszatérés, akkor ennek is itt kell lennie, talán.


Propellerek arany tollai eveznek
a Város látja
arany szárnyakat a folyóra szórnak
nem számít
vonatok a síneken feszenek
("mint betegek")
a lovak, mint hullámok a Visztula-síneken
a sarkakon, a kövekben a Város szemei

Van úgy, hogy a szerelem nem lepereg
arról, aki célponttá vált
hanem szétszóródik
elúszik a semmibe céltalan
minden irányba sugárzik az éjben
senki se látja
senki se érzi
csak a hő, csak a fény, csak a pörgés
az intenzív fejben
eléghet-e benne a forgás?
eléghet, eléghet?

Ha nem kell a harc már
nem kell az űzés, nem kell a próba
mérkőzni nem kell, küzdeni nem kell
vívni, pengeként szikrázni nem kell
csak ragyogni dolgos munkálkodásként
a Város köveire fekve
a Küldő erdeiben bolyongva
a futó lényekre nézve
arcban az arccal
(az ő arcával)
izmokban a hegyek
legnagyobb méltóságával.


(Ez a vers nem Madárról szól. De az ő kedvéért tettem ide. S hogy megszülethetett, talán abban is lehetett némi része neki is. Főleg, mikor Kraków utcáin bolyongva ezt énekelte:
http://www.youtube.com/watch?v=WDa4F80geyY)