2018. február 2., péntek

Rajzfilm-ajánló

Ajánlok most nektek néhány rajzfilmet, illetve animációs filmet megtekintésre, mert valami miatt ez most jó ötletnek tűnik, meg egyébként is, lehet, hogy már hiányoznak nektek a kulturális ajánlók. Egyaránt lesznek ezek között egyestés filmek és sorozatok. Ami közös bennük: az ÖTLET és a KREATIVITÁS. Sorrendet nem állítok fel közöttük.


Ének a Csodaszarvasról
(Rendező: Jankovics Marcell)
Nem tudom, kell-e ezt bemutatni, de azt hiszem igen, mert úgy látom, mostanra eléggé elfelejtették. Méghozzá elég méltatlanul. Nekem hatalmas élmény volt. Ennek a megtekintése olyan egészen különleges, misztikus élmény, szinte egy sámán-utazás. Nagyon ősi tudást, nagyon ősi időket idéz fel, amikor a szimbólumok még nem váltak el teljesen attól, amit jelentettek, a mesék sem váltak el egészen a valóságtól és az élet és halálkörforgása sem a lét végtelenségtől. Ez most teljesen elvontan hangzik, de másképpen nem is tudom visszaadni az élményt, amit akkor tizenévesen jelentett nekem. (Azóta kicsit jobban értem a hatást, mióta megismerkedtem Mircea Eliade műveivel.)

Egészen érdekes például, ahogyan a mesés-mondai-isteni ősök megjelennek a filmben. Ők egyszerre emberek és totemállatok, és ez a kettős jellegük nagyon érdekes, művészi képekben játszik át folyton egymásba. Azt lehet mondani: az a stílus, amit Jankovics Marcell a Fehérlófiával kezdett kialakítani, itt, ebben az alkotásban ért a csúcsára. Nagyon érdekes a film nyelvezete is, amely a magyar nyelv fejlődését igyekszik nyomon követni.

Most így utólag már a hiányosságait is látom az egésznek: ahogy a cselekményben elérünk a mitikus időtől a történelmi időhöz, kicsit leül a film, mert a konkrét és valószerű történelmi tények visszafogják azt a szimbolista kreativitást, amit az előbb annyit dicsértem. A honfoglalás utáni része a filmnek már nem olyan nagy vizuális buli, mint az első fele.

Árpád után Jankovics Marcell már tulajdonképpen csak a saját Mondák a magyar történelemből című sorozatának kivonatolt változatát játssza le újra. Az igaz, hogy ez a sorozat is egy gyönyörűen megrajzolt, nagyon ötletes szimbólumokkal dolgozó kreatív alkotás, aminek minden képkockája egy kincs.


Szamuráj Jack
(R: Gennagyij Tartarovszkij)
Van egy orosz rajzfilmkészítő, akinek a stílusa sokban emlékeztet Jankovics Marcellére. Ő Gennagyij Tartarovszkij, aki sokáig a Hanna-Barbera Stúdió rajzolója volt. Jellemző, hogy ott együtt dolgozott Seth MacFarlane-nel, és utólag érdemes megnézni, mennyire másfelé ágazott el az útjuk. Seth az olcsó szórakoztatás, a végtelenül erőltetett, „izzadtságszagú” humor-utánzat és az operett irányába ment el (persze sokáig volt ennek egy társadalomkritikai éle, de gegjeinek sajnos túl kicsi hányada az, ami még mindig vicces tud lenni), míg Gen a maga kreativitását igyekezett kibontakoztatni, és még az olyan alkotásaiban is, amiket nem saját ötletből készített, egy teljesen sajátos, jellegzetes stílust teremtett.

A Szamuráj Jack viszonylag kevés vonalból hoz ki páratlanul szép dolgokat, és közben még olyan dolgokról is próbál valami eredetit mondani, mint a becsület, a bosszú, a szerelem, a kultúrák találkozása, egymásra hatása, és együttélésük lehetőségei. A főhős, Jack a szamuráj bejárja a Világot, sőt még alternatív buborékvalóságokat is, hogy végre összecsaphasson a szörnyű démonnal, Akuval. (Amúgy nem világos, hogy miért van angol neve a szamurájnak, mikor a történet szerint teljesen japán ő.) Útja során sok ellenfeléből szövetségest, vagy egyenesen barátot csinál az egymás iránti kölcsönös tisztelet. A legszebb pedig, hogy mikor már úgy tűnt, hogy a nagy mű, azaz ez a sorozat végképp befejezetlen marad, az alkotók váratlan helyről segítséget kaptak. És ugyanilyen váratlan módon, váratlan helyen talál Jack is segítséget ahhoz, hogy végre pontot tehessen végtelennek és egyre reménytelenebbnek tűnő küldetése végére. És a sorozat lezárása mégsem az, amit várnánk. Többször is megcsavarják, úgy, hogy nagyon meghatóan emberi lesz a vége. De ezt nem mondom el előre. Lehet, hogy egy másik bejegyzésben még beszélek róla.
Addig is mutatok egy részletet, amit már így kiragadva is érdemes megnézni. Figyeljük meg milyen érdekesen játszik el egy egyszerű ötlettel!


Volt egyszer a Világűr
(R: Albert Barillé)
A Barillé-féle Volt egyszer… sorozatra szerintem nagyon sokan emlékeznek, de ennek az egyes alrészei valószínűleg már sokunk fejében összekeveredtek. Szóval a rend kedvéért. Az első volt a Volt egyszer az ember (1978-ban), amely a világtörténelmet próbálta 26 epizódba sűríteni az őskortól a jövő kilátásaiig. Aztán jött a Volt egyszer a Világűr 1981-ben. Majd 1986-ban a Volt egyszer az élet, amely az emberi test működését modellezte. (A legtöbbek számára valószínűleg ez maradt a legemlékezetesebb, nem véletlenül. Szerintem is ez a legsikerültebb.) A többit már én is csak kevéssé ismerem, egyiket sem láttam végig. De azért itt vannak a rend kedvéért: Volt egyszer Amerika (1991); Volt egyszer az ötlet (1994); Voltak egyszer a felfedezők (1997); Volt egyszer a Föld (2008).

Mint mondtam, szerintem a Volt egyszer az élet a legsikerültebb. Nagyon szimpatikus, ahogyan hozzááll az ismeretterjesztéshez, hogy tudniillik a gyerekeknek már egészen kicsi korban is el lehet magyarázni egészen bonyolult dolgokat is, ha alapozunk a kíváncsiságukra, a képzelőerejükre és a saját humorérzékünkre is.

A Volt egyszer a Világűr egy kicsit kilóg a sorból. Itt az ismeretterjesztés kevésbé fontos (bár az is van), itt egy klasszikus kalandos sci-fi-ről van szó. Vannak benne logikai bukfencek, ez igaz. Ami miatt érdemes megnézni:

Egyrészt az érdekes látványvilág. Például a változatos formájú űrhajók, és az egész, ahogyan az alkotók elképzelték a jövő űrutazási technikáját, és annak célját.

Másrészt maga a jövő, amit elképzel. Bár nem mindig teljesen koherensen, de mégiscsak felvázol egy saját (talán néha naiv, de mindenképpen elgondolkodtató) véleményt arról, hogy mely irányba haladva lehetne a Föld jelenlegi problémáin segíteni, vagy legalábbis megoldást keresni.

Harmadrészt van ez a két gonosz alak. Többek szerint (szerintem is) idegesítő az a didaktikusság, hogy minden Egyszer volt…-sorozatban mindenkiről már a kinézete alapján tudni lehet, hogy a véleményét helyeselni vagy elutasítani kell. Illetve, hogy ez a két szereplő mindig egyértelműen negatív, az azt sugallja, hogy az, ha az ember zsarnok, náci vagy egyenesen kórokozó (vírus vagy baktérium) egy kategóriába vehető azzal mintha csak simán egy tudós, aki téved. Ez jogos kifogás. A Volt egyszer a Világűrben legalább pontosan körül van határolva, hogy ezt a két alakot miért nem szeretjük, mi az a gonoszság, amire készülnek.

Negyedrészt (ez talán az eddigieknél fontosabb) ez a film teremti meg Peti és Janina, szeretnivaló űrutazó pár alakját. (Ők itt az űrrendőrség tagjai,

a Volt egyszer az életben pedig egyenruhájukat megtartva majd a fehérvérsejtek parancsnokaiként vonulnak harcba az emberi testet fenyegető kórokozók ellen. Érezhetően kicsit kilógnak a többi megszemélyesített sejt közül, de aki nem ismeri a Volt egyszer a Világűrt, az nem feltétlenül fogja érteni miért.) Érdekesen bontja ki a kapcsolatukat, mire eljutnak odáig, hogy ki merik mondani, hogy szeretik egymást. Janina azért érdekes, mert kifejezetten nőisége aktív és tudatos megélésére alapozva lesz cselekvő hős: vagyis empátiáját, érzelmi intelligenciáját, megérzéseit felhasználva. Ez pedig remekül kiegészíti Peti férfias bátorságát és talpraesettségét.

Ötödrészt (elérkeztünk a legérdekesebb részhez): van a sorozatnak valamiféle elvont filozófiája is. A Volt egyszer sorozat minden darabja az élet dicséretéről és az ember csodálatosságáról szól, valamiféle tudományos humanizmussal. A Volt egyszer a Világűr azonban behozza a képbe a tudomány mellé a misztikumot is: figyelmeztet, hogy tartsuk tiszteletben, hogy vannak tudományosan megmagyarázhatatlan, anyagi tulajdonságokból levezethetetlen jelenségek is. Ezeket azonban, ha nem is tudjuk megmagyarázni, de meg tudjuk élni, és ez megintcsak csodálatos dolog. Peti és Janina éppen szerelmüknek köszönhetően jönnek rá erre, de ennek a cselekmény végkifejletében is döntő fontossága van.
Hatodrészt:
„Atyaűristen!”
Ez a magyar fordítás felbecsülhetetlen értékű…


Phineas & Ferb
(Alkotók: Dan Povenmire és Jeff „Swampy” Marsh)
A történet két mostohatestvér története, akik zseniális fizikusok, illetve mérnökök. Phineas (a hegyes orrú) egy rengeteget beszélő amerikai, Ferb (a kancsal) egy nyugodt és kevés szavú angol. A nyár minden napján építenek valami nagyszabásút, hullámvasutat, 4D-focipályát, rakétát stb., ami az epizód végére (mire szüleik hazaérnek) nyomtalanul eltűnik. A történet másik szálán a fiúk háziállata, Perry, a kacsacsőrű emlős harcol egy őrült osztrák tudóssal, Heinz Dufenschmirtzcel, akinek gonosz tervei vannak, de ez a szál nem annyira érdekes.

A sorozatban rengeteg az ötlet, és azért, úgy általában az emberi kreativitás végtelenségéről szól. (Ahogyan Phineas mondja: "The only impossible thing ont he world is impossibility.") Árad belőle a jókedv és az alkotóvágy dicsérete. Még dr. Dufenschmirtz is egy szerethető csetlő-botló karakter, akiről minden egyes részben kiderül, hogy valójában csak figyelemre és szeretetre vágyik.
Érdekes, hogy ebben a sorozatban a humor a váratlan helyzetekben és mondatokban van, ami szép teljesítmény, úgy, hogy cselekmény szempontjából tulajdonképpen minden epizódban ugyanaz történik. Ráadásul száma nincs a minden epizódban elhangzó mondatoknak és ismétlődő cselekvéseknek. Mégis: az alkotók ezzel is, illetve éppen ezzel tudnak gyakran a legjobban játszani: mondat, amit már jól ismersz szokatlan helyzetben, szokatlan módon hangzik el, vagy valahogyan meg van csavarva. Így a történet sosem válik unalmassá, illetve éppen ezek a megcsavart ismétlődések válnak a poénok forrásává. Nagyon ügyes!

Külön ki kell emelni a film remek zenéit, amelyek fülbemászó dallamosságukkal együtt szintén elképesztően ötletesek. Legtöbbjükben összesűrítve kapjuk egy-egy zenei műfaj összes jellegzetességét, és mégsem csak stílusparódiák. (A történet szerint a főszereplők, amellett, hogy remek mérnökök, meglepően tehetséges zenészek is.) Ezek annyira jók, hogy muszáj egy-kettőt bemutatnom közülük.
Metál-kesergés azon, hogy a nyári tanfolyam nem adott bizonyítványt
Rockabilly autós dal
Hiphop (ezt meg sem próbálom elmagyarázni, hogy itt mi történik)
A ritmusérzék megtalálása
"Anti-motivációs" dal (Néha nem szégyen feladni)
Gonosz szerelem

Dal a rossz időzítés miatt be nem teljesedő szerelemről. (Lásd Tatjána és Jevgenyij Anyegin levélváltását, amikor a két fél a közötti szerelem az „időeltolódás” miatt nem lehet kölcsönös.) Ha volt már ilyen helyzeted, amikor egy nagy lehetőséget szalasztottál el, és ezt keservesen megbántad, akkor ezt át fogod érezni. Én megkönnyeztem. Pedig csak egy rajzfilm, a fenébe is…! (Azért nem kell aggódni, Phineas és Isabella később összejöttek, de nem mindenki ilyen szerencsés, mint ők.)
Na, hogy mégse fejezzük be ilyen búsongva:
Candace's party
Kincskeresők dala
Egy ősi népdal
A nyár slágere

És még valami, ha már az előbb szóba hoztam Mr MacFarlane-t. (Bár tudom, hogy nem kellene hasonlítgatnom, hiszen ami jó, az jó, nem valami máshoz, hanem önmagához képest.) A Phineas & Ferbnek is volt egy Star Wars-parafrázis része. És nézzük meg, mennyivel többet kihoztak a témából, mint a hasonló ötletre épülő Family Guy epizódok! Olyannyira, hogy Phineas és Ferb Star Wars történetébe nem csak csillogó ötletek és rengeteg poén fért bele, hanem még egy kis (nagyon kicsike adag) dráma is. De tényleg! Nézzétek meg! (Ha megtaláljátok...)
(Mindemellett sajnos szólnom kell előre mindenkinek: ez a sorozat magyarul nem működik. Nagyon erőlködnek, de nem megy.)


Shaun, a bárány
Gyurmafilm, illetve bábfilm, beszéd nélkül, de kiváló poénokkal. Shaun mindenkinek ismerős lehet. Ő az a kolléga, akinek olyan ötletek jutnak eszébe, amik senki másnak a nyájban. A többiek nem feltétlenül vannak felkészülve a zsenialitására, de érdemes rá hallgatni, mert nélküle unalmas lenne az élet. Bitzerrel, a kutyával is minden nap találkozhatunk. Ki ne ismerné azt a kijelölt hajcsárt, aki közvetíteni kényszerül a Főnök és a nyáj között; és látszólag katonásan betartatja a rendet, de titokban összekacsint a nyájjal, és maga is örül, ha valami csínytevésben résztvehet.

Az ilyen ebek nélkül is jóval nehezebb lenne az egyszerű birkák élete. Nehéz időkben mind Shaunra, mind Bitzerre nagy szükség lehet.

2018. január 12., péntek

Idézőjel a szakmá(k)ról

„A társadalomtudomány tulajdonképpen nem egyéb, mint összehasonlító történelem; a történettudomány viszont nem más, mint a társadalom fejlődésének szociográfiája. (…)
A történelem adatokat szolgáltat a szociológiának, amely a társadalmi összefüggések fennállásának bizonyítékait a történet tényeiben találja meg. A társadalomtudomány viszont irányvonalakat, szociológiai kategóriákat bocsát a történelem rendelkezésére, hogy ez a történelmi adatok tömegét ezek szerint rendezze. (…)
A történeti eseményeket jórészt az a törekvés mozgatja, hogy új társadalomforma kerüljön a régi helyére, s ezért a történet jórészt e társadalomtípusok időbeli váltakozása.”
(Moór Gyula: Társadalom és történet)

2018. január 6., szombat

Megemlékezés 2017

Megint eljött az ideje annak, hogy megemlékezzünk azokról, akik az elmúlt évben haltak meg. Íme egy kis lista róluk.

Abonyi Gábor híres huszár hagyományőrző, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség egyik alapítója. 66 éves volt.

Vathy Zsuzsa író, újságíró, szerkesztő, eredeti foglalkozása szerint vegyészmérnök. 76 éves volt.

Roger Moore angol színész, rendező. Ahogyan a testvérem remekül összefoglalta: „ő maga volt a stílus”. 89 éves volt.

Fábián Juli jazz-énekes, a Just In Time együttes vezetője. 37 éves volt.

Placid atya, azaz Olofsson Károly bencés szerzetes, tanár aki leginkább arról vált híressé, hogy jó humora segített neki (és számos más rabtársának is) túlélni a GULag-ot. (10 évet töltött ott.) Vidámságát, jókedvét élete végéig megőrizte. 100 éves volt.

Makk Károly filmrendező, számos kiváló magyar film készítője. 91 éves volt.

Chris Cornell (eredeti nevén: Christopher Boyle) amerikai rockzenész, énekes, az Audioslave és a Temple of Dog zenekarok vezetője. 52 éves volt.

Chester Bennington amerikai énekes, a Linkin Park frontembere. Két hónap múltán követte jó barátját, Chris Cornellt. 41 éves volt.

Mészáros István filozófus, társadalomtudós. 1956-ban alapította az Eszmélet című folyóiratot, amelynek akkor csak egy száma jelenhetett meg, mivel a szerkesztőnek a forradalom leverése után menekülnie kellett. Azóta Londonban élt és a kapitalista világrendszer gazdasági és társadalmi kritikusa volt, de irodalomtörténettel is foglalkozott. 87 évet élt. (Az Eszméletet viszont tanítványai és követői 1989-ben újjáalapították és azóta is megvan.)

Zbigniew Brzeziński lengyel politológus, külügyi és biztonságpolitikai szakértő, „geostratéga”. Élete nagy részét az USA-ban töltötte. Leginkább Jimmy Carter elnök tanácsadójaként vált ismertté. 89 éves volt.

Nepp József rajzfilmkészítő, animátor és zeneszerző. Többek között neki köszönhetjük a Macskafogót is. 83 éves volt.

John Hurt angol színész. 77 éves volt.

Alina Janowska, kalandos életű lengyel színésznő. A II. világháború idején, mint 20 éves fiatal lány, életveszélyben lévő zsidó családokat mentett, majd a varsói felkelés futárja volt, majd a háború után népszerű színésznő lett. 94 évet élt.

Szepesi Attila költő. 74 éves volt.

Janusz Brochwicz-Lewiński, harci álnevén Gryf, lengyel katona. A varsói felkelés résztvevője volt, német hadifogságba esett, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. Később beállt a brit hadseregbe, majd a külügyben dolgozott tolmácsként. 2002-ben költözött teljesen haza. 96 évet élt.

Berek Katalin színésznő, a Nemzet Színésze. 86 éves volt.

Ljubiša Samardžić, világszerte ismert szerb színész, rendező. 80 éves volt.

Nagy György újságíró, televíziós szerkesztő, műsorvezető, operatőr és zenész (zongorista és orgonista). 64 éves volt.

Witold Pyrkosz lengyel színész. 90 éves volt, és szinte az utolsó pillanatig játszott színházban és TV-ben.

Tarján Tamás, örmény gyökerekkel is rendelkező magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár. 68 éves volt.

Jerzy Kossela lengyel gitáros, a Czerwone Gitary beatzenekar egyik alapítója. 64 éves volt.

John Surtees angol autó- és motorversenyző. 1964-ben Forma-1-es világbajnok volt, de mint mondták róla, ő az egyetlen, aki 2 és 4 keréken is világbajnok tudott lenni. 83 évet élt.

Roman Mularczyk, írói nevén Roman Bratny lengyel újságíró, író, költő, a varsói felkelés harcosa. Mint írót, a háborús nemzedék egyik krónikásának tartották, különösen Kolumbuszok című regényéért. 96 éves volt.

Jókai Anna írónő. 84 éves volt.

Janusz Głowacki lengyel író, dramaturg, forgatókönyvíró. Néhány drámáját magyarul is játszották. (Pl. A mi osztályunk) 1981 után New Yorkban élt, Amerikában is sikereket aratott, mint drámaíró és egyetemi tanár. Egyiptomi nyaralása alatt halt meg, 78 éves korában.

Nicholas „Nicky” Hayden amerikai motorversenyző, MotoGP-világbajnok. Balesetben halt meg, de nem versenyzés közben: bringázott, amikor elütötte egy száguldó autó. 35 éves volt.

Mário Soares portugál történész, jogász. A Salazar-diktatúra idején ellenálló, többször letartóztatták, majd elüldözték az országból. A rezsim összeomlása után 1976-1978-ig és 1983-1985-ig Portugália miniszterelnöke volt, 1986-1996-ig pedig az ország köztársasági elnöke. 92 évet élt.

Szondy István öttusázó, olimpiai bajnok (1952-ben Helsinkiben), később edző a világ több helyén is. 91 éves volt.

Schubert Éva színésznő. 86 éves volt.

Homonnai Szőke Katalin úszónő, aki 1952-ben Helsinkiben egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok lett. Ezenkívül kétszeres Európa-bajnok is volt. 1956 után Amerikában élt, bankban dolgozott. 82 éves volt.

Georgij Grecsko orosz mérnök, fizikus, légkörkutató, űrhajós. 1975-ben, 1977-1978-ban és 1985-ben is járt az űrben. 85 évet élt.

Csontos János író, költő, filmrendező. 55 éves volt.

Zygmunt Bauman lengyel szociológus, filozófus. Az egyik legnagyobb kortárs lengyel filozófusnak tartották Leszek Kołakowski mellett. 91 éves volt.

Ángel Nieto spanyol motorversenyző (az egyik legsikeresebb). 70 éves volt.

Tóth József (más néven: Tóth II. József) labdarúgó, a Magyar Aranycsapat egyik cserejátékosa. Amikor beállították, nagy góllövő volt. 88 évet élt.

Roman Herzog német politológus, jogász, Németország elnöke 1994-1999 között. 82 évet élt.

Martin Landau amerikai színész. 89 éves volt.

Mauno Koivisto finn hajóács és szakszervezeti aktivista, később 1982-1994 között Suomi (Finnország) köztársasági elnöke

Jeanne Moreau francia színésznő. 89 éves volt.

Som Lajos rockzenész, a Tűzkerék, a Taurus és a Piramis basszusgitárosa. 70 éves volt.


Usztics Mátyás színész, rendező, író. Amit utolsó éveiben művelt militarista politikusként a rászáradt katonaszerepet tovább erőltetve, az nem volt szép, de mint színész, és különösen mint komikus egészen jókat alakított korábban. 68 évet élt.

Emma Morano olasz szakácsnő. 118 évesen ő volt a Világ akkori legidősebb embere, mikor meghalt.

Violet Mosse Brown jamaikai parasztasszony. Emma Morano halála után ő lett a Világ legidősebb élő embere a maga 117 évével, de aztán fél évvel később ő is meghalt.