„A hadsereg úgy döntött, hogy toborzó körútra kell mennem, hogy még több faszi jelentkezzen a hadseregbe és Gooch al[ezred]es íratott valakivel egy beszédet, amit el kellett volna mondanom. Hosszú beszéd volt, és tele ilyen szövegekkel, hogy >>veszély esetén nincs tiszteletreméltóbb hazafias tett, mint a fegyveres erőknél szolgálni a hazát<< meg egy csomó ilyen szarság. Csak az volt a baj, hogy nem bírtam megtanulni a beszédet. Teljesen oké volt minden szó a fejembe, de amikor jött az idő és beszélni kellett, akkor minden összekeveredett. (...)
A legvégén azt kellett mondjam: >>Gyere a hadseregbe és harcolj a szabadságodért!<<
(...)
Az első megállomás a toborzó körúton egy kis főiskola, és ott van ám egy csomó riporter meg fotós, mi meg odafönn a nagyterembe a színpadon. Gooch ales föláll és elkezdi a beszédet, amit nekem kellett volna elmondanom. Amikor végez, aszondja:
-És most hallgassuk meg mit mond a Kongresszusi Érdemérem legfrissebb kitüntetettje, Forrest Gump, első osztályú közlegény! – és int, hogy menjek előre. Egy-két ember tapsol, és mikor abbahagyják, előredőlök a mikrofonhoz, és aszondom:
-Gyere a hadseregbe, és harcolj a szabadságodért!
Látom, várnak még valami mást is, de hát aszondták ezt mondjam, így hát csak állok ott, és mindenki engem néz, én meg őket. Aztán valaki az első sorból fölkiabál:
-Mi a véleményed a háborúról?
Mire mondom, ami elsőként eszembe jut, hogy:
-Az egész egy nagy fos.
Gooch ales elkapja előlem a mikrofont, és leültet, de már az összes riporter írdogál a noteszába, a fotósok meg villangatnak, a terembe meg elszabadul a pokol, ugrálnak meg éljeneznek. Gooch ales kirángat a teremből, és már ülünk is a kocsiba, és húzunk elfelé a városból, de az ales nem szól hozzám, csak motyog magába meg röhögcsél, mint egy hülye.”
(Winston Groom: Forrest Gump avagy: Egy együgyű fickó följegyzései. Süle Gábor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése