„A további beszélgetést megszakította az udvarról behallatszó kiáltozás. A harag és a felháborodás vészjósló fenyegetése rezgett bennük. (...)
-Mi történik ott? -kérdezte Zagłoba (...)
-Annyi bizonyos, hogy nem a szokásos zajok - jegyezte meg Wołodyjowski uram. - Emeljetek csak fel az ablakhoz, én leghamarabb megmondom mi az...
Jan Skrzetuski megragadta a derekát, s felemelte (...), a kislovag pedig megkapaszkodott a rácsban, s szorgosan kémlelt ki az udvarra.
-Van itt valami, van! -kiáltotta hirtelen élénkséggel. -Látom a magyar udvari zászlóaljat, melynek Oskierko volt a kapitánya. Fölöttébb szerették őt, (...) bizonyára őt követelik vissza. (...) Istenemre a hadak körében terjed a lázongás. A magyarokra szegezték az álgyúkat. (...) A katonaság lázong! (...) Halljátok, miként kiabálnak?
-Az ezredeskapitányainkat! Az ezredeskapitányainkat! -hallatszottak az udvarról a fenyegető kiáltások.”
(Henryk Sienkiewicz: Özönvíz. Mészáros István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése