Elkezdődött az oktatás. A program valami hihetetlenül gazdag, rengeteg érdekes dolgot lehet itt megtapasztalni. Viszont az is igaz, hogy most nem elsősorban a táncon van a hangsúly.
Reggel a nagy zenész, a Dom Tańca egyik alapító tagja, Janusz Prusinowski tart a fiúknak énektechnika-fejlesztő órát.
Janusz már régi motoros. Ő is egy „multifunkcionális” népzenész. Hogy remekül hegedül és dobol, régóta tudtam, de hogy még tekerőzik és cimbalmozik is, azt csak most láttam. Most egyébként saját együttese van, Prusinowski Trio néven, amiben rajta kívül Michał Żak (ő is régi ismerős) és Piotr Piszczatowski játszik. Meg Janusz még a feleségével, Karolinával néha zenés színházat is csinál gyerekeknek. Az is egy király program.
Ami azt illeti, nagyon örülök ennek az énektechnika-oktatásnak. Rájövök, hogy ez otthon, Magyarországon mennyire hiányzik. Gondolj bele: egy csomó népdalt megtanulunk, de nem tudjuk őket jól előadni. Persze, tudom: a falusiak se tanultak énektechnikát, csak kieresztették a hangjukat, ahogyan éppen jött a kocsmában, vagy ilyesmi, és nekünk is ehhez kéne igazodni. Persze, ha táncházban éneklünk vagy más helyen, rendben van, de ha már színpadra visszük ezt az egészet, meg kellene tanulnunk rendesen kiereszteni a hangunkat, hogy jól szóljon az egész. Értitek, mire gondolok.
Amíg mi az iskolában vagyunk a fiúkkal, a lányoknak odakint folyik a népdaloktatás. Hogy ki tartja, sajnos nem tudom. Mindenesetre tanulnak lengyel és ukrán népdalokat is. Nekünk meg az énektechnika mellett ritmusgyakorlatok is vannak, ezek persze nekem már nem okoznak gondot. Meg persze tanulunk przyśpiewkákat, amit még mindig nem tudok hogy lefordítani magyarra, mindenesetre nem csujjogatás, hanem a mulatságban a zenekar felé énekelt rövid, pár soros frappáns kis dalocska.
Vannak aztán persze népdalok is. Például ez:
Tam, mój Jasieńko, kalinowy sadek
Kalina
Chodzi tam Jasio, na skrzypeczkach
Gra wesoło
Przyszła do niego mateńka jego,
I woła:
Chodź Jasiu do dom’, dawno cię wołam,
Bo już czas
Do dom’ nie pójdę, aż toneńka dójdę,
Aż dójdę
Nie ma tu tego kochania mego,
Co ja wiem.
Przyszedł do niego tateńka jego,
I woła:
….
Przyszła do niego siostrzeńka jego,
I woła:
És így tovább, az utolsó két versszak ismétlődik. Jasio senkinek a kedvéért nem hajlandó hazamenni csak mikor az ő Kasieńkája jön. De ezt a versszakot sajnos már nem sikerült leírnom.
Ezután folytatódik a program tánctanítással. Mégpedig két helyszínen. A Jurtában a jól ismert lengyel falusi (oberek, polka, mazur, walc) és városi (fokstrot, tango, walc) táncokat tanítja a megszokott páros: Grzegorz Ajdacki
és Kasia Tucholska
A zenét pedig két adatközlő zenész szolgáltatja, akik már szintén régi barátai a Dom Tańcának, például a kocudzai táborban is ők zenéltek: Stanisław Głaz (hegedű; szül.1933)
és Bronisław Rawski (dob; szül. 1936)
Pan Rawski egyébként egy huncut, nagy partiarc. Nemcsak dobon játszik, hanem szájharmonikán is (!). Ami némileg szokatlan hangszer a lengyel falvakban, de hát miért ne?
A jurtában is közreműködik, mint táncos adatközlő, időnként megmutatja, hogy táncol ő.
Időnként egyszerre csinálja a kettőt, azaz szájharmonikázik, és közben saját zenéjére táncol. :-)
A Zsinagógában
(azaz a művházban) pedig a vlach vendégek játszanak: Slobodan Marković és Petar Tododrović. Táncot pedig a harmadik társuk, Novica Radulović tanít (balra).
Na meg persze Joanna Wichowska (jobbra), a vlachok legfőbb segítője. Ő már régóta barátkozik, ezekkel a kedves emberekkel, elsősorban neki köszönhető, tehát, hogy ők most itt vannak. Joanna jól beszél szerbül, nagyon érdekli a Balkán. Éppen ezért most ő tolmácsolja Novica szerb nyelvű szavait a lelkes érdeklődőknek, hogy mit kell csinálni. Állítólag azonban a vlachok egymás között leginkább a saját nyelvüket használják, ami inkább áll közel a románhoz, mint a szerbhez. A vlachok ugyanis igazából szerbiai románok. Bár a nyelvük nem egy az egyben a román egy nyelvjárása, inkább egy önálló nyelv. Hogy hogy hívjam őket, azzal mindig bajban vagyok. A lengyel elnevezés: Włosi; ez nyilván Vlaşca történelmi állam nevéből jön, amit mi magyarok Havaselvének hívtunk, az ott lakókat pedig a vlach szót kifordítva oláhnak (amely elnevezést később kiterjesztettük a moldvai és az erdélyi románokra is). A lengyelek is használták a Włoch ill. Wołoszyn kifejezést az oláhokra. De a vlach nyilván egy tágabb fogalom, mint ez a néprajzi csoport, akikről itt szó van. Azóta viszont megtudtam, hogy van más elnevezésük is: arumánok vagy cincárok. Talán a magyarban a cincár név a legjellegzetesebb, úgyhogy ha megengeditek, ennek a néprajzi csoportnak a megjelölésére felváltva fogom használni a vlach és a cincár szót.
A vlachok táncai egyébként balkáni körtáncok. Emlékeztetnek a bolgár és moldvai táncokra, de azoknál Novicáék jóval laposabban táncolnak. Ezt nekem nehéz megszokni, de azért próbálok mindent úgy csinálni, ahogy Novica mutatja. De nem könnyű, mert Novica, amellett hogy laposan táncol, úgy kapkodja a lábát, hogy csak na, emellett egész testéből rezeg. Majd ha lesz felvétel róla, megmutatom. (Később Joanna meg is jegyezte nekem: gondolta, hogy én valamikor macedón vagy bolgár táncházakba jártam. Majdnem beletrafált. :-D)
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése