2016. december 23., péntek

Két alkalmi vers

I.

Betlehembe térjünk vissza évről évre,
Kis jászlunkban nézzünk Jézuska szemébe.
És ha nem találjuk: egymásban keressük,
Fénylő tekintetét szívünk fölé fessük.

Jászolnak tüze lesz jóbarátunk keze
Énekünk szavai, szerelmünknek jele,
Fejünk felett hosszan körbeszáll az ének;
Karácsonyi csillag, pünkösdi Szentlélek


II.

Kinyílik dalunk, álmunk
Újonnan kivirágzunk
Tavaszon, kemény télen
Gyermekeink szemében

Összeér levelünk, águnk
S még magasabbra látunk
Szent öröm-kereséssel
Gyermekeink szemével

2016. december 22., csütörtök

31 évvel később II. (kritika)

Szóval megnéztem az Itt élned, halnod kell 2016-os változatát (a továbbiakban: IÉHK 2016), ezért most arról is írok egy rövid elemzést.

Elöljáróban annyit: az IÉHK 1985 és az IÉHK 2016 tulajdonképpen nem ugyanannak a műnek a két feldolgozása, hanem két teljesen más mű. De azért, amit lehetett, Koltay Gábor átemelt a korábbi változatból az egyszerűség kedvéért. Leginkább a forrásszövegeket és versrészleteket. Úgy tűnik azonban, hogy az eredeti darab zeneszerzője, Victor Máté nem járult hozzá, hogy a mostani darab az ő zenéivel menjen, ezért a kérdéses versekhez Koltay Gergely kénytelen volt új zenéket írni. Aki pedig ismerte az IÉHK 1985 zenéit, annak elsőre fel fog tűnni, hogy Victor Máté mennyivel jobb és ötletesebb zeneszerző, mint Koltay Gergely. (Vessük össze például, melyikük mit kezdett Kisfaludy Károly: Mohács című versével!) És ez már eleve sokmindent meghatároz.
Azok a jelenetek, amik nem az IÉHK 1985-ből kerültek át, azok nagyrészt Koltayék más filmjeiből és rockoperáiból valók. (Ez utóbbiakból pedig volt jópár, mert miután a Sacra Coronával Koltay Gábor Orbán Viktor udvari rendezőjévé, a Kormorán pedig udvari zenekarává avanzsált, azután sokáig elvárták tőlük, hogy minden évre készítsenek egy új rockoperát az ún. „FiDeSz” (a nemfiatal nemdemokraták) pártnapjaira. Ahogy az persze sejthető, ezeknél a mennyiség és a megrendelő igényeinek kiszolgálása sokszor a minőség rovására ment.)

Ehhez képest Koltay Gábor ígérte, hogy a mostani rendezvény nem a Párt dicséretéről fog szólni, hanem valóban a nemzet történetéről. És ezt igazából be is tartotta. (Megállta például, hogy az utóbbi 26 év történetén ne moralizáljon, a darab végetér az 1989-1990-es rendszerváltásnál.) A másik, amit az IÉHK 2016 javára kell írni, hogy a koreográfiák és tömegjelenetek tényleg jól néznek ki, köszönhetően Zsuráfszky Zoltánnak.

(Hogy ugyanez milyen volt 1985-ben, azt nem tudom, mert azt nem láttam, csak a zenéjét hallgattam végig. De valószínűleg Novák Ferenc„Tata” sem koreografált rosszabbul, mint Zsura.) Az IÉHK 1985 szereplői közül a mostani változatba Deák „Bill” Gyula, Varga Miklós és Vikidál Gyula kerültek át (természetesen), a többi szerepet mostani fiatal színészek és rockzenészek játsszák.
Néhány szó a produkció egyes pontjairól.

(Jól tippeltem: ezek közül tényleg egy sem volt benne az IÉHK 2016-ban... (sajnos))

A műsor bevezetője ugyanaz, mint 1985-ben: egy felvétel, amin Latinovits Zoltán szavalja a Szózatot. Mintha részeg lenne... És az eredeti szöveghez sem mindig tartja magát. De hát őt hívják sokan a Színészkirálynak, úgy látszik, muszáj volt ezzel tisztelegni előtte… Na mindegy.

A darab a honfoglalással kezdődik, és ehhez a Honfoglalás-film soundtrackjének egyik jól sikerült dalát használja fel (Koltay Gergely: Hajnal), ami a film végső változatába nem került be, csak a filmzene cd-változatán volt hallható, emiatt aztán méltatlanul el is feledték. Végül is nem baj, hogy ez az egyébként menő szám függetlenedett az egyébként pocsék filmtől, és végül is jó volt most hallani.

Az I. Istvánról szóló részbe gondolom Koltay szívesen beletette volna legsikeresebb rendezésének, az István a királynak a részleteit, de ahhoz meg Szörényi Levente és Bródy János nem járultak hozzá (már 1985-ben sem). Így tehát a rendezőnek meg kellett elégednie István király intelmeivel.
És mivel 1985 óta Koltay Gábor készített egy filmet Julianus barátról, meg egyet I. László királyról is, ezért ez a két személy is külön-külön tracket kapott ebben a műsorban, a két film idevágó jeleneteiből átemelve. Julianust Palcsó Tamás játszotta, László királyt pedig Barabás Kiss Zoltán, aki annak idején szerepelt a Sacra Coronában is, csak ott nem Lászlót játszotta, hanem egy névtelen katonát. De vele még mindig jobban jártunk, mint Szarvas Attilával. (Selmeczi Roland, aki a Sacra Coronában utószinkronizálta Szarvas Attilát, sajnos meghalt azóta.)

Dózsa György kivégzése: például ez is egy az egyben az IÉHK 1985-ből lett átemelve. A szöveg Kósa Ferenc: Ítélet című filmjéből való + Illyés Gyula: Áldozás című versének megzenésítése. Az IÉHK 1985-ben Vikidál Gyula volt Dózsa György, az IÉHK 2016-ban Vadkerti Imre, aki, azt kell, hogy mondjam, nem marad el a nagy elődtől semmiben. (Stílusos az lett volna még, ha Novák Péter játssza Dózsa Györgyöt, mert a Szarka Tamás-féle Dózsa-táncjátékban nagyon erős alakítást nyújtott. De úgy látszik, ide nem hívták, vagy nem akart jönni. A Dózsa-táncjátékra utalás csak annyiban történik, hogy Dózsát ugyanarra a ritka magyar-táncdallamra hurcolják be a katonák, ami a táncjáték főmotívuma is volt.)

1848-1849: szerintem ez a blokk volt a mostani előadás legerősebb része. Ez is egy korábbi Koltay-Kormorán-produkcióból lett átemelve, A Költő visszatérből. Az viszont a Kormorán egyik legsikerültebb zenés történelmi darabja, még abból az időből, amikor még nem váltak a Főfőfőfőnök udvari muzsikusaivá. A dallamok jók, ötletesek, lelkesítőek, a koreográfia király. Mondjuk az idősödő Varga Miklós helyett én Petőfi Sándor szerepében is szívesebben láttam volna Novák Pétert (láttam már őt Petőfit játszani, és atyaég, micsoda elementárisan fantasztikus volt!), de mint említettem, ő az IÉHK 2016-ba egyáltalán nem került bele. De egyébként csak egy dolog zavart ebben a blokkban, amit erőltetettnek találtam: a Nemzeti dalt a Himnusz dallamára énekelni. Nem tartanám szentségtörésnek, az ötlet jó, csak nem passzolt össze a kettő. A Himnusz mégiscsak egy szomorú dal, a Nemzeti dal viszont egy lendületes, lelkesítő forradalmi valami.

A Kiegyezés: Deák Ferencet Hujber Ferenc játszotta. Az övé volt az IÉHK 2016 legbotrányosabb alakítása. Hogy lehet egy megfontolt öregember országgyűlési beszédét ennyire kényszeresen affektálva előadni? (Kb olyan ripacs affektálás volt, mintha Mr Fluor játszotta volna Deák Ferencet. És kb annyira is volt idegesítő. (Ja, a fenti kép nem az a jelenet.))

Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság: Meglepően korrekten álltak ehhez a témához az IÉHK 2016 alkotói. Károlyi Mihálynak meghagyták azt a formáját, ahogyan az IÉHK 1985 ábrázolta: humanista politikusként földosztóként. Nem álltak bele abba a gyűlölködő kórusba, amit a mostani állampárt irányított Károlyi ellen. Köszi! A Tanácsköztársaságot is mint forradalmat, társadalmi átalakulást ábrázolták. Persze a Tanácsköztársasági-népünnepély koreográfia tényleg nem került bele az IÉHK 2016-ba, de az túlzás is lett volna. Viszont nem akarták ezt az eseményt sem „patkányok lázadásának” vagy ilyesminek ábrázolni. Megint köszi.

Trianon: Erről nyilván kellett egy külön részt csinálni, és ez jól is sikerült, szép is lett, szerintem éppen nem csúszott át még giccsbe és önsajnálatba, hanem éppen szívhezszóló tudott maradni. Trianon tényleg nagy nemzeti tragédiánk, és erről meg kell emlékezni. Szép gesztus volt, hogy ebben a blokkban kiemelt szerepet kapott egy Vajdaságból érkezett magyar énekesnő, Fehér Nóra, aki átérezhette, mit jelent idegen uralom alatt felnőni magyarként. Az erdélyi magyarok fájdalmáról pedig Kós Károlyt idézték. (Örültem, hogy legalább nem valami Wass Albert-féle bombasztikus, semmintmondó közhelyet vágtak be ide.) Köszönjük megint!

Külön műsorszám szólt az 1938-1939-es békés revízióról. Itt egy egészen hosszú eredeti részletet bevágtak Horthy Miklós beszédéből Kolozsvár visszatérése alkalmából. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem egy érdekességet, amit megfigyeltem, de lehet, hogy ebből semmi sem következik. A XX. századi történelmi személyiségeknél voltak olyanok, akiket továbbra is, mint az eddigiekben, színészekkel játszattak el, velük mondatták el az ő szövegeiket (Bajcsy-Zsilinszky Endre, Bethlen István, Klebelsberg Kunó). És voltak olyanok is, akiket viszont nem játszattak el senkivel, hanem az eredeti beszédeik részleteit játszották be (Horthy Miklós, Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Orbán Viktor, Antall József). Vajon mitől függ, hogy ki került az egyik, és ki a másik kategóriába?

Horthy-korszak: Az IÉHK 2016 itt sem állt be a mostani állampárti propaganda hülyeségeibe. Nem akarta a Horthy-korszakot aranykorként ábrázolni. Persze Horthy Miklós maga mint „országgyarapító” jelent meg a békés revíziós résznél, de a rendszernek a műsor felvillantotta az árnyoldalait is. Szó volt a rettenetes társadalmi egyenlőtlenségekről, a nyomorról, a kivándorlásról (bár az inkább közvetlenül az I. világháborút megelőző évek problémája volt), idéztek József Attila elkeseredett verseiből (igaz, a Tömeg tényleg nem volt benne, meg úgy általában Nagy Feró sem), a zsidótörvényekről, de az elégedetlenségről (amit jogos elégedetlenségként mutattak be), a munkásmozgalomról is. Látni lehetett, ahogyan lovas rendőrök verik ripityára a szegény népet. Korrekt. Köszönjük ezt is!

A II. világháború: szó volt itt is nemcsak a harcokról, hanem a német megszállásról és a holocaustról (Radnóti Miklós utolsó versén keresztül), de az ellenállási mozgalomról is (Bajcsy-Zsilinszky Endre hősies alakján keresztül).

1945-1948: Elénekelte a népet játszó néhány néptáncegyüttes a Fényes szeleket, a szívügyemnek tekintett népi kollégiumok indulóját. Ezt aztán nagyon köszönöm! Mindazonáltal nem vagyok teljesen elégedett. Egyrészt: ennél a résznél végig csak a vörös zászlót hordozták körbe. Ez így nem korrekt. A népi kollégisták sokkal inkább lengették a kezükben a nemzeti zászlót, mint a vöröset, és ez ugyanúgy igaz volt még a Kommunista Pártra is, ekkor még. Másrészt: nem teljesen különült el ez a blokk a következő résztől, a Rákosi-diktatúrától. Illett volna a kettő között világosan megvonni a határt. Ezt pedig leginkább úgy lehetett volna, ha felvillantják Rajk Lászó alakját, az ő tragédiáját is. Persze azt nem akarták bevállalni, hogy ezzel Rajk Lászlóból hőst csináljanak.

A Rákosi-rendszer: Mi más is jellemezhetné jobban ezeknek az éveknek a félelemteli légkörét, mint Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse? De nagyon tetszett a mellé illesztett groteszk kortárstánc is a vergődő emberről. Biztos van, aki túlzásnak érezte, nekem bejött, mert kifejez valamit arról a tehetetlen, reménytelen helyzetről, amibe az ’50-es években sokan kerülhettek.

1956: Az ekkori történelmi események kapták a legnagyobb fókuszt az előadásban, talán azért, mert mégiscsak 1956-os emlékév van. De ez sokkal kaotikusabb, mint az 1848-ról rész. Úgy értem, az 1848-ról szóló rész egy jól felépített színházi jelenetsor, míg az 1956-ról szóló inkább random elemek egymáshoz ragasztása. Ennek két oka lehet. Az egyik, a kézenfekvőbb, hogy 1848-hoz volt a készítőknek kész alapanyaguk: A Költő visszatér című színpadi mű. A másik, hogy 1848 régebben volt, legendásabb esemény, így ennek az esetében talán könnyebb az esemény egészét stilizáltan bemutatni, mint 1956-ot, aminél azért elvárjuk, hogy az események sokféleségét mutassák be változatos eszközökkel. Mi minden van itt?
Először is egy hangfelvétel 1956-ból, amin Bessenyei Ferenc szavalja a Szózatot. Ez nyugodtan lehetett volna az egész darab (mármint az egész IÉHK 2016) bevezetője. Sokkal jobb lenne, mint Latinovits Zoltán részeg (?) szavalata. Itt vannak aztán a szokásos kötelező elemek, amiket minden iskolás ismer: Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című verse (egyébként nagyon menő módon megzenésítve), Nagy Imre november 4-ei beszéde és 1958-as válaszbeszéde arra a kérdésre, hogy akar-e kegyelmet kérni. Ami szokatlan elem, de örültem, hogy benne volt: Nagy Imre október 28-ai beszéde arról, hogy fegyverszünet van, és hogy a felkelőknek igazuk van. Ezt a forrást ritkán szedik elő az iskolai órákon és ünnepségeken, pedig ez jelentette az események igazi fordulatát: a magyar-magyar polgárháború végét és a forradalom győzelmét, annak lehetőségét, hogy a káoszból új rend születik. Az egész 1956-os blokkot a Megfeszített rockopera egyik dala zárja le, ami nem más, mint a Miatyánk imádság rockosan megzenésítve. Nekem mint zene tetszik, hogy miért 1956-hoz került, nem tudom, végül is az IÉHK 2016 akármelyik műsorszámához felhasználható lett volna.

1989-1990: A Kádár-rendszerről egy szó sem volt a darabban, de hát nem is a hosszú békés időszakokról szól az egész, hanem a fordulópontokról, a dinamikus változásokról. Az 1956 utáni megtorlások áldozatait elsirató imádság után rögtön az 1989-es rendszerváltás (itt most „rendszerváltozásnak” nevezik) eseményei jönnek. Hogy Orbán Viktor hangja is be van játszva, azt szerintem nem kell a hatalom felé való hajlongásnak tekinteni. Tudjátok, hogy nem vagyok híve ennek a mostani rendszernek, de az 1989-es Orbán Viktor történelmi szerepét nem kell elvitatnunk. Amúgy meg mindenki (így Koltay Gábor is) tudja, hogy az az egykori fiatalember, aki Nagy Imre újratemetésén szónokolt, ma már nem létezik. Ami az itteni zenét illeti: az egy nagyon régi Kormorán-szám; nem történelmi témájú. Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren című verséről van szó, ami igazából a hitvesi kapcsolatról, összetartozásról szól. Szóval elsőre kicsit erőltetettnek tűnik ezt a nemzet, mint közösség összetartozására vonatkoztatni (éppen olyan, mint a Bibliában az erotikus Énekek énekébe az Isten és hívei kapcsolatát belemagyarázni), de valahogy mégis működik. Az egész nemzet egy ágyon egy kenyéren, micsoda király hippi-kommuna lehettünk volna az elmúlt 27 évben…

És itt van vége a darabnak, és ezt már említettem, hogy ezért mennyire hálás vagyok. A végére még két klasszikus Kormorán-számot kellett beépíteni finálénak és ráadásnak. Az egyik friss, fiatalos, király Himnusz-töredék (Juhász Ferenc versének megzenésítése), a másik a kissé modoros, de a Honfoglalás-film óta szintén klasszikusnak számító Kell még egy szó (Szállj, sólyom szárnyán). Ez utóbbihoz még Demjén Ferencet is előszedték.

Szóval nem lett rossz ez az előadás, főleg (remélem nem ért senki félre, ha azt mondom): Koltayéktól nem rossz. Nyilván többet is ki lehetett volna még hozni belőle, és igaz, hogy zeneileg nem éri el az IÉHK 1985 sodró lendületét, de nem rossz. Hogy az egész csak régebbi munkákból összeollózott kompilláció? Lehet, de ez nem tett neki különösebben rosszat, sőt: igazán a régebbről meglévő számok sokkal jobbak, mint a most újonnan, talán kicsit kapkodva kitaláltak. Az IÉHK 2016 a mai célnak megfelel. Hogy később elő lehet-e szedni, ki tudja. Nyilván, ha újabb 30 év múlva is készül majd egy új változat, azt majd az akkori igényekhez kell igazítani. Egyet remélek: hogy a rezsim nem fogja Koltayéktól elvárni, hogy megint futószalagon termeljenek ilyen előadásokat a Pártnak. Ha hagyják őket nyugodtan dolgozni, kisülhetnek abból egész jó dolgok.

31 évvel később I.

A száraz tények


Ígértem nektek egyszer egy részletes kritikát és összehasonlító elemzést a Koltay Gábor-féle Itt élned, halnod kell c. „zenés történelmi játék” két változatáról: az 1985-ösről és a 2016-osról. Ez sokat késett, és csak most készül el. Méghozzá azért, mert az idei nyári műsor felvételét csak most sikerült megnéznem. (Lehettem volna tagja az előadás tánckarának, de nem lettem, így viszont legalább kellő kíméletlenséggel eshetek neki a kritikának. (Ami viszont nem lesz annyira negatív, mint talán előre számítottatok rá.))
A kritika előtt azonban maradjunk a száraz tényeknél: vessük össze csak magát a két előadás soundtrackjeit. Már önmagában ez is nagyon tanulságos.

(Jelmagyarázat: sz: szavalat, z: zenés, énekelt szám)
 
Itt élned, halnod kell 1985
A hazáért és a haladásért a honfoglalástól a felszabadulásig
zene: Victor Máté (ahol nem, azt külön jelöljük –a szerk.)
összeállították: Koltay Gábor és Nemeskürty István
rendezte: Koltay Gábor

1. Bevezető
Vörösmarty Mihály: Szózat (e: Latinovits Zoltán (felvételről)) (sz)
2. Őstörténet
Arany János: Rege a Csodaszarvasról (e: Victor Máté) (z)
3. István király bevonulása
szöveg: Makkai Sándor: Magyarok csillaga c. regényéből részletek (e: Pelsőczy László) (sz)
4. Tatárjárás
5. Ómagyar Mária-siralom (e: Sebestyén Márta) (z)
6. Visegrádi királytalálkozó
szöveg: Krónikás ének (e: Lukács Sándor) (z)
7. Nándorfehérvár ostroma
szöv.: III. Callixtus pápa pásztorlevele (e: Balázsovits Lajos) (sz)
8. I. Mátyás király udvara
szöv.: Janus Pannonius: Pannónia dicsérete (e: Sztankay István)
+reneszánsz zene Pietro Bonótól (nem, nem az a Bono –a szerk.)
9. Dózsa György kivégzési menete
szöv.: Kósa Ferenc: Ítélet c. filmjéből részlet (e: Vikidál Gyula mint Dózsa György és Szilágyi Tibor mint Szapolyai János) (sz)
+ Illyés Gyula: Áldozás (e: Vikidál Gyula) (z)
10. Mohácsi csata
Czuczor Gergely: Mohács (e: Kállai Ferenc) (sz)
Kisfaludy Károly: Mohács (e: Deák „Bill” Gyula) (z)
11. Bornemissza Péter: Búcsú Magyarországtól (e: Balázs Fecó) (z)
12. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem (e: Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara*) (z) (*a továbbiakban a rövidség kedvéért: MNH-ME-FK)
13. Thököly Imre haditanácsa és a Vak Bottyán Jánosról szóló ének (e: Balogh Márton és a MNH-ME-FK) (z)
14. Rákóczi-kesergő (e: Deák „Bill” Gyula) (z)
15. Batsányi János: A franciaroszági változásokra (e: Dinnyés József) (z)
16. Reformkor:
versrészletek Batsányi Jánostól, Kazinczy Ferenctől, Csokonai Vitéz Mihálytól, Berzsenyi Dánieltől és Kölcsey Ferenctől (e: Andresz Kati, Blaskó Balázs, Saárossy Kinga, Dinnyés József, Magyar Mária, Hunyadkürty István, Marton Kati, Szilágyi István, Uri István) (sz)
+Bihari János: Magyar tánc (verbunk)
Széchenyi István és Kossuth Lajos beszédei (e: Bács Ferenc mint Széchenyi István és Bessenyei Ferenc mint Kossuth Lajos) (sz)
17. Forradalom és szabadságharc
Petőfi Sándor: Nemzeti dal (e: Varga Miklós) (zene: Tolcsvay László) (z)
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger (e: MNH-ME-FK) (z)
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet (e: MNH-ME-FK) (z)
18. Bach-korszak
Tompa Mihály: A gólyához (e: Deák „Bill” Gyula) (z)
Vajda János: Luzitán dal (e: Balogh Ferenc)
19. Kiegyezés
Deák Ferenc beszéde az Országgyűlésen (e: Szabó Sándor) (sz)
20. Millenium
Milleniumi keringő
„Korabeli újságcikk” a Hősök tere építéséről (mikorról? honnan?) (e: Uri István) (sz)
21. Századelő progresszív mozgalmai
Ady Endre: Magyar jakobinus dala (e: Zoran Stevanović) (z)
22. I. világháború
Korabeli dalok és indulórészletek
Ady Endre: Krónikás ének 1918-ból (e: Sinkovits Imre) (sz)
Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek (e: MNH-ME-FK és Deák „Bill” Gyula) (z)
23. Őszirózsás forradalom és I. Magyar Köztársaság
Ady Endre: Fölszállott a páva (e: MNH-ME-FK) (z)
Károlyi Mihály beszéde a földosztásról (e: Avar István) (sz)
A Mindenkihez-kezdetű kiáltvány hamisítvány (e: Hegedűs D. Géza) (sz)
24. Tanácsköztársasági népünnepély (zene: mezőségi csárdás)
25. Trianon és fehérterror egyben (ravasz, mi? –a szerk.)
Gábor Andor: Vissza (e: Deák „Bill” Gyula)
26. Horthy-rendszer és munkásmozgalom
József Attila: Tiszta szívvel (e: Kex Együttes felvételről) (z)
József Attila: Tömeg (e: Nagy Feró) (z)
Radnóti Miklós: Majális (e: Katona Klári) (z)
27. II. világháború és ellenállási mozgalom
„Korabeli indulók és beszédek” (?)
Bajcsy-Zsilinszky Endre háborúellenes beszéde (e: Tordy Géza) (sz)
A Békepárt memoranduma (e: Hegedűs D. Géza) (sz)
Pilinszky János: Harmadnapon (e: Darvas Iván)
28. „Felszabadulás”
Garai Gábor: Új kor nyitánya (e: Berek Kati) (sz)
Benjámin László: Szocialisták (e: Kozák András) (sz)
Nagy László: Zuhatag (e: MNH-ME-FK) (z)
29. Finálé
Vörösmarty Mihály: Szózat (zene: Egressy Béni) (e: MNH-ME-FK)


Itt élned, halnod kell 2016
zenés történelmi játék
Összeállította: Koltay Gábor
zene: Koltay Gergely és a Kormorán
koreográfus: Zsuráfszky Zoltán

1. Bevezető
Vörösmarty Mihály: Szózat (e: Latinovits Zoltán (felvételről, részegen)) (sz)
2. Honfoglalás
Koltay Gergely: Hajnal (e: Vadkerti Imre) (z)
A vérszerződéses rész Koltay Gábor: Honfoglalás c. filmjéből (a Táltos szövege, e: Vikidál Gyula) (sz)
3. I. István király kora
István király intelmei (e: Sipos Imre) (sz)
4. I. László király kora
László király beszéde Koltay Gábor: Sacra Corona c. filmjéből (e: Barabás Kiss Zoltán)
Koltay Gergely: Ki szívét osztja szét (e: Fehér Nóra, Kalapács József, Csengeri Attila)
5. IV. Béla kora
Részlet Koltay Gábor: Julianus c. filmjéből (e: Palcsó Tamás mint Julianus, Laklóth Aladár mint IV. Béla) (sz)
Tatárjárás-koreográfia
Siratóének Magyarországról (e: Szentgyörgyváry Laura) (z)
6. Visegrádi királytalálkozó
szöveg: Krónikás ének (e: Makrai Pál) (z)
7. Nándorfehérvár ostroma
szöv.: III. Callixtus pápa pásztorlevele (e: ?) (sz)
8. I. Mátyás király udvara
Antonio Bonfini: Epigramma (e: Varga Miklós) (z)
9. Dózsa György kivégzése
szöv.: Kósa Ferenc: Ítélet c. filmjéből részlet (e: Vadkerti Imre mint Dózsa György és Hujber Ferenc mint Szapolyai János) (sz)
+ Illyés Gyula: Áldozás (e: Vadkerti Imre) (z)
10. Mohácsi csata
Kisfaludy Károly: Mohács (e: Vikidál Gyula) (z)
11. 1686: Buda visszavétele
Az események ismertetése és kész
12. Rákóczi-szabadságharc
Rákóczi Ferenc beszéde (vsz. nem eredeti szöveg) (e: Sipos Imre mint Rákóczi Ferenc) (sz)
Csínom Palkó, Csínom Jankó (e: Mindenki)
13. Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz I. (e: Palcsó Tamás és Kuczmann Ágnes)
14. Reformkor:
versrészletek Batsányi Jánostól, Kazinczy Ferenctől, Csokonai Vitéz Mihálytól, Berzsenyi Dánieltől és Kölcsey Ferenctől (Baronits Gábor, Bodnár Vivien, Kincses Károly, Kósa Zsolt, Major Róbert, Ruttkay Laura) (sz)
Széchenyi István és Kossuth Lajos beszédeinek részletei (e: Laklóth Aladár mint Széchenyi István és Barabás Kiss Zoltán, mint Kossuth Lajos) (sz)
Szatmári verbunk
15. 1848-1849
Petőfi Sándor: Nemzeti dal (a vége a Himnusz dallamára??!!??) (e: Varga Miklós) (z)
Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet (e: Varga Miklós) (z)
Batthyány Lajos védőbeszéde és búcsúlevele (e: Vikidál Gyula) (sz)
Aradi vértanúk és 12 Pont felsorolása párhuzamosan (A költő visszatér musicalből) (sz)
16. Tompa Mihály: A gólyához (e: Deák „Bill” Gyula) (z)
17. Kiegyezés
Deák Ferenc beszéde az Országgyűlésben (e: Hujber Ferenc egy ripacs!!!)
18. Millenium
„Korabeli újságcikk” a Hősök tere építéséről (mikorról? honnan?)
19. I. világháború
Levelek a frontról (sz)
Ady Endre: Krónikás ének 1918-ról (e: Sipos Imre, Laklóth Aladár, Hujber Ferenc) (sz)
20. "Forradalmak kora"
Ady Endre: Fölszállott a páva (e: Kuczmann Ágnes) (z)
Károlyi Mihály földosztó beszéde (e: Baronits Gábor) (sz)
Ady Endre: Új tavaszi sereg-szemle (e: Majsai Gábor) (z)
21. Trianon
Kós Károly írása (e: Barabás Kiss Zoltán) (sz)
Koltay Gergely: Volt apám, volt anyám (e: Fehér Nóra) (z)
Klebelsberg Kunó beszéde (e: Laklóth Aladár) (sz)
22. Békés revízió
Horthy Miklós beszéde Kolozsvár visszatérése alkalmából (eredeti felvétel)
Székely Himnusz
23. Horthy-korszak
József Attila: Hazám (e: Sipos Imre) (sz)
Koltay Gergely: Ne sírj kedves (e: Vadkerti Imre és Kuczmann Ágnes)
Babits Mihály írása (e: Major Róbert) (sz)
Tüntetés-oszlatás
Bethlen István beszéde a zsidótörvények ellen (e: Kósa Zsolt) (sz)
Radnóti Miklós: Majális (e: Bodnár Vivien) (z)
24. II. világháború
Ma este indulunk a frontra (korabeli induló)
Német megszállás
Bajcsy-Zsilinszky Endre beszéde (e: Baronits Gábor) (sz)
Radnóti Miklós utolsó verse (e: Csengeri Attila) (z)
25. Fényes szelek kora
Jankovich Ferenc: Fényes szelek (e: Mindenki) (z)
Beszéd a demokráciáról (nem tudni kié) (e: Varga Klára) (sz)
26. Rákosi-korszak
Rákosi Mátyás beszéde (eredeti)
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (e: a szerző felvételről és Ruttkay Laura) (sz) (+koreográfia)
27. 1956
Események ismertetése
Bessenyei Ferenc a Szózatot szavalja (eredeti felvétel)
Nagy Imre október 28-ai beszéde (eredeti)
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán (e: Deák „Bill” Gyula, Vadkerti Imre, Kalapács József, ?) (z)
Nagy Imre november 4-ei beszéde (eredeti)
Zas Lóránt: Novemberben (e: Barabás Kiss Zoltán és Varga Klára) (sz)
Nagy Imre beszéde a kegyelmi kérvényről (eredeti)
Albert Camus: A magyarok vére (e: Ruttkay Laura) (sz)
Mi Atyánk (a Megfeszített rockoperából) (e: Fehér Nóra és Vadkerti Imre) (z)
28. Rendszerváltás 1989
Az újratemetés (Orbán Viktor beszéde) (eredeti)
Beszédek részletei: Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Antall József (eredeti felvételek)
Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren (e: Csengeri Attila, Vadkerti Imre, Bodnár Vivien, Fehér Nóra) (z)
29. Finálé
Juhász Ferenc: Himnusz-töredék (e: Kalapács József, Vadkerti Imre meg Mindenki) (z)
30. Ráadás
Koltay Gergely: Kell még egy szó (e: Demjén Ferenc meg mindenki)
************************************************

Hamarosan jön egy részletesebb kritika is. Egy villámértékelés még előtte. Melyik volt a legmenőbb szám a mostani műsorban szerintem? A válasz: ezek:
Ady Endre: Új tavaszi sereg-szemle
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
Juhász Ferenc: Himnusz-töredék
(Mindegyik Koltay Gergely és a Kormorán zenéjével)

2016. december 20., kedd

Beszéd a Szolidaritásról

Polákországban a sajtószabadságért tüntetnek jelenleg meglepően nagy tömegek. Néhányan elhatároztuk, hogy kinyilvánítjuk szolidaritásunkat velük. Ehhez készült az alábbi beszéd.


Nekünk magyaroknak és lengyeleknek történelmünkben nagyon sok közös pont és nagyon sok párhuzamosság is található, amelyeket mindig hangsúlyozni szoktunk. Büszke, harcos, dacos, nemesi nemzetnek tartjuk magunkat. Egy hagyomány ez, amely Magyarországon, Lengyelországban is megvan, de egyáltalán nem mindegy, hogyan kezeljük a mai időkben ezt a hagyományt. Továbbfejlesztjük vagy visszafejlesztjük. Továbbfejlesztjük, vagyis a szabad nemesek közösségét kiterjesztjük minden állampolgárra, létrehozzuk a szabad, gondolkodó, kritikus, de egymással együttműködni tudó, egyenrangú állampolgárok közösségét. Vagy visszafejlesztjük, és visszatérünk a középkorhoz és ismét a kevés szabad uralkodó nemes és a nagy, tudatlanságba és szolgalétbe visszaszorított jobbágytömeg társadalma leszünk. Magyarországon és Lengyelországban is felbukkant az az erő, amelyik ez utóbbit, a középkorba való visszafejlesztést, a felvilágosodás ellenében a visszasötétítést, a felszabadítás ellenében a visszajobbágyosítást akarja véghezvinni. Nekünk azonban, demokratikusan gondolkodó állampolgároknak kötelességünk lenne gátat szabni ennek a folyamatnak és a továbbfejlesztés, a modern nemzet felé törekednünk.
Van ennek is hagyománya, amire támaszkodhatunk, és azt is látni kell, hogy ez a hagyomány egyáltalán nem áll ellentétben a szabadságharcos, függetlenségi hagyományokkal, úgy, ahogyan ezt a mai hatalom sugallni kívánja nekünk. 1848-ban az magyar kormányzat, amely aztán a szabadságharcot, a függetlenségi háborút is vállalta, kimondta a jobbágyok felszabadítását, a politikai jogok kiterjesztését, azzal, hogy ebben majd további lépéseket is fog tenni. Ugyanígy 1863-ban a cári önkény ellen lázadó lengyelek is kimondták a jobbágyfelszabadítást és meghirdették a földosztást is a parasztoknak, mert az idegen elnyomással szemben ők is egy egységes, egyenrangú állampolgárok együttműködésén alapuló nemzet erejével akartak küzdeni. Ott van aztán nálunk a népi kollégiumok demokratikus nevelési-művelődési hagyománya, 1956 munkástanácsainak és önszervező közösségeinek hagyománya, a lengyeleknél pedig a II. világháború alatti földalatti ellenállás példája és a társadalmi önvédelemnek és összefogásnak az a példamutató hagyománya, amit az 1970-es és 1980-as években a Munkásvédelmi Bizottság (Komitet Obrony Robotników – KOR) és a Solidarność hozott elő. A mostani Demokráciavédelmi Bizottság (Komitet Obrony Demokracji – KOD) bevallottan épít erre a hagyományra.
Azt is érdemes látni, hogy ezeknek a hagyományoknak a megteremtői milyen gyakran összekapcsolódnak nemzeteink történetében. 1848-1849-ben egy egész Lengyel Légió, és számos lengyel főtiszt harcolt a magyar függetlenségért, és a független nemzet modern vívmányaiért is. 1863-ban magyar harcosok is segítették a lengyelek egyenlőtlennek és reménytelennek tűnő küzdelmét a hatalmas cári birodalmi hadsereg ellen. A két nép 1956-ban is sokszor és változatos módokon nyilvánította ki egymás iránti szolidaritását.
Most is ezt a szolidaritást, a társadalmi, nemzeti és nemzetközi szolidaritást jöttünk el kinyilvánítani. Szolidaritást magyar és magyar között, szolidaritást lengyel és lengyel között, szolidaritást magyar és lengyel között. Szolidaritást ember és ember között.
Tudjuk, milyen erő a szabad sajtó, a nyilvánosság ellenőrzése a hatalommal szemben. Hadd emlékeztessek arra, hogy a XIX. században, Magyarországon is volt egy fiatal újságíró, aki hazája közvéleményét tájékoztatni próbálta az Országgyűlés munkájáról, de kitiltották az Országgyűlésből. A fiatal újságíró nem nyugodhatott, és a megyei közigazgatásról kezdett tudósításokat írni. Ekkor már a hatalom keményebben odacsapott: az újságíró 3 év börtönbüntetést kapott. Ezt az újságírót Kossuth Lajosnak hívták.
A társadalmi ellenállás a hatalmi önkénnyel szemben megteremtheti a maga Kossuth Lajosait és Lech Wałęsáit, Petőfi Sándorait és Jacek Kurońjait, akik tehetségükkel majd sokra jutnak. De ennél fontosabb, hogy a társadalmi elégedetlenség megteremtse az együtt-cselekvésnek azokat az erős és remélhetőleg sikeres, ha nem is elsöprő, de tárgyalóképes formáit, amelyeknek erejét annyira láthatjuk a mostani lengyel példán.
Mindig van persze, amivel kétséget próbál ébreszteni bennünk a hatalom. Az egyik, hogy mi idegen érdekeket szolgálunk ki, vagy hogy rég lejárt eszméket, rendszereket próbálunk visszaültetni saját nyakunkra. Jó ha tudjuk, hogy ezzel az olcsó retorikai trükkel minden elnyomó hatalom megpróbálkozik. Az „amerikai ügynökök” vádjával próbálták megtörni a Solidarnośćot is, és 1956 felkelőit is megvádolták azzal, hogy a Horthy-rendszert akarják visszahozni. Ők nem hallgattak erre, hanem mentek és tették, amit tenniük kellett, mert tisztában voltak vele, hogy az ő nemzedéküknek a maguk korának elnyomása ellen kell felvenni a harcot, nem valami korábbi rendszer félelmes kísértetével.
A harmadik pedig, amit talán szemünkre vetnek, hogy minek avatkozunk mi bele egy másik állam belügyeibe. De amikor a magát hazugul Jog és Igazságosság Pártjának nevező lengyel kormányerő bevallottan a magát hazugul még mindig Fiatal Demokraták Szövetségének nevező magyar kormánypárt elnyomó mintáit másolja, akkor nem nehéz belátni, hogy akik most a Sejm előtt tüntetnek, azok a mi ügyünk mellett is állást foglalnak. Így hát a jelszó most is a társadalmi, nemzeti és nemzetközi szolidaritás régi jelszava lesz: A TI SZABADSÁGOTOKÉRT S A MIENKÉRT! ZA WASZĄ I NASZĄ WOLNOŚĆ!
Kedves Barátaim!
Kérlek Titeket, emeljük fel a kezünket, mutassuk a győzelem jelét, ahogy annak idején a gdański hajógyár munkásai, a Solidarność alapítói is tették, és kiáltsuk hangosan ismét együtt, hogy
A SZOLIDARITÁS GYŐZNI FOG!
SOLIDARNOŚĆ ZWYCIĘŻY!

2016. december 17., szombat

Repülj, Páva! (az idei döntőről)


Természetesen idén sem hiányozhat blogunkról a Felszállott a Páva döntőjének értékelése. Mint emlékeztek, tavaly nem igazán követtem magát a versenyt, mert kétségeim voltak, akarom-e gyerekek versenyeztetését látni egy TV-s tehetségkutató keretében. De a döntőt azért megnéztem, és ámultam azon, amit láttam. Lelkendeztem is egy sort utána itt.
A fellépőkön kívül a döntő megrendezése is jó benyomást tett rám. Azt láttam, hogy a rendezők, és maga a zsűri is mindent megtesz, hogy az esemény minél kevésbé legyen verseny, hajsza, ilyesmi, és minél inkább buli. Hogy azok élvezzék a legjobban, akikről szól: a fellépők, a gyerekek. Azóta alkalmam volt beszélgetni a Páva szervezőivel is (leginkább Sándor Ildikóval a Hagyományok Házából), és tőlük megtudtam, hogy ez nem véletlenül alakult így, kifejezetten ez volt a rendezői koncepció az egész mögött. Ez megnyugtatott, és ezért volt, hogy idén már nem csak a döntőt néztem meg, hanem bele-belepillantottam az elődöntőkbe és a középdöntőkbe is.

Azt is megtudtam, hogy az eredeti tervek szerint a jövőben az egyik évben felnőtt Pávának, a másik évben gyerek Pávának kellene lennie, de idén mégiscsak egy gyerek Páva lesz (végül is az első kettő Páva a felnőtteké volt, miért ne legyen a második kettő a gyerekeké, aztán majd ezek után beállhat a rend, amit a szervezők eredetileg terveztek). Mint mondtam, ezt a Pávát már jobban követtem, mint a tavalyit, így a fellépők közül is többeket láthattam, nemcsak a döntősöket. Az összkép mindenképpen pozitív. Van nagyon sok kiemelkedő tehetség is a mezőnyben, azok között is, akik nem lettek döntősök. De a mostani cikk kifejezetten a döntősökről fog szólni, mint tavaly.

Ha csak magát a döntő eseményét nézem, az nem volt annyira fergeteges, revelációszerű, mint a tavalyi, de nem tudom, hogy a tavalyi eseménynél nem az újdonság varázsa tette-e a nagy hatást rám, nem azért vagyok-e most kritikusabb. Ezen még gondolkodom. De azt most is mindenképpen elmondható: minden fellépő eszméletlenül jól teljesített, mindenki megérdemli az elismerésünket, kalapemelésünket, hátbaveregetésünket, zászlólengetésünket, dicséretünket, stb.

A műsorvezetők: idén is királyak voltak. Különösen Novák Péter remekül pörgette az eseményt, és játszotta a lendületes húúúú-lány (srác) szerepet idén is. Azt azért látom, hogy az ő energikusságára és lendületes humorára nem mindenki vevő. Én mondjuk pont igen. De azért nem baj, hogy van mellette egy Morvai Noémi is, aki nyugodtságával némi ellenpontozást jelent Péter mellett.

(A zsűri. Be kell őket mutatni? Na jó: Tímár Böske néni, Agócs Gergely, Sebestyén Márta takarásban van, Sebő Ferenc, Kocsis Enikő és Berecz István)
Tavaly nem írtam a zsűriről, és most is csak félve merek bármit mondani, mert lehet, hogy félreértitek, és lecsaptok érte, vagy legalábbis sűrűn elnézést kell majd kérnem mindenkitől. De a helyzet az, hogy mindamellett, hogy a zsűri tagjainak tevékenységét és hatalmas tudását nagyon tisztelem, azt, amilyen szerepet a zsűrinek ebben a műsorban játszania kell, (azt a nagyokos, szájbarágós népművelői, népnevelői szerepet) azt sokszor érzem erőltetettnek, modorosnak, előre megírtnak, mesterkéltnek. És az az érzésem, hogy ha más nem is, de Sebő Ferenc biztosan szintén érzékeli ezt. De mielőtt leszeditek a fejemet, hozzá kell tennem azt is, hogy mindez abszolút másodlagos, és az élményen, amit a gyerekek lelkesedése és szeretete nyújt, ez a kis hiba igazából nem ront. De nem brtam ki, hogy meg ne jegyezzem. Na mindegy…

Beszéljünk inkább a fellépőkről! Megérdemlik.

Énekes szólisták: meglepő, hogy ebben a kategóriában csak két döntős volt

Erdélyi Luca: nagyon tetszett a szép hangja, és az is ahogyan előadta a moldvai dalokat. A korábbiakban nyugodt, visszafogott énekesként ismerték, most pedig lendületes, energikus arcát mutatta, -jegyezte meg róla Sebestyén Márta. Tényleg jó volt ránézni, ahogyan egész testével követte a ritmust, a zenét, teljesen megélte a dal ívét dallamát. Megérdemelten győzött.

Cickom Énekegyüttes: három szép székely lány, akiknél meg a csapatmunkát érdemes kiemelni, azt, milyen jól kiegészítették egymást. Meg a természetességet náluk is, amivel kiálltak. Egy kíméletlenül kritikus népzenész szerint, ez a természetesség kevésbé volt rájuk jellemző a korábbi adások során, de most igen, és ezért szép volt, amit csináltak. Amúgy persze várható volt, hogy mivel a Felszállott a Páva döntője decemberben van, kell valaki, aki karácsonyi énekeket énekel. Most ezek a Cickom lányai lettek. Azt külön jó volt látni, hogy a vetélytársak, a Cickom-lányok és Erdélyi Luca mennyire összetartanak: a zsibongóban együtt énekeltek a kamerának (úgy hogy a Cickom nem is volt hajlandó elkezdeni az éneklést, amíg Luca vissza nem érkezett) és az eredményhirdetéskor is egymás kezét fogva, egymást bátorítva álltak a színpadra.

Gyúr Gabriella/ Gabriela Ghiur: meg kell említeni őt is. Hivatalosan nem jutott be a döntőbe, de az eredményhirdetéskor ő is kapott díjat. Sejthető volt, hogy egy moldvai csángó leány el fogja nyerni a közönség szimpátiáját. De ezt abszolút meg is érdemelte, énekhangja és természetessége méltóvá tették rá. Hogy őt is díjazták, azon szemmel láthatóan nagyon meglepődött, pedig sejthette, hogy ez lesz, ha őt is behívták a stúdióba, hogy ott, viseletben várja végig a versenyt, és utána a többiekkel együtt menjen a színpadra.

Szólótáncosok:

Albert Csaba: a zsűri az ő széki tempóját hozta ki győztesnek. Ez tényleg kellemesen elegáns és szép volt, és nekem az is tetszett, hogy kényelmesen nyugodt tempóban játszottak a zenészek, sem a banda, sem a táncos nem akarta az egészet feleslegesen felhúzni, sem túlművészkedni. A széki ritka tempóban a táncosnak nagyon furmányos lábtekerésekre van alkalma, de Csabi nem ezeket táncolta, talán mert nem is illett volna nagyon az alkatához. Szóval, ha valamit érdemes Csabában kiemelni az talán ez: pontosan tisztában van vele milyen szinten van, mi az amit jól tud, és amit legjobban tud, azt mutatja meg a közönségnek. Ez persze a felkészítőn is múlik, de nem kis részben magán a táncoson is. Ebből gyerekből egy nagy táncos lesz. Mindazonáltal az elődöntők során jónéhány fiú volt, akinek a tánca nekem sokkal jobban tetszett, mint Albert Csabáé. De nem elégedetlenkedek az eredménnyel, mert minek.

Molnár Bence: én személy szerint inkább őt hoztam volna ki győztesnek (most csak a döntőbeli szereplése alapján mondom, a középdöntőben voltak szerintem még nála is jobb szólótáncosok). Korábban nagyot alakított ő is a széki tempóban, de itt most mezőföldi táncokkal jött, amiknél sokkal többet számít az előadásmód, mint egy nagyon technikás erdélyi legényesnél. És az előadásmód itt nagyon a helyén volt. Elég sok eszközt használt a tánchoz: botokat, üvegeket és zsebkendőt. A zsűrinek ez nagyon tetszett. Egyébként nekem is. De nem tudott nem eszembe jutni, hogy mikor egyszer egy régi haverom indulta a békéscsabai szólótáncversenyen egy bakonyi kanásztánccal, amiben botokat is használt, meg üvegeket is, akkor a zsűri azt mondta neki, hogy túl sok eszközt használ. Azt persze egy másik zsűri volt, csak az egész jellemző a pontozásos „sportágakra”. Molnár Bence produkciója mindenesetre most mindenkit nagyon megnyert. És ami még érdekes Novák Péter két új kifejezést is kitalált a mezőföldi eszközös táncokra: „bortúra” (a borosüvegek felett való áttáncolásra) és „háztartási folk”. (?)

Zenészek:

Sarjú Banda: az előző Páva zenészeiből alakult supergroup. Például a tavalyi döntősök közül itt van Ürmös Sanyi, a villámkezű cimbalmos, és Gál Tibi, a félelmetesen kiforrott hangú és kiállású énekes (akiről tavaly még úgy tudtuk, idén táncosként fog indulni). Még egyszer nem hozták ki őket végső győztesnek, de így is jól jártak. Ahogyan most zenéltek (vajadszentiványi muzsikát), az remek volt, de érezni lehetett, hogy még nagy út áll előttük. Ez a banda a lehetőségek bandája, és ha még jobban összeszoknak, meg fogják hódítani a világot, de legalábbis a Kárpát-medencét.

Horváth Áron: az ő győzelme a zenész kategóriában nem is lehetett kérdés, annyira kiforrottan és profin cimbalmozott. Morvai Noémi „rejtélyes fiúnak" nevezte. Talán azért mert olyan magától értetődő természetességgel vesz mindent, ami a szerepléssel és a versenyzéssel jár, hogy az már szinte zavarbaejtő. Ami pedig a legszebb: sokoldalú érdeklődése: amellett, hogy népzenész, rocker is, aki Beatricét és Metallicát játszik a cimbalmán. (Ez amúgy nem olyan ritka, sok ilyet ismertem, gimis koromban mi is gyakran énekelgettük a próbink szünetében gitárkíséret mellett a Nothing Else Matterst, később táncoltunk egy szájharmonikás haverunk blues-zenéjére, és volt egy olyan néptáncos cimborám is, aki mikor fellépésre készültünk székely viseletben a Narcotic-című Liquido-számot furulyázta a színpad mögött, mindnyájunk nagy örömére.) De arra, hogy a népzene és a rockzene milyen jól összepasszol, amúgy is rengeteg példát lehetne sorolni az Illés Együttestől a Szvetteren át a Kormoránig és tovább, nem is beszélve Koppány vezérről, aki az István a királyban végül is egyszerre egy rocker és egy néptáncos tánckarvezető. Ja és persze a másik, Koppány vezérnél is jobb példa: maga Novák Péter. Nagyon nagy lehetőség lenne majd őt összehozni egy közös rockos-népzenés-csűrdöngölős produkcióba őt és Horváth Áront. (Lehet, hogy majd meg is keresem őket a Fényes szelek-musical vagy a Csillagok háborúja-táncjáték ötleteimmel.)

Bálint Róbert: a zenészek között is volt egy ember, aki nem jutott a döntőbe, de különdíjat kapott. Ő Bálint Robi, megintcsak egy csángó gyerek, furulyás. Sajnos róla nem tudok véleményt mondani, mert őt valahogy elkerültem az elődöntők során. De egy nyilatkozatát láttam, és azalapján nagyon bátor, talpraesett legénynek tűnik. És megintcsak: moldvai csángó, tehát sejthető volt, hogy a közönség imádni fogja. Gondolom ő is sejthette, hogy kap valami különdíjat, ha külön behívták a stúdióba

Táncegyüttesek:
Ez a kategória volt a legizgalmasabb, mert idén ebben voltak a legtöbben: négy táncegyüttes is döntőbe jutott. Ez különösen érdekes helyzetet teremtett.

Dusnoki Aprók: amit az elődöntők során műveltek, az nagyon szép volt, de ez a mai koreográfiájuk egy kicsit gyengére sikerült. Nem a táncanyaggal volt baj, mert a sárközi nagyon jól tud kinézni, nem is a táncosokkal, mert ők jól eltáncolták, amit kellett, szerintem kifejezetten a koreográfia volt az, ami nem illett egy Páva-döntőhöz. Ha bulisabb táncot hoztak volna, mint ez a fura „törökfogó”, az talán jobban inspirálta volna a táncosokat is. De a közönségnek, úgy látszik bejött, mert a Dusnoki Aprók megkapták a közönségdíjat.

Jászság Táncegyüttes Gyerekcsoportja: a Jászság Táncegyüttes nagy név szakmában, és megszoktuk tőlük a minőségi produkciókat. Nincs ez másként a gyerekcsoporttal sem. Szép volt, látványos volt ez a györgyfalvi koreográfia, egy nagyon erős mezőny nagyon erős versenyszáma. Nekem kifejezetten bejött a laskanyújtó (sodrófás) tánc, bár úgy rémlik, hogy az eredeti gyűjtési felvételen ennél azért lassabb tempóra nyomják az adatközlők. Az is érdekes, hogy szintén a györgyfalvi felvételen van egy extravagáns nő, aki brahiból legényest is táncol, zavarba hozva a férfiakat, itt viszont volt egy szakasz, amikor a tánckarból több lány is elkezdett egyszerre legényesezni. De hát ennyi szabadságot miért ne engedjünk a koreográfusnak, illetve miért ne mutathassa meg a tánckar, hogy az itteni lányok ennyire jók?

Cifra Táncegyüttes (Méra): Egy hagyományőrző együttes, akik saját táncaikat hozták el a döntőre. És ahogy az várható volt, teljesen profin csinálták, úgy, hogy nagyon érezni lehetett, hogy ez az övék, sajátjuk, annak is érzik. Jó volt nézni őket. Éppen ezért én biztos voltam benne, hogy a zsűri őket fogja győztesnek kihozni. Vagy ha nem a zsűri, akkor egy közönségdíjat biztosan kapnak.

Csali Néptáncegyüttes (Somorja): és a táncegyüttes-kategória győztese mégsem az erdélyi, hanem a felvidéki banda lett, a Csali Táncegyüttes Somorjáról. És megintcsak azt kell mondanom: megérdemelten. Valamennyire egyébként róluk is elmondható, hogy hagyományőrző együttes, hiszen ők is saját vidékük, a Mátyusföld táncait hozták. (Persze különbség azért van: Méra egy kis falu elképseztően gazdag tánchagyománnyal, és a Cifra kifejezetten erre a falura, a saját falujára koncentrált. Somorja viszont egy város, mint ilyen nyilván bizonyos szinten egy központi hely. A Csali pedig ennek megfelelően több falu táncanyagát dolgozta egy koreográfiává.) De a döntő nyilván nem ez. Hanem az, hogy valóban a Csalin lehetett leginkább érezni egyrészt azt a bulihangulatot, ami egy néptánc-koreográfiához feltétlenül kell, másrészt azt az összetartást, ami egy táncegyüttest egy jó közeggé tesz (és nem utolsósorban képessé tesz arra, hogy a néptánc bulihangulatát közvetítse). Szóval a Csali igazán nagy győztese volt ennek a mostani Pávának. Külön elismerés nekik, hogy ők is felléphetnek majd a Folkloriadán, a CIOFF (Council of International Folklore Festivals) nagy nemzetközi fesztiválján, amit a „Néptánc Olimpiájaként” szoktak emlegetni. Remélem, hogy ha a Pávából már hagyomány lesz, hagyomány lesz az is, hogy a győztes táncegyüttes is elmehet a Folkloriadára a százhalombattai Forrás Együttes mellett. Ez nagyon emelné a Páva-győzelem rangját, legalábbis a táncegyüttesek kategóriájában. (Igaz, hogy Folkloriada csak négyévenként van, mint az olimpia, és mi lesz azokkal az együttesekkel, akik más évben nyerik meg a Pávát? Reméljük az ő kivitelükre is lesz keret, vagy valami hasonlóan rangos jutalmat nekik is kitalálnak.)

Jó volt nézni az idei Pávát is. A jelek szerint, a Felszállott a Páva tényleg megteremtette a maga hagyományát, elismertté vált a népzenét néptáncot művelő magyar közösségek számára, tényleg rang itt fellépni. Alig várom, hogy az itteni fellépőket láthassam majd a Táncháztalálkozón, a Páva-gálán is.