Jubileumi áttekintés avagy Így írunk

Idén ősszel lett négy éves ez a blog és öt éve annak, hogy úgy általában blogírásra adtam a fejem. (Igen, jól látjátok, a hivatalos kezdete az egésznek október, de az idei október egy elég sűrű időszak volt, így mostanra, novemberre hagytam ezt az áttekintést Amúgy is 2011-ben novembertől kezdődnek az igazán izgalmas bejegyzések.) Gondoltam csinálok egy áttekintést ez alkalomból.

A blog története
Hogy blogot kezdtem írni, az egyrészt annak köszönhető, hogy meg akartam örökíteni a Warszawában felszedett élményeket. (Mikor Krakówban laktam, nem írtam blogot. Írt helyettem arról az időszakról Paradigma.) Másrészt azt hallottam, hogy aki újságíró akar lenni, annak jó ha van blogja, promóciós céllal. A konkrét megvalósításhoz és megtervezéshez Égboltsapkájú Hazug Virág nyújtott segítséget. Ezúton is köszönöm ezt neki. Drága Égboltsapkájú Hazug Virág járj szerencsével, ott a távoli Londonban, remélem, találkozunk azért néha!
Akkoriban egyébként egy nagyon ambiciózus író-költő-kört alkottunk mi együtt, a Bukolika tagjai: a drága Szottyom Szíve (mint főszerkesztő, és főköltő, illetve nekem Múzsa is), Égboltsapkájú Hazug Virág (aki azóta Londonban él), Színes Tintákkal Álmodó (aki akkor még szívesen használta a Füstköd álnevet; azóta egyébként megvalósította régi álmát, és színházi dramaturg lett), Ifjú Delta (aki mindnyájunknál ügyesebb poeta doctus, mostanában slammelget is), Mattiyahoo (aki akkoriban nagyon nyomasztó novellákat írt, de ettől csak népszerűbb lett), a nyelvvel zsonglőrködő Besenyő Monty Snape meg a technikai szervezésben jeleskedő Elvis Lottó. Az első blogomat (Star(a) Wars(zawá)ba menő utazásomnak diáriuma) többek között az ő tájékoztatásukra szántam. Ezt a mostani blogomat is ajánlom nekik is tisztelettel.

Most látom, hogy ennek a blognak az első bejegyzése ünnepi dátumra esett: 2011. október 23-ára. Nem szerettem azt a sok bizonytalanságot és félelmet hozó 2011-es évet, de voltak abban szép pillanatok. Egyébként, ha az azóta eltelt időn végigtekintek, azt látom, megtanultam kicsit jobban gazdálkodni a szöveggel, és jobban bánni a képekkel. (Igaz, ez utóbbira most meg túl sok időt szánok talán.) Egy időben blogger-példaképemnek Quadrille Lobstert tekintettem. Jókat ír, csak néha már sok abból a keserűségből, amivel tele van az írása. Azért változatlanul nagyon tisztelem. Jelenlegi blogger-példaképemnek egyértelműen Barok Esztert tekintem. Sokoldalúsága, szemlélete és stílusa miatt is.

Profilképek
Ezek voltak eddig:

Ilyen ijedt arcú, de egyben kíváncsi tekintetű fiúcska voltam valamikor. Szerencsére inkább kíváncsi, mint ijedt. Jól látjátok, valamikor latint is tanultam.

Ilyen szakadtas kabátú vándor is sokáig voltam, illetve az vagyok időről időre most is. Ehhez a képhez képest nem sokat változtam.

Ilyen is voltam. Arról a könyvről ott a kezemben egyesek azt hiszik, hogy imakönyv, pedig a Szabó Ervin-féle Szindikalizmus és szociáldemokrácia egyik régebbi kiadása.

A Lengyel Nagyhetman Magyar Lövész-századának (Chorągiew Węgierska Buławy Wieklkiej Koronnej) egyenruhájában. Ebbe az alakulatba még Warszawában léptem be, de aztán szolgálaton kívüli állományba helyeztek. Később, Kelet-Európa (és részben a felvilágosodás és haladás) ügyeivel foglalkozva újra beléptem.

Később aztán voltam tagja Vasvári Pál Rákóczi-szabadcsapatának is. Kemény idők voltak.

Aztán vissza pörge kalapos civilnek.

A galaktikus polgárháborúban természetesen a köztársaságiak oldalán álltam.

Akkoriban a Birodalom vadászott a Jedikre, ezért mi is egyenruhát kaptunk, hogy ne tűnjünk ki a "lázadók" seregéből. De ugyanúgy a politikai biztosi teendőket láttuk el a felkelők mellett, mint ahogy annak idején a klónháborúban is ilyen feladatot kaptak a Jedik (nem pedig operatív parancsnoki feladatokat, mint az a közhiedelemben elterjedt).

Jelenleg felváltva élek Magyarországon és Polákországban. (Néha itthon is úgy érzem, mintha emigrációban lennék... Kevesen értik az ilyen népi kollégista figurákat, mint én.) Amikor ott vagyok, ismét magamra öltöm a Nagyhetmani Magyar Lövészszázad egyenruháját.

A témák, amikkel foglalkoztunk

Ajánló: mindenféle kulturális ajánló, összefoglalóan. Azokat a műveket soroltam ide, amikért nagyon lelkesedtem. Amikor kissé kritikusabban szemlélem az egészet, a 'Kritika' kategóriát is hozzáteszem a címkékhez.

Film: filmajánlók, filmkritikák. Mindenféle vegyesen. Volt benne egy külön sorozat, a Hogyan csináljunk jó történelmi filmet?, aminek eddig öt része jelent meg, de még több is várható.

Idézet: más néven Idézőjel. Idézetek híres és kevésbé híres emberektől, akiket valami miatt tisztelek. Érdemes olvasni róluk, tőlük.

Kritika: mindenféle kulturális kritika. Majdnem ugyanaz, mint az ajánló. Csak kicsit kritikusabb szemlélettel. (Azért a két kategória metszete igen tág.)

Lengyel: Polákországot nagyon szeretem, otthon érzem magam ott is. Nyelvét viszonylag jól beszélem, történelmét tanítom. Szívügyemnek érzem, hogy kultúráját közel hozzam a magyarokhoz. Nemcsak azokat a dolgokat, amik mindenkinek feltűnnek, hanem azokat is, amik kevésbé vannak szem előtt. Tudjuk, hogy "Magyar, Polak, két jó barát...", de azért sokminden van, olykor egészen érdekes dolgok, amik mellett hajlamosak vagyunk elmenni, azt hivén, hogy jól ismerjük barátainkat. Pont az ilyen érdekességeket keresem én. + Az általánosan ismert dolgokat, kapcsolatokat is újszerűen, részletesebben, más nézőpontból szeretném elmesélni, hogy azokban is fedezhessen fel újat mindenki. Polákország ott tartogat meglepetéseket, ahol nem is várnád, ahol azt hiszed, már mindent láttál, de akkor egyszer csak...

Megemlékezés: általában minden januárban van egy megemlékezés azokról, akik az előző évben haltak meg, és fontos, tiszteletreméltó emberek voltak. Különösen fontos emberekről külön is van megemlékezés, nekrológ, időnként.

Néptánc: az egyik kedvenc témám. "Hard-folker" vagyok, szeretem a jó népzenéket, szeretek táncolni, szeretném, ha élő maradna ez a paraszti-népi kultúra. Ennek az a feltétele, hogy ehhez is kellő lazasággal, humorral, barátsággal, kritikussággal és szeretettel álljunk. A Táncházmozgalom nem egy ostromlott vár, hanem egy közösség és egy buli!

Regény: regényajánlók.

Rejtvény: feladványok, műveltségi (sokszor történelmi) vetélkedők, amelyekben számítok rátok.

Száműzöttek Serege: egy külön sorozat a 'Történelem' témakörén belül. Emigráns katonai alakulatokról szól, olyanokról, akik együtt egy nemzeti/nemzetiségi alakulatban, de nem a saját hazájuk hadseregében harcoltak. Nem mindenféle katonai alakulat kerül ide be. (Személyes szimpátiám a döntő. Hogy miért? Mert végső soron én írom a blogot.

Színház: amatőr színjátszó vagyok, valamikor profi színházi rendező akartam lenni (amatőr még ebből is lehetek), hát érdekel a színház. Valahogy színházi emberekkel mindig meg tudtuk érteni egymást ha mással nem is. Ezalatt a kategória alatt is főleg ajánlók, kritikák vannak.

Szubjektív: ezalatt olvashattok olyan képtelen dolgokról, mint mondjuk kalandjaim a Nagyhetmani Magyar Században vagy a Rákóczi-szabadcsapatban, szóval ilyen marhaságokról. Illetve a személyes dolgaimról is.

Történelem: végzettségemből adódóan a legnagyobb illetve leggyakoribb téma. Ismeretterjesztés és markáns vélemények. (A történelem tudomány, és mint minden tudománynak az a dolga, hogy modellezzen. Ahogy a fizika fizikai jelenségeket modellez, a történelem társadalmi, emberi jelenségeket. Néha egyéni döntési helyzeteket is. Ettől izgalmas, és ezért érdemes foglalkozni vele. Megvannak a maga módszerei, és megvan, mire lehet, és mire érdemes használni a modelleket, amiket felállít.)

Utazás: az egész blogírás útinaplóként indult nálam. Utazni, vándorolni, bolyongani, csavarogni, felfedezni, beszélgetni, tapasztalni, eltévedni, utat találni, menni, menni jó. Úton lenni mozgás, úton lenni maga az élet. Illetve az élet utazás. Ezért időről időre visszatérünk a blog útinapló jellegéhez.

Vélemény: ha az előző blog útinaplóként indult, ez meg vélemény-blogként. Ebbe a kategóriába kerülnek a markáns közéleti témák, kíméletlenül. Nem szűnünk meg egyenlőtlen, és sokszor reménytelennek látszó harcunkat vívni a zsarnokság ellen. A zsarknokság, az elnyomás minden formája ellen. Az ember ember általi megalázása ellen. Vagy fogalmazzunk inkább pozitívan: az ember méltóságáért. Az ember kellemes érzéséért, az emberek közötti együttműködő kapcsolatokért.

Vers: jó versek különböző emberektől. Külön jelzem, ha valami saját vers. Mondjuk a legjobb verseimet nem ide szoktam tenni. De azért alkalomadtán ide is kikerül néhány.

Zene: minden, ami zene. Itt is főleg ajánlókat találhattok.

Rejtvény III (megoldás)

Következik harmadik történelmi rejtvényünk eredményhirdetése.
Az eredmény: egyetlen helyes megoldás sem érkezett. Ami azt illeti tényleg nem olyan általánosan ismert dolgokról volt szó, bár némi segítséggel igyekeztünk megkönnyíteni a dolgotokat. Na, nem baj.

A kérdésünk ugye a következő volt: ki ez az amerikai és ez a magyar hadvezér?

(Annyit ugye elárultunk, hogy hasonló módon haltak meg. És később más dolgokat is elárultunk róluk.)

A megoldás pedig: az amerikai hadvezér Thomas Jackson tábornok, a magyar pedig Esze Tamás dandárnok. Közös pedig bennük, hogy mindkettőjüket a saját embereik lőtték le tévedésből. Igaz, itt a hasonlóság véget is ér, mert a két szerencsétlenség más-más körülmények között történt.



Esze Tamás (akit viszonylag sokan felismertetek) 1666-ban született Tarpán (Szatmár megyében), a Rákóczi-család jobbágyaként. Az 1690-es évekig leginkább fuvarozásból élt, vagyis elszekerezett Máramaros megyébe, ott olcsón sót vásárolt, és aztán átszállította és jó áron eladta az egészet Szabolcs, Szatmár és Bereg megyében. Emellett valószínűleg csempészettel is foglalkozott a lengyel-magyar határon, valamint titokban segíthetett bujdosó katonáknak. Valamikor 1701-ben vagy 1702-ben néhány sótiszt igazságtalanul elkobozta a szekerét és a lábasjószágait, veszélybe sodorva a megélhetését. Ő ekkor bujdosó barátaihoz fordult segítségért. Együtt azt találták ki, hogy beállnak toborzó katonának a seregbe, mivel akkoriban a császár a franciák elleni háborúhoz toborzott önkénteseket. Mikor Esze Tamás és Kis Albert elég embert szedtek össze, akkor a nekik kiosztott fegyverekkel együtt leléptek, és elhatározták, hogy parasztfelkelést kezdenek, aminek az élére szeretett urukat, Rákóczi Ferencet hívják haza Polákországból. Na a többi aztán ismert történet: Rákóczi hazajött, és mivel ő kiemelkedően népszerű volt Magyarországon, a helyi parasztfelkelésnek induló harc (ahogyan idővel mind több ember, nemesek és arisztokraták is csatlakoztak hozzá) a kora újkor legnagyobb szabású magyar függetlenségi háborújává nőtte ki magát.
Esze Tamás, az egykori szekeres jobbágyparaszt pedig ebben a háborúban autodidakta módon magasrangú katonává, hadseregszervezővé és remek hadvezérré képezte magát. (Nem titok, hogy első haditette még csak annyi volt, hogy megtámadta és kifosztotta a tiszaújlaki sóházat, visszaszerezve elkobzott vagyonát. Ma emléktábla hirdeti a fosztogatók dicső emlékét.) A jobbágyszármazású katonák közül nála magasabb rangig a felkelő seregben csak Bottyán János jutott (de ő jóval régebben kezdte a katonáskodást, jóval idősebb is volt Eszénél). (Kis Albert, a felkelés másik elindítója például dicstelenül végezte: erőszakoskodásért és fosztogatásért Rákóczi viszonylag korán felakasztatta, elrettentő példaként.) Esze Tamás ott volt a szabadságharc legnagyobb csatáiban, emellett mindig szót emelt a szegény sorsú katonákért is a fejedelemnél. Rákóczi 1708-ban nemesi rangra emelte vitéz autodidakta hadvezérét. A híres kép, ami őt ábrázolja, az ekkor neki adományozott címerképről való.

Végül mégsem a harcmezőn halt meg, hanem egy kocsmai verekedésben 1708 májusában. Az történt, hogy a Nyitra környékén táborozó részeg katonák között verekedés tört ki, és Esze rohant, hogy szétválassza a katonákat. Csakhogy mire odaért a bunyó annyira eldurvult, hogy már a lőfegyverek is előkerültek. Így Esze Tamás egy eltévedt puskagolyótól halt meg. Rákóczi kivizsgáltatta az ügyet, de soha nem derült ki mégcsak az sem, hogy kinek a fegyveréből származott a gyilkos golyó. A vezér halála után gyalogos dandárját Rákóczi fejedelem (megbecsülése jeléül) palotássá tette azaz a testőrségébe soroztatta be.



Thomas Jackson, a kevésbé ismert ember a fenti képről 1824-ben született Clacksburgben, Virginia államban, az USA-ban. Az apja molnár volt, ő is molnárlegényként dolgozott egy darabig, de aztán felvételizett a West Pointban működő katonai akadémiára. És ő is elég tehetséges katonának bizonyult, gyorsan emelkedett a ranglétrán. Kitüntette magát a mexikóiak elleni háborúban. 1861-ben, a polgárháború kitörésekor a déliek (konföderációsok) tábornoka lett. Először az újoncok kiképzését irányította, később Robert Lee mellett az egyik legfontosabb konföderációs tábornokká nőtte ki magát, számos csatában vezette győzelemre a seregét, és már életében legenda lett. Rendíthetetlenségéért, ahogy már említettük, a Stonewall (Kőfal) melléknevet kapta, bár egyesek úgy emlegették "Fool Tom" (Bolond Tom).
Ő a csatamezőn szerzett halálos sebet, Chancellorsville-nél 1863-ban, mikor a katonái egy éjszakai rajtaütés alkalmával összezavarodtak, és ijedtükben egymást kezdték lőni. Jackson tábornok is ekkor kapott több lövést, de csak hetekkel később halt meg. Alakja Lee tábornokéhoz hasonlóan máig népszerű, annak ellenére, hogy a déliek elvesztették a háborút.


A két ember természetesen az előző rejtvényről jutott eszembe, mikor véletlenül az Interneten keresgélve olyan adatokat találtam, hogy (az előző rejtvényben szereplő) Józef Poniatowski sem biztos, hogy vízbefulladt, hanem lehet hogy saját francia szövetségesei lőttek rá, mikor átúsztatta az Elster folyót. Amúgy tapasztalt katonák mondják, hogy egy háborúba a tévedés lehetősége is be kell hogy legyen kalkulálva, azaz a bajtársi tűzzel ugyanúgy számolni kell néha, mint az ellenségével.)

Vetélkedő III. (segítség)

Elérkezett az ideje, hogy megadjunk némi plusz információt a kérdéses személyekről, akikről történelmi vetélkedőnk legutóbbi, nehezített fordulója szól.

Kérdésünk tehát az: kik az alábbi személyek, akiket (azonkívül, hogy nevezetes katonai vezetők) valamilyen módon összekapcsol az is, hogy hogyan haltak meg (csakúgy mint egyik korábbi feladványunknál).



Ő tehát az amerikai polgárháború egyik legendás tábornoka, és most már azt is elárulhatjuk, hogy a déliek (a konföderációsok) oldalán.

Az a mellékneve pedig, amit katonái adtak neki állhatatosságáért és rendíthetetlen kitartásáért, nem más mint a "Kőfal". (így már nem lesz nehéz kitalálni, ki ő)

A másik ember egy magyar katona, akiről most azt áruljuk el, hogy eredeti szakmája kereskedő, fuvaros és csempész.

Már nem is volt olyan nagyon fiatal, mikor egy felkelés vezetőjévé vált, és mivel jó szervezőnek bizonyult, később a reguláris katonaság bizonyos egységeinek vezetésében is fontos feladatokat kapott, és végül (alacsony származásához képest) egészen magas rangú tisztként fejezte be az életét.

Kérdésünk tehát továbbra is: kik ők?

A helyes megfejtők között az Ecloga című lap egy-egy példányát és egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést sorsolunk ki.

Vetélkedő III (feladvány)

Történeti vetélkedőnk folytatódik. Következő feladványunk még eggyel nehezebb lesz.

Az alábbi két személyben szintén haláluk módja a hasonló. De kik ezek a személyek, és pontosan hogyan haltak meg? Ennek megfejtése rátok vár.

A helyes megfejtők között ismét egy Ki Viszi Tovább-előfizetést és az Ecloga egyik számát sorsoljuk ki. Beküldési határidő: április 21.

Segítségül egy pár információ:

Ő az amerikai polgárháború egyik legendás parancsnoka. Volt egy mellékneve is, amit szilárd kitartásáról, rendíthetetlenségéről kapott.


Ő pedig egy magyar katona, aki eredetileg nem katonának készült, mégis katonai vezetőként lett híres. Kiderült róla, hogy nagy tehetsége van a hadszervezéshez, sőt bármilyen szervezéshez, és ez viszonylag alacsony sorból egészen magas rangig juttatta.

(Ha adott időre nem érkezik egy megfejtés sem, később még más információkat is hajlandóak vagyunk megadni. A sorsolásnál azonban, ha lesz, előnyt fognak élvezni azok, akik előbb küldték be a megfejtést.)
Jó kutakodást kíván
A szerkesztőség

Vetélkedő (megoldás)

Elérkezett legutóbbi történeti kutató vetélkedőnk eredményhirdetésének ideje. Kérdésünk a következő volt:
Mi a közös az alábbi személyekben:

Vagyis Józef Poniatowski lengyel hadvezérben, II. Lajos magyar királyban és Vaszilij Csapajevben az orosz polgárháború legendás hősében.
A helyes megfejtés pedig: haláluk módja. Mindhárman egy vesztes csata utáni menekülés közben fúltak vízbe.


Józef Poniatowski, az utolsó lengyel király II. Stanisław (uralkodott: 1764-1795) unokaöccse volt. (Róla már itt is szó volt, a bejegyzés végén.) 1763-ban született Bécsben, ahol apja, Andrzej Poniatowski hadosztályparancsnokként szolgált. (Anyja Theresia Kinsky vagy Kinska, cseh származású osztrák arisztokrata család sarja volt.) Gyerek- és ifjúkorát felváltva töltötte Bécsben és Polákországban. Hűséges segítője volt nagybátyja minden reformer céljának. Katonai szolgálatát ő (Józef) is a Habsburgok szolgálatában kezdte meg, II. Joseph császár hadseregében szolgált a törökök elleni háborúban, és nevet szerzett bátorságával. 1789-ben átlépett lengyel szolgálatba, szeretett nagybátyja hadseregébe. 1792 tavaszán és nyarán, mikor II. Jekatyerina cárnő csapatai néhány ultrakonzervatív lengyel mágnás hívására lerohanták a Lengyel-Litván Köztársaságot, hogy visszavonassák annak nemrég elfogadott modern Alkotmányát, Józef is résztvett az ún. alkotmányvédelmi háborúban. Itt is hősiesen viselkedett, de nem menthette meg a háborút. Aztán később segítette új barátja, Tadeusz Kościuszko felkelését is a cár ellen, majd ennek veresége után egy időre visszatért Bécsbe. Később újra letelepedett Warszawa mellett. Végül, 1806-ban Napoléon lengyel hadainak főparancsnoka és a Köztársaság ideiglenes jogutódjának tekintett Varsói Hercegség (Księstwo Warszawskie) hadügyminisztere lett. Számos alkalommal vezette sikerre a Napoléon oldalán küzdő polákokat, és többször személyes bátorságát is újra meg újra megcsillogtatta. Végül 1813. október 19-én, a lipcsei csatából visszavonulva az Elster folyóba ugratott és ott vesztette életét. Igaz, amikor kiemelték a testét, több lövésnyomot is találtak rajta; szóval lehet, hogy a halálát nem az ár, hanem a rá kilőtt golyók okozták (amelyek ráadásul egyesek szerint nem is az ellenségtől, hanem a folyó túlpartján álló, Poniatowski üldözőire tüzelő, de rosszul célzó franciáktól származtak). Teste Krakówban, a Wawel katedrálisban nyugszik a lengyel királyok, hősök, költők és repülőgép-szerencsétlenségben meghalt elnökök mellett.




II. Lajos magyar király 1506-ban született a Jagiełło-családban. Az ő történetét ismerjük. Mindössze 20 éves volt, amikor 1526. augusztus 29-én, Mohácsnál csatát vállalt a Süleyman szultán által vezetett oszmánli-török sereggel. A csata elveszett, és Lajos király menekülés közben a mocsaras Csele-patakba esett, és ott lelte halálát. Testét később megtalálták és a magyar királyok szokásos nyughelyén, Székesfehérváron temették el.




Vaszilij Ivanovics Csapajev 1887-ben született Csebokszáriban, azaz Supaskárban, Csuvasföld fővárosában, paraszti családban. Az I. világháborúban az orosz hadsereg katonájaként emelkedett tiszti rangra. (Az I. világháborúban könnyen lett az utolsó parasztemberből is tiszt, mivel a hivatásos tisztek nem kevésbé gyorsan hullottak, mint a közkatonák. Csapajev azonban mindezzel együtt is tehetséges katona volt.) Az orosz polgárháború idején a vörösök egyik lövészegységének a parancsnoka lett, és számos csatában vezette őket eredményesen. 1919. szeptember 5-én Lbicsenszkben táborozott, amikor rajtaütöttek a fehérek. Csapajev az Urál folyóba vetette magát, de valószínűleg nem sikerült átúsznia, elragadta az ár. Igaz, az ő holtteste sohasem került elő.
Tehetséges parancsnokként már életében volt némi hírneve, de igazi legendáját harcostársa és jó barátja (egységének politikai tisztje) Dmitrij Furmanov róla írt regénye teremtette meg. Ebből aztán később egy rendkívül sikeres szovjet film is készült. Ebben Csapajevet Borisz Babocskin játszotta.


Ez alkalommal is érkezett néhány helyes megfejtés. A nyertesek már át is vehetik nyereményüket: az Ecloga egy-egy számát, valamint egy egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést.
Gratulálunk!

Vetélkedő (forduló és segítség)

Folytatódik történelmi vetélkedőnk, amelyben kérdésünk továbbra is az: mi a közös illetve inkább mi a hasonló az alábbi személyekben?

Tekintettel a feladat nehézségére, eljött az az idő, hogy megadjuk, kik is szerepelnek a képeken. Innentől kezdve pedig már gyerekjáték lesz kikutatni, hogy mi is a közös pont, vonás vagy esemény az életükben.
A személyek tehát a következők:
1.

Józef Poniatowski

2.

II. Lajos magyar király (a Jagiełło-családból)

3.

Vaszilij Csapajev

Jó kutakodást kíván
a Szerkesztőség

Vetélkedő

Ismét történelmi vetélkedőnk következik. A feladvány valamivel nehezebb, mint a múltkor, de egy kis kutatással itt is el lehet boldogulni.
A kérdés ismét a következő:
Mi a közös (vagy inkább: mi a hasonló) az alábbi személyekben:

A helyes megfejtők között ismét egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést sorsolunk ki, valamint megkapják az Ecloga és az Eszmélet folyóiratok egy-egy példányát. Beküldési határidő: március 20.
Tekintettel a feladat nehézségére, ha egy hónapon belül egy megfejtés sem érkezik, közzéteszünk bizonyos információkat a képen látható személyekről. Jó kutatást kívánunk!

Vetélkedő

Kedves Olvasók! Eljött az ideje az eredményhirdetésnek, abban a műveltségi vetélkedőben, amelyet nemrég hirdettünk meg, így év végéhez közeledve.
Kérdésünk a következő volt:

Mi a közös az alábbi személyekben?

A helyes válasz pedig: valamennyien ebben az évben ünnepelhették (volna) századik születésnapjukat. A fenti tablón születési sorrendben szerepeltek.

Kovács Imre a népi mozgalom nagy alakja, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára március 10-én született. (67 évet élt, 1980 októberében halt meg New Yorkban.) Róla itt és itt olvashatt(at)ok.


Weöres Sándor a híres költő június 22-én született. (75 évet élt, 1989 januárjában halt meg.)


Donáth Ferenc, a népi mozgalom másik nagy alakja, nagy szervező szeptember 5-én született. (72 évet élt, 1986 júliusában halt meg.) Róla itt olvashattatok.


Friedmann Endre (Robert Capa) október 22-én született (40 évet élt, 1954 májusában halt meg Thai Binh közelében). Őt még régebben emlegettük itt. (Igaz, csak a bejegyzés végén.)


Ságvári Endre november 4-én született. (30 évet élt, 1944 júliusában halt meg.) Róla itt és itt olvashattatok.

Nyertesünk pedig Tinódi Gerzson, rendszeres olvasónk. (Mielőtt elfogultsággal vádolnátok elárulom, hogy ő volt az egyetlen helyes megfejtőnk.) Közte egy egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést és az Ecloga egy példányát sorsoljuk ki, mely utóbbit a lap szerkesztősége ajánlotta fel nekünk.
Gratulálunk!

Minden kedves olvasónak boldog új évet kíván
A Szerkesztőség

Vetélkedő

Kedves Olvasók!
Így év vége felé közeledve ismét egy játékra invitálunk Titeket. A kérdés nem könnyű, de aki követte a blogot az elmúlt egy évben, annak nem lesz olyan nehéz kitalálnia (talán). A kérdés tehát a következő: Mi a közös az alábbi személyekben? :

Segítségül:
1. Így vagy úgy mindegyikükről volt már szó a blogon, ketten közülük egy-egy bejegyzés főszereplői voltak.
2. Ha rájöttetek, kik ők, a köztük lévő sorrend esetleg segíthet rájönni, mi az a dolog, ami mindannyiukban közös.
3. Nem véletlen, hogy ezt a kérdést most ("év vége felé közeledve") tettük fel.

A helyes megfejtők között egyéves Ki Viszi Tovább-előfizetést, valamint az Ecloga című tudományos-ismeretterjesztő-irodalmi folyóirat egy-egy számát sorsoljuk ki. A beküldési határidő december 27.
Kellemes ünnepeket kíván:
A szerkesztőség

Akarjátok tudni ki ő?

Na jó, kicsit megint elfelejtődött a dolog. Azt mondtam, ha február végéig nem tippel senki, elárulom, hogy ki ő. Ehhez képest persze még mindig nem árultam el. Na mindegy.
Egy megoldás sem érkezett.
Íme tehát:

(Rákattintva kinagyítható)

Hát igen , ő Bartók Béla 1907-ben, 26 éves korában

Hogy lesz-e még ilyen rejtvény, nem tudom. Lehet hogy lesz.

Ki ő? (rejtvény, II. forduló)

Volt egy rejtvény is ezen a blogon, hónapokkal ezelőtt, amire mindeddig egyetlen megfejtés sem érkezett. Eleget vártam. Vagy mégsem?
Igaz, azt ígértem, ha nem sikerül megfejteni adok némi könnyítést, illetve segítséget. Fokozatosan akartam csepegtetni a kitörölt információkat, de annyit vártam, hogy most inkább megadom egyben az összeset. (A nevet kivéve, persze.)

(Rákattintva kinagyítható)

Most már (majdnem) mindent tudtok az emberünkről, azt is, mikor készült a kép, azt is, merre járt akkoriban, de főleg azt (és ez a legnagyobb segítség), hogy mivel foglalkozott ekkoriban. Így hát továbbra is marad a kérdés: Ki ő? A megfejtéseket továbbra is a kommentekbe várjuk. Ígérem, ha most sem megy, nem fogok ennyi ideig várni a megoldással, mint ezelőtt. Szóval: várjuk a válaszokat.

Ki ő?

Mivel nem nagyon jönnek a kommentek (bár ezen azért nem kéne csodálkoznom, ha ilyen őrült hosszú bejegyzéseket írok, mint az előző), így elhatároztam, hogy kicsit interaktívabbá teszem a blogot, egy kis játékkal.
Első feladvány: találjátok ki, ki látható a képen. (Az illető híres, sőt általánosan ismert személy, szóval nemcsak afféle ismeretlen helyi híresség, akit csak én ismerek.) Elsőre a képről minden segítő információt leradíroztam, de később, ha kell, egy-kettőt majd könnyítésként megosztok Veletek.

Na jó, segítségként itt van az arca kicsit közelebbről is:

A megfejtéseket a kommentekbe várjuk.