2014. március 23., vasárnap

Bárdok, tekerők, balladák földjén I.

Ma van a magyar-lengyel barátság napja. Ennek alkalmából elindítok egy új sorozatot: közzéteszem a korábbi úti feljegyzéseimet is, lengyelországi kalandozásaimról.
(A végére az is kibontakozhat, hogyan lettem a Nagyhetmani Magyar Lövészszázad tagja.)

Az alább következő feljegyzések a már többször emlegetett Dom Tańca (Táncház) alapítvány 2008 augusztusi táboráról szólnak Szczebrzeszynben. Úgy lenne az igazi, ha valahogyan az ott gyűjtött illetve lejátszott zenéket is hozzátehetném, vagy legalább kottákat közölhetnék róluk, de erre most nincs lehetőség. Ahol lehet majd linkelek,hogy hol lehet hasonló zenéket találni. Jó olvasgatást!

Bárdok, tekerők, balladák földjén
(a Dom Tańca VIII. Tábora; Szczebrzeszyn, 2008)
Szczebrzeszyn: kisváros a Województwo Lubelskiében (Lublini Vajdaságban), nem messze Zamośćtól, a Zamoyski család ősi fészkétől. Ebből kitalálható, hogy Szczebrzeszyn is régi Zamoyski-birtok. Szczebrzeszyn címere: piros mezőben három vízszintes fehér vonal. Ezt a címert hívják Korczaknak.

(Ez volt a címere pl.

Tadeusz Kościuszko-nak, a híres szabadságharcosnak vagy

Michał Wołodyjowskinak is.)

A Zamoyskiak ezzel szemben a Jelita („Belek”) címert használták.

Ebben három kopja látható keresztbe téve. Ennek atörténetére majd egy másik alkalommal kitérünk.

Szczebrzeszyn legfontosabb nevezetessége az itteni bogár:

„W Szczebrzeszynie chrząszcz brzmi w trzcinie
A Szczebrzeszyn z tego słynie”


-írta a híres költő, Jan Brzechwa
(szó szerinti fordításban: "Szczebrzeszynben bogár zúg a nádban,/ erről híres Szczebrzeszyn.")

Ez az egyik legismertebb lengyel nyelvtörő. Próbáljuk csak meg gyorsan kimondani! Na ugye! Vsz tényleg ez a vers az, amiről az egész ország ismeri ennek a Lubelszczyznában lévő kis városnak a nevét. Szczebrzeszyn pedig roppant hálás ezért Jan Brzechwának, a költőnek, és ennek a bizonyos bogárnak is. Ez utóbbinak emlékműve is van a faluban.

De amúgy van itt még két katolikus templom, egy pravoszláv maradványai, egy zsinagóga, ami manapság kultúrházként funkcionál, egy nagy zsidó temető, néhány partizánsír, és az egykori vár falának megfogyatkozott maradványai. Ebből is látható, milyen érdekes története volt ennek a régiónak, a Lubelszczyznának. Laktak itt lengyelek, zsidók, ukránok. A háború idején a III. Birodalom németeket is akart idetelepíteni, de ők aztán hamar elhordták magukat. A környék tele van szép erdőkkel. Ami azt is jelenti, hogy itt élénk partizántevékenység folyt a II. világháború idején. Leginkább a lengyel partizánok a németek ellen. De néha a szovjetellenes ukrán partizánalakulatok is idekeveredtek, akik a lengyelek ellen is harcoltak, ha éppen összeakadtak. Szóval lőtt itt mindenki mindenkire, mert mikor a németek elkotródtak, akkor az Armia Krajowa partizánjai kezdhettek a szovjetekre lövöldözni. Zavaros egy időszak volt. Manapság ez a vidék békés, gyönyörű, csendes hely. Az egykori harcoló felek megbékélve nyugszanak egy helyen.

Néprajzilag ez a táj Biłgoraj vidéke. Érdekes folklórja van. És persze érdekes tárgyi néprajza is. Tessék, itt egy kép az egyedi, egyszerűségében is szép Biłgoraj-vidéki viseletről:

(Folytatjuk)

3 megjegyzés:

  1. Hogy kerülnek ezek a reklámok ebbe a bejegyzésbe random helyekre? Én nem adtam rá engedélyt senkinek, hogy itt reklámozzon!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Eljen soka lengyel-magyar baratsag! :)

    VálaszTörlés