A Húsvétról kérdezett:
- Tudod mit ünneplünk Húsvétkor?
- Persze. Elvileg a keresztény rend szerint Jézus Krisztus feltámadását. De minden népnél, minden ősi kultúrában volt tavaszünnep, ami az újjászületés, a feltámadás ünnepe is volt. Éppen ezért nekem úgy tűnik ennek az ünnepnek a gyökerei is mélyebbre nyúlnak, mint amióta Kereszténység van. Ezért lehet szerintem jelentése azok számára is, akik nem kifejezetten keresztények. Ugyanúgy, mint a Karácsonynak.
- Szoktad tartani a böjtöt?
- A nagyböjtöt nem, csak a nagypéntekit. Pusztán hagyománytiszteletből.
- Hogyan készülsz az ünnepre?
- Hát nagy előkészületeket nem teszek. Illetve egyet mégiscsak. Nagycsütörtökön este mindig el szoktam olvasni János Evangéliumának idevágó részét, vagyis az utolsó vacsoráról szólót. Vallástól függetlenül szerintem ez is egy nagyon szép rész irodalmilag és emberileg. Egy Mester búcsúzik kedves tanítványaitól, egy ember a legjobb barátaitól (akiknek akkor még fogalmuk sincs, mi vár Jézusra, nem tudják, hogy pontosan hová készül elmenni, nem tudják, hogy a halálba megy): megható részlet, és nagyon emberi.
- Tudsz esetleg egy locsolóverset?
- Húha, hogy is volt? Mindjárt eszembe jut egy. Megvan!:
Feltámadott Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfőre buzognak források,
Eljöttem hozzátok, magamban sietve,
Hogy harmatot öntsek egy szép lány fejére;
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Na hirtelen ennyi jutott belőle hirtelen eszembe.
- Köszönjük, kellemes Húsvéti Ünnepeket.
- Én is köszönöm, kellemes Húsvéti Ünnepeket nektek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése