Egyetemfoglalás

(Ezt a zászlót szerkesztőségünk tervezte a mostani egyetemfoglaló diákmozgalomnak ajánlva)

Nagyon úgy néz ki, hogy a Gdański Hajógyár bizonyos értelemben az ELTE Bölcsészkarára költözött, legalábbis egy időre. Ez persze csak jelképes. Úgy értettem, hogy amit a Hajógyár munkásai próbáltak tenni 1980-ban egy zsarnoki rendszerrel szemben (konkrét célok engedmények kikényszerítése érdekében) ugyanazokat a célokat akarja most elérni egy csapat lelkes diák a Bölcsészkar egyik előadótermének a megszállásával.
http://kiviszitovabb.blogspot.hu/2012/08/a-solidarnosc-unnepe.html
A hasonlat persze nem stimmel minden ponton. 1980 nyarán szinte egész Polákország, de legalábbis az ország nagy része szimpatizált a sztrájkoló munkásokkal, és szurkolt nekik. Ennek persze az volt a háttere, hogy akkor Polákországban már több mint 30 éve létezett az államszocializmus rendszere, mindenki a saját bőrén érezte annak visszásságait, és jónéhány munkás- és diáktüntetést a megelőző évtizedekben szétvertek, néha vérbefojtottak. (Ahogyan az események brit krónikása, Timoth Garton Ash írta szimbolikus „egyenletében”:
„Június (1956) + Március (1968) + Január (1970) + Június (1976) ==> Augusztus (1980)”
(Ahol bizony a hónapok és az évszámok mind-mind egy-egy híres munkás vagy diákmegmozdulást jelölnek.)
Azért nagyon-nagyon remélem, hogy nem több évtizedes elnyomásra van szükségünk nekünk is, hogy a diákok mostani törekvései kivívják a társadalom egészének vagy legalábbis jelentős részének szimpátiáját. Az államszocializmus a megfelelő alkuk révén elműködött pár évtizedig, de a jelenlegi rendszer regnálását ebben a formában nem biztos, hogy gazdaságilag nagyon sokáig elbírja az ország.

Most Magyarországon? Az emberek egy része még mindig nem veszi észre, hogy zsarnokság van, vagy ha észreveszi is, nem akarja elhinni, hogy visszatérhet az államszocializmus, illetve azt hiszi, hogy ha a rendszert nem államszocializmusnak hívják, és nem lehet az elnyomókra ráakasztani a „kommunista” jelzőt, akkor az a zsarnokság nem is olyan nagyon vészes. Pedig de.
Jelenleg a zsarnokság építésénél a hatalom nagyon kis lépésekben fokozatosan halad, a lakosság ingerküszöbét folyamatosan tágítani igyekezvén, úgy, hogy az elnyomást, a parancsuralmat és a kritikák „elkussoltatását” lehetőleg megszokjuk.
Ilyen helyzetben nagyon éles és kellemetlen hangnak tűnik a diákok hangja, akik egy az egyben szembefordulnak ezzel a folyamattal, nem hajlandóak egy rendszer logikáját elfogadni, azaz hallgatólagos beleegyezést adni egy parancsuralmi rendszerhez annak görcsös bizonygatásával, hogy még mindig tökéletes demokrácia van az országban.
Az egyetemfoglalás sok résztvevőjének ez volt a véleménye legalábbis, hogy amit ők csinálnak, az leginkább szokatlan a társadalom szemében. A véleménynyilvánításnak ilyen közvetlen formáihoz nincsenek az emberek hozzászokva, még egy demokráciában sem.

Az elmúlt többszáz év elnyomó rendszereinek tapasztalata az, hogy „a politika úri huncutság” és „az urakkal nem jó ujjat húzni”. Ezek a beidegződések gyakran működnek ma is az emberek reakcióiban. Az elmúlt húsz év tapasztalata pedig az, hogy a demokráciával, a szabadsággal leginkább visszaélni lehet. Vagyis tüntetni az tüntet, akinek rombolási céljai vannak, aki drasztikus módszerekkel le akarja zúzni valamelyik ellenfelét vagy vitapartnerét. Még az is szokatlan a lakosság egy része számára, hogy a tüntetés lehetséges fegyelmezetten, konkrét célok érdekében és nem konkrét személyek ellen irányítva. De ehhez majd hozzászoknak, ha elég kitartóak vagyunk.

Az elmúlt több száz év félelmének és az elmúlt huszonvalahány év rossz tapasztalatainak összeadódása ellenére azért még mindig vannak, akik kívülről is látják, miről szól ez az egész. Amikor egy néni az egyetem előtt több csomag kaját adott át nekünk, azzal, hogy vigyük be a tiltakozóknak, mert ő ezzel is segíteni szeretne, az egyenesen megható volt. És ahogy befelé mentem, tudjátok, mi jutott eszembe? Természetesen ez a kép:

A másik nagy probléma az emberek tájékozatlansága. Egyszerűen nem tudják, mik a céljai a tüntetésnek és az egyetemfoglalásnak. Persze akik tudjuk és egyetértünk, igyekszünk minden lehetséges csatornán terjeszteni, de így sincs könnyű dolgunk. A közmédia legtöbb eszköze csak a tüntetések tényéről tájékoztat, de a célokról nem. Többen kérdezték, hogy miért kell tüntetni a tehetséges fiatalok Magyarországon tartása ellen?
Ez egy vitatható pont elismerem, de korántsem a szabad mozgás biztosítása az egyetlen cél. Annak a biztosítása csak a többi követelés teljesítésével együtt értelmes. Ezért emlékeztetőül kiteszem ide a Hat Pontot:

„1. Követeljük, a köz- és felsőoktatás átfogó reformját, és követeljük, hogy az oktatás jövőjét érintő döntéseket az érintettek bevonásával hozzák meg!

2. Követeljük, hogy minden képzési területen legyen államilag támogatott hely, hogy ne diszkriminálják az intézményeket azzal, hogy a csak bizonyos intézmények képzéseit támogatják, hogy a végleges keretszámokat legalább egy évvel a felvételik előtt tegyék közzé, valamint követeljük, hogy legalább annyi államilag finanszírozott férőhely legyen a felsőoktatásban, mint 2011-ben volt! Követeljük, hogy a változtatások előtt két és fél évvel kezdjenek tárgyalást a keretszámok átírásáról.

3. Követeljük, hogy az elvett pénzeket adják vissza és az oktatás színvonalának javítása érdekében nyújtsanak többletforrásokat az intézményeknek!

4. Követeljük a hallgatói szerződés eltörlését!

5. Követeljük az egyetemi autonómia tiszteletben tartását!

+1: Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy az alsóbb osztálybeli családoknak is legyen esélye bejutni a felsőoktatásba.
A kormányzat eddig galád módon nem csak minket hagyott ki teljesen a döntési folyamatokból, de már az érintett szakmai szervezetekkel és testületekkel sem egyeztet. Ezért úgy érezzük, radikális módszerekkel kell nyomást gyakorolnunk a döntéshozókra. Tiltakozó akcióink sorozatát addig nem fogjuk abbahagyni, míg a kormány meg nem hallgat minket, és nem teljesíti követeléseinket. Nem alkuszunk meg, lefektetett elveinkhez hűek maradunk.”
http://hallgatoihalozat.blog.hu/2012/12/11/a_hallgatoi_halozat_es_forum_5_1_pontja

A másik probléma persze a társadalom atomizáltsága, a szolidaritás hiánya sok helyen sok szinten. Sokan nem értik, hogyan lehet kiállni mások igaza mellett. De ezzel még maguknak a tüntetőknek is problémái vannak. A szövetségkeresés persze kínos kérdés, mert hogyan őrizze meg a tiltakozás a pártsemlegességét, ha más szervezetekkel összekapcsolódik? Mindenesetre egy-egy szolidaritási nyilatkozat legalább nem ártana (tényleg legalább nyilatkozat szintjén) például a tüntető munkásokkal. Az hogy nem mertünk a február eleji tüntetésen a Borsodból jövő munkásokkal szemben szolidaritást nyilvánítani, megint a hatalom megfélemlítésének eredménye. Amely a diáktüntetőket az elhiteltelenítés kísérleteivel igyekszik megfélemlíteni, az aljas bemocskolási kísérletekkel.
Mi lesz így? Maciej Tomczyk-Birkut a Vasember című lengyel film főalakja pont ezt emlegette, mikor szervezni kezdte a hajógyári sztrájkot: igazi szolidaritás kell, összefogás, mert mikor a diákok (köztük maga Maciek) tüntettek 1968-ban akkor a munkások nem tartottak velük, mikor a munkások (1970-ben) akkor a diákok nem mentek.
http://www.youtube.com/watch?v=jhBN90P7Xsk

A szolidaritásnak és a konszenzuskeresésnek azért vannak biztató megnyilvánulásai. Tegnap a diákok kiálltak kirúgásra ítélt oktatóik mellett. Élőlánccal vettük körül az ELTE-BTK épületét (igen, én is ott voltam), ezzel mutatván, hogy szeretnénk az egyetemi tanárokat megvédeni, továbbá bizonyítva azt is, hogy még mindig nem a hataloméhes besúgók és feljelentők és listaírók vannak többségben a diákok között.
Mit fog erre tenni a hatalom? Egyszerűen átlép bennünket, a saját testünkből alkotott élőláncot?

(Amúgy senkinek nincs kétsége arról, hogy ez a nagy kirúgási hullám nem szakmai, hanem politikai alapon fog történni. Ahhoz azonban hogy a tömeges elbocsátásokat el lehessen kerülni, nagyon sok helyről lehetne pénzt elvonni. A politikusi kenőpénzektől, a kartelleknek adott felesleges megbízatásokig nagyon sok helyről.)
A másik: a demonstráció utáni fórumon felvetődött egy szellemes ötlet, amire rá kéne menni nagyon: legyen a hallgatói szerződés fakultatív. Aki úgy érzi, hogy nagyon fontos neki, hogy legyen a feje felett valami kényszerítő erő arra nézve, hogy az egyetem után x évig Magyarországon dolgozzon, azzal ne egy kötelező szerződést, hanem egy szándéknyilatkozatot írassanak alá. Kíváncsi vagyok, azok közül, akik most „hazafias alapokra” hivatkozva támogatják a röghöz kötést, ha szabadon választhatnának hányan írnának alá egy ilyen nyilatkozatot: „igen, én lemondok a szabad költözés jogáról, engem itt tarthat a drága jó állam a következő 10-15 évben”.

A másik ami elhangzott, hogy sokszor az emberek azt sem veszik észre, hogy a hatalom a saját érdekében hogyan rombolja le a magyar szabadságmozgalmak legszebb hagyományait, hogyan gyalázza a Márciusi Ifjak mozgalmát, vagy az 1956-os forradalom előkészítőit azzal, ahogyan a mostani diákokkal, az ifjúsággal szemben viselkedik. Lehet, hogy ennek pontos vizsgálatára egy történészi munkacsoport is szerveződni fog. Ha így lesz, én ebben szívesen részt veszek. (Bár ez a blog eddig is részben az ilyen demagógiák leleplezésére szolgált.)