Julius hava
Hogy sebeiből immár mindenki felgyógyula, Tarnowski uram úgy döntött, hogy külön lovagi tornát rendeztet a nála szolgáló magyar vitézeknek is, hogy magunkat gyakoroljuk, s mégis eldöntsük, ki a legjobb vitéz közöttünk.
(Mert Iriatis harcosainak aprításában egyként tűnt ki mindegyikünk). De a Tarnowski vitézei közé bevett két polák Marcin és Marcinek is beállának a viadalokba.
Csodálkozánk, de úgy rendelé Tarnowski uram, hogy még a leányok is verekedhessenek, ha akarnak ezen a tornán.
Egymásra azért nagyon vigyáztunk, s kardjainkat sem éleztük meg annyira, hogy kárt ne tégyünk egymásban.
S keményen vívtunk is egymással. Nekem,
miután sikerült legyőznöm Marcineket, régi jó barátommal, Bendével kellett vívnom.
S tudtam, hogy ez nem lesz könnyű. Mert Bende vitéz bár vékony, de ahogy már mindenki tapasztalhatta, nagyon ravasz. Esze is tüzes, szikrás, villámos, s amilyen gyorsan az vág, éppolyan gyors, veszedelmes és ravaszul forgó a kardja is. (E kettő nyilván össze is függ egymással.)
S hogy mily szívós küzdő, azt nem csak Iriatis serege ellen verekedve bizonyítá, hanem most is sok alkalommal,
például Attilát, a székely vitézek egyik jelesét ahogyan legyőzé:
Nem is volt egyszerű, de a végén, bár kis különbséggel, mégis én lettem a győztes.
S minden nagy előviadal után hárman maradánk még küzdelemben: Előd, a székely vitéz, Eufrozina leányasszony (Bende vitéz nővére), ki nagy meglepetésre győzte le minden ellenfelét, s én. Körben mérkőztünk egymással: mindenki mindenkivel. S meglepetés lett a vége.
Nem bírtam Előddel: tiszta küzdelemben, jó vitézként méltán győzött le. De azt már senki nem várta, hogy Eufrozina olyan gyorsan, s jól forgatja a kardot, hogy mindkettőnket legyőz.
Ki gondolta volna ezt? Mert Eufrozina csendes egy leány, de a táncban igen serény. S úgy látszik ebben is van összekapcsolódás, hogy aki amott jól mozog, emitt is megérzi mit kell lépnie a másik mozdulataira. S szégyenkezhettünk volna, hogy asszonyszemély győzött le minket, de nem volt miért szégyenkezni, hiszen Eufrozina mindenki mást is legyőzött. S el kell ismerni, hogy igazán különleges egy leány ő, s olyan dolgokat tud, melyeket nem is gondoltunk róla.
(Sławomir, a Bátor, Tarnowski uraimék regimentáriusa titkon meg is súgta nekem utólag, hogy engem vártak győztesnek, de én meg mondám néki: nem baj, én nem vagyok csalódott. S tényleg őszintén ezt gondolám. Tarnówban bármi megtörténhetik. S inkább tornán győzzön le asszonyszemély, mint hogy csatán szégyenítsen meg.)
S a győztesnek egyebek mellett az is kijárt, hogy ő keresztelhette meg a trébuchet-hajítógépet, melyet a Gladii Amici tagjai Tarnowskiék uradalmán felállítottak. Eufrozina ivott a neki nyújtott kupa borból, s ami maradt a kupában, azt a nagy kővető gépre zúdítá. És keresztelé az ostromgépet Patyknak, azaz ’Pálcikának’.
Ezt elvégezvén, működésbe hoztuk az ostromszerkezetet, s az imígyen megkeresztelt Patyk két díszlövést adott le, melyek közül a második oly messze szállt, hogy már meg sem is találtuk, meddig mehetett.
S ezután a torna után is, mint szokás volt nagy vigalom keletkezett: egymás után ittuk a különféle söröket s borokat különösen a két testvérrel, Michał és Łukasz uraimékkal, akik olyan egyformák, mint két tojás, s nem is mindenki tudja megkülönböztetni őket. Nekem is csak azért sikerült ma este, mert a végére, mikor már csak parázs maradt a tűzön, s a Nap már emelkedett a keleti szemhatáron, már csak Michał maradt állva kettejük közül. S vele összekapaszkodva énekeltük, hogy „Piękne jest koło rycerskie” (Szép a lovagoknak köre) s más efféléket, a polákok s magyarok barátsága s szeretete biztos jeléül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése