Bárdok, tekerők, balladák földjén II.

2008. augusztus 2-a, szombat
Mielőtt még elkezdődött volna a tábor, egy kis „előzetes bemelegítés” zajlott Lublinban. A Domonkos-kolostor udvarán verték fel Hałasék jurtáját (a dominikánusok nagy kulturális szervezők Lublinban); itt adtak koncertet a táborban is megjelenő együttesek. Ez volt a Jurta Lirników, azaz az Énekmondók Jurtája. Itt ismertem meg Jacek Hałast.

Jacek Hałas egy nagy ember, vagy nem is tudom, mit mondjak rá. Univerzális zenész. Mindenféle hangszeren játszik mindenféle zenét. Érdeklődése határtalan. Emellett barátságos, és valami elképesztően jó kiállású ember. Igazi showman. Lehetetlen rá nem odafigyelni. Szép hangja is van, az biztos. Minek nevezzem? Vándordalnoknak? Hívhatnám annak is. Mindenesetre nagyon profi. Énekmondó, dziad (did), ahogy errefelé mondják vagy bárd, regös, igric, hívd, aminek akarod. Lelke van a zenéjének. Most két dalt énekel, tekerőlantkísérettel. Az egyik egy Karol nevű betyárról szóló ballada. Kicsit Bogár Imre balladájára emlékeztet. Mármint a szövege. A másik: ballada egy András nevű magyar kalandorról, aki elcsábított egy lengyel lányt, aztán menekülés közben elhagyta. A lány a Dunajecbe ugrik. A dühös rokonok lófarkához kötik a magyar legényt. Ami kellemetlen. Jacek előadása viszont nagyon szórakoztató. Főleg, hogy mikor nem énekel, tekintettel az ének tematikájára magyar dallamokat is beletesz a zenébe. Leginkább dél-alföldieket. Mintha összekacsintana velem, hogy ez nekem szól. Pedig igazából nem tudja ekkor még, hogy egy magyar is van a jurtában, aki őt hallgatja. Honnan tudná?
Jacek a jurtát a feleségével, Alicjával közösen építette. Akivel egyébként együtt is zenélnek. Alapító tagjai voltak a Dom Tańcának, de már kezdettől játszottak folkot is, a népzene mellett. (Folknak errefelé a világzenének azt a fajtáját hívják, ami a saját, közép-európai zenén alapul.) Különböző együttesek tagjai voltak. Legelébb a Muzykanci nevűnek (hohó, micsoda véletlen összecsengés!); aztán egy Két Jó Barát nevű formációnak is, amely magyar zenét is játszott, nevéhez híven. Egyébként is sok magyar zenészt ismernek.

Játszanak még aztán a vlach vendégek, Slobodan Marković és ifjú tanítványa Petar Todorović

Ha megengeditek, őket majd később fogom bemutatni, a vlachokról részletesebben is szólva. Egyelőre legyen elég annyi: ők is saját balladáikat játszák, pl. egy Jován nevű vitézről, aki megküzdött egy sárkánnyal. A szövegeket Joanna Wichowska tolmácsolja, de közben beborul az ég, és aztán odakint valami elképesztő vihar kezdődik (Perun úgy látszik haragszik). Sötét van, ezért világítani kell neki.

Na meg még egy zenekar játszott (de ők még délután, amikor még sütött a Nap). Őket úgy hívják: Maćko Korba. Állítólag a Korba a tekerőre (lira korbowa) utal. Hogy ők milyen zenét játszanak? Hát… bajban lennék, ha meg kéne mondanom. Világzene. De valami gyönyörű. Misztikus. Vagy milyen. Lengyel., ír, francia, brazil zene. Mindez elég szabadon játszva. Nem keverve, de kísérletezgetve mindegyikkel. De mindenesetre el vagyok varázsolva tőlük.

A zenekar tagjai balról jobbra: Sebastian Wielądek, Marek Przewłocki, Paulina Srzednicka, Maciej Cierliński és Maciej Kierzkowski. Velük is találkozunk még majd a táborban. Mindenesetre már ekkor azt gondoltam: egészen biztosan kirobbanó sikerük lenne nálunk, az Utcazene Fesztiválon. Ezt majd később meg is mondom nekik. Konkrétan Mareknek. De ne szaladjunk ennyire előre.

Na és itt van pl. Antoni Zoła professzor is, a KUL (Lublini Katolikus Egyetem) tanára, etnomuzikológus. Ő tart egy előadást a valásos népi énekekről és énekesekről. Például az egyik legérdekesebbről, Antoni Suchowskiról. Antoni Suchowski vándorénekes volt. Egy nem mindennapi alak. Járta a falvakat, és mindenütt énekelt. Több gyűjtés is fennmaradt tőle. Az itt bemutatott felvétel egy vallásos-didaktikus ének, amely a Biblia misztikus számairól regél. És minden számra talál valami fontosat, tizenkettőtől egyig visszafelé számolva. [Íme ezt énekelte!]

Augusztus 3-a, vasárnap
Ezen a napon érkeztünk Szczebrzeszynbe, és némi keverés után elfoglaltuk a szállást. Sok régi ismerőst találtam itt, de megismerkedtem új emberekkel is. Nemsokára meg is látjátok, kikkel.

A jurta már itt áll, ebben a faluban a Popówka udvarán. Időbe telik, mire rájövök, hogy a Popówka azt a helyet jelenti, ahol a pópa lakott. Ma már egyébként nem laknak itt se ukránok, se zsidók. Este volt egy kis táncház, buli, a Jurtában.

(Folytatjuk)