Csak röviden!
Ratkó József (1936 – 1989)
Róla volt már szó. Budapesten született, majd már gyerekkorában bejárta egész Északkelet-Magyarországot. A legszegényebb sorból küzdötte fel magát. „Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, illetve segédmunkásként az Építéstudományi Intézetben.” –írja róla a Wikipédia. Egyetemre Szegeden járt, aztán Szabolcsban, Nagykállón telepedett le. Nagy László és József Attila mellett ő a kedvenc költőm. Gyönyörű, ízes nyelven megírt, mindamellett kemény, szókimondó versei vannak. Igaz, jellemző volt rá, hogy ha talált egy-egy szóképet, akkor azt többször, esetenként pedig rengetegszer elsütötte (mármint több versében). Stílusa talán Nagy Lászlóéhoz áll legközelebb, bár nem volt akkora fantáziája mint neki (mondjuk senkinek se volt akkora). Azért gondoltam, hogy érdemes lenne visszahozni a köztudatba, mert ő is elmélkedett a magyarságról, mint olyanról, nem is egyszer, de általában minden bántó, vagy kirekesztő szándék nélkül. És van egy igen jó drámája, hasonlóan ízes nyelven megírva, Segítsd a királyt! címmel. Ez István király utolsó éveiben játszódik, szintén sok érdekes dologról van benne elmélkedés. Ratkó József később azt mesélte, hogy gyermekének halála indította arra, hogy István királyról írjon drámát, aki szintén elvesztette a fiát Imrét. Mikor pedig már befejezte volna a darabot, a dráma egyik szereplője vette rá álmában, hogy egy kicsit írja át. Legalábbis így mesélte.
Kedvenc részem a drámából az, hogy az egyik főszereplő, az Öreg Táltos egyedül marad a színen egy keresztény pappal és vitatkozni kezdenek. (Az író érezhetően a Táltos pártján áll, aki átíratta vele a darab végét.) Az Öreg, abban, amit mond nagyjából minden kétségemet összefoglalja nekem is az intézményesített vallással az egyházzal kapcsolatban, de emellett felmutat egy alternatívát is, megfogalmaz egy véleményt arról, hogy milyen lehetne a jó kapcsolat az ember és a transzcendens világ között. Nem fogom most részletesen leírni mi ennek a lényege. De álljon itt belőle egy részlet:
„ÖREG
Vizsgáld, a világ élő tárgyait-
Egy-egy remekmű mind, mesterre vall!
Fogd kézbe, faggass meg csak egyet is,
S nyomára jössz az isteni titoknak.
Nem hinni kell, ha tudni is lehet!
Jó hit csak jó tudásból származik.”
(Úgy hírlik, hogy a darabot legújabban az Új Színház igazgatója akarja színre vinni. A dolgon nagyon csodálkoztam, hiszen a mostani keresztény-kurzust támogató lelkes aktivista részéről ez egy öngól lenne. Később rájöttem a titok nyitjára: az Öreg magyar, a Pap német. Az ő értelmezésében a Segítsd a királyt valószínűleg az európaiság elleni kultúrharc része, vagyis olyasmit akar üzenni vele, hogy „nyugatiak-ne-ugassanak-bele”. Ez szomorú, de szerintem a szöveg magárért beszél, azt nagyon félrevinni nem lehet. Vagy mégis? Mindenesetre biztatok mindenkit a dráma elolvasására.)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ratk%C3%B3_J%C3%B3zsef
Száraz György (1930 – 1987)
Száraz Györgyről már írtam egy méltató bejegyzést, azt itt lehet találni:
http://hosszuutoll.blogspot.hu/2010/11/szaraz-gyorgy-1930-1987.html
Közben megnéztem őt is, mit ír róla a Wikipédia.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1raz_Gy%C3%B6rgy
És egy mondat rögtön szembetűnt belőle, hogyaszondja: „Számos egyetemi és főiskolai szakdolgozat valódi szerzője.” :-D
Érdemeit ez mégsem kisebbíti, sőt. Azok akik szakdolgozatírásra felfogadták egyrészt szégyellhetnék magukat, hogy maguktól nem képesek megírni, amit kell, viszont bizonyos szempontból hálásak is lehetünk nekik, hogy egy ilyen kiemelkedő autodidakta írót adtak a magyar irodalomnak és történettudománynak.
Győry Dezső (1900 – 1974)
Rokonaim közül többen olvasták nagy történelmi regénytrilógiáját, a Viharvirágot, a Sorsvirágot és a Tűzvirágot, és mind nagyon lelkesedtek érte. (A történet egy apa és egy fiú története, a Viharvirág 1848-1849-ben, a Sorsvirág a Bach-korszakban, a Tűzvirág a Tanácsköztársaság idején játszódik.) Én elsősorban költőként, és a Sarló-mozgalom tagjaként ismerem, és nagyon jónak tartom. A köztudatba visszahozni azért is lenne jó, mert így a sok ismert XX. századi erdélyi magyar író mellett végre a szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős képviselője is méltó helyére kerülne.
http://mek.niif.hu/02200/02228/html/06/460.html
http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/03/207.html
http://karpatszallas.net/dosszie/gyory-dezso
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése