TMNT - Bevezető egy kritikához 2.

Pontosabban szólva:
Bevezető egy talán el sem készülő kritikához

(Végül is ez az elemzés, amit itt leírok sokkal fontosabb, mint az, hogy hogyan dorongolok le egy Bay-féle szemetet, nem igaz?)

Na nézzük!


A szereplők

Leonardo
A legérettebb teknős, a csapat filozófusa. Fegyvere is neki a legnemesebb: a kard. Ő az aki a leginkább hajlamos az önreflexióra, az elmélkedésre, szabad idejében szívesen olvas. Őhozzá áll legközelebb a szamurájok becsületkódexe. A 2003-as sorozatban, úgy vettem észre, ő volt a leghangsúlyosabb alak. (Időről időre voltak olyan részek, amikor a teknőcök útjai valami miatt szétváltak, sokszor csak véletlenül, és egy-egy részen keresztül csak egyiküknek egy kalandját lehetett nyomon követni. Ilyenkor mindig Leonardo története volt a legérdekesebb, legsokrétűbb és legfilozofikusabb.) A négy testvér közül ő az, aki elsőként jut el Japánba, és kutatja fel az Ősmestert (The Ancient One), azaz Hamato Yoshi mesterét, hogy tőle is tanuljon. (Mondjuk kettejük találkozása gyanúsan Yoda és Luke Skywalker megismerkedésére hasonlít a Birodalom visszavágban.) A 2007-es film is úgy indul, hogy Leo távol van, és éppen készül hazatérni (ott nem közvetlenül Japánból, hanem Dél-Amerikából érkezik haza). Leo nemcsak a család filozófusa, hanem egyfajta stratégája is. Tulajdonképpen ő a Szecska mester által is kijelölt vezető, amit viszont a többiek csak akkor fogadnak el tőle, ha nem teszi ezt folytonosan szóvá. Leonardónak pedig leginkább ezt kell megtanulnia, hogy úgy tudjon irányítani, hogy nem viselkedik „vezérként”. (Sajnos a 2012-es sorozatban Leonardo személyiségének ez az összetettsége és érdekes belső vívódásai nincsenek annyira kibontva. De végül is ez érthető is: a 2012-es sorozat tulajdonképpen a teknősök visszafiatalítása, „visszatinisítése” a 2003-ashoz képest.)


Donatello
A csapat műszaki szakembere. Afféle fúró-faragó zseni, bármit megjavít, bármit felépít. Ő tervezi a teknőcök különleges járgányait, a csatornarendszer biztonsági berendezéseit és néhány különleges fegyvert is. A jó ég tudja, hogy mindezekhez honnan szerzi be az alkatrészeket. Mivel az alkotók érezték, hogy a „műszaki zseni” még nem igazán jellemet jelent, hanem inkább adottságot, képességet, ezért úgy döntöttek, hogy a 2012-es sorozatban az ő figurájának adnak egy kicsit nagyobb mélységet. Így ott az ő belső vívódásaiba, bizonytalankodásaiba és sikerélményeibe nyerhetünk bepillantást. (Sok szempontból hasonlít egyébként Leonardóhoz vagy csak a 2003-as sorozat Leonardójához, de mégis sokban más.) Hogy még inkább kibillenhessen abból a stabil háttérember („szürke eminenciás”) szerepből, ami a 2003-as sorozatban jellemző volt rá, a 2012-es sorozatban szerelmes lesz Aprilbe. Ez aztán egy csomó bonyodalmat okoz. még nem tudni, hogy mindez hová fog a továbbiakban alakulni. Egyébként az általános vélemény szerint a legbékésebb, vagy inkább a legnyugodtabb a teknőcök közül. Legalábbis a legkevésbé hajlamos erőszakhoz folyamodni. (Bár a 2012-es sorozatban kicsit sokat idegeskedik, és sokat tépelődik. Mintha 2003-as szerepükhöz képest helyet cseréltek volna Leonardóval.) Ennek ellenére a harcban ő is szívós és kemény. Állandó fegyvere a bot.


Raffaello
Az egyik leggyakrabban félreértett teknőc. Nekem a kedvenc szereplőm. Sokan csak a nyers erőt látják benne, azt az embert, aki mindent erőből akar megoldani, és sokszor agresszív másokkal szemben. De ez azért nem egészen így van, mert bár Rafi egy heves, indulatos, türelmetlen természetű ember, de nem egy felszínes figura. Inkább arról van szó, hogy az egész csapatból neki van a legnagyobb szíve. Azaz ő képes a leghevesebben szeretni, de a leghevesebben felháborodni és feldühödni is. Igazságérzetét sokszor tudja az előnyére fordítani. (Raffaello ugyanis valószínűleg érzékeny kritikus műszerként mindenkinek jelzi, amikor túlzásokba esik: Leonardónak, ha a világos irányítás helyett elkezd hadvezéri pózban tetszelegni, Michelangelónak, ha túlzásba viszi a hülyéskedést és Donatellónak, ha túlságosan tudálékossá válik. Azonban magának Raffaellónak is meg kell tanulnia kicsit türelmesebbnek lenni éppen az ilyen emberi gyengeségekkel szamben.) Ugyanakkor neki is van humora, és képes kifinomult vagy gyengéd is lenni: vonzódik például a cicákhoz, a 2003-as sorozatban rendszeresen segít egy vak öreg néninek, a 2012-es sorozatban pedig különös szeretettel viseltetik háziállata egy teknős (?!), név szerint Spike (Cövek vagy Tüske) iránt. Ugyanakkor néha tényleg feleslegesen felhúzza magát Michelangelo hülyéskedésein, és Leo ellen is ő lázad fel legtöbbször, ha már úgy érzi, hogy a tesója túlságosan dirigálni akar. De a lelke mélyén tiszteli Leót, és félti Mikeyt. Raffaello állandó fegyvere a szainak nevezett tőr, amit nagyon elegánsan tud forgatni. Ugyanakkor pusztakezes harcban valószínűleg ő a legjobb az összes testvér közül, és az ereje is neki a legnagyobb. Szereti a száguldást, imád motorozni, és görkorcsolyázni is egészen művészien tud.
Hogy miért ő a kedvencem? Talán mert a lelkem mélyén én is rá hasonlítok, bár külső szemlélő számára legtöbbször inkább tűnhetek egy Leonardo-típusú embernek.


Michelangelo
A teknőcök közül ő tűnik a legfiatalabbnak. Talán csak azért, mert ő viselkedik általában a legéretlenebbül: mindig mókázik, bolondozik, mindenkit meg akar viccelni. Ezzel sokszor válik fárasztóvá is, amit Rafi visel a legnehezebben. Mindenesetre ő is tudja mindezt a maga és a csapat javára fordítani: ő hajlamos a legkevésbé aggodalmaskodni, ő a legderűlátóbb teknőc. Ő vonzódik a leginkább az olyan tinisnek tartott dolgokhoz, mint a képregények, a számítógépes játékok és a gördeszkázás. Mindig ő az, aki a leginkább követi az aktuális zenei divatot. Legtöbbször rajta keresztül valósul meg az, amit az angolok úgy hívnak: comic relief (történetmesélési elem filmekben, szó szerint: ’komikus megkönnyebbülés’, vagyis az, amikor egy egy feszültségteli helyzetet humorral oldunk fel (kellene már erre egy frappáns magyar kifejezés)). Ugyanakkor övé az a fegyver, ami valószínűleg a legkifinomultabb mozgást követeli: a nuncsaku. Emellett állítólag a tonfával és az egyszerű lánccal is jól bánik. Hobbija, mint már mondtam, leginkább a gördeszkázás, a zenehallgatás, a képregényolvasás és a számítógépes játékok. A 2012-es sorozatban minden eddiginél cukibbra van rajzolva.


Szecska mester (Master Splinter)
A patkány, a teknőcök mestere. És persze egy apafigura is. (Nem mindig könnyű neki a két szerep között váltogatni.) Szigorú, de igyekszik igazságos lenni. Hol sikerül, hol nem. Azért többnyire kiérdemli a tiszteletet és a bizalmat. További érdekes feszültségforrás, hogy úgy érzi, elszámolnivalója van Zúzóval, mestere, Hamato Yoshi halála miatt. (Pedig Zúzó, azaz Oroku Saki is csak bosszút állt Yoshin.) A teknőcök ezzel szemben csak megállítani akarják Zúzót, mint a város biztonságát veszélyeztető bűnözőt, de különösebb haragot vagy bosszúvágyat eredetileg nem éreznek vele szemben.
Szabad idejében egyébként Szecska mester is szívesen néz filmeket, de sokkal inkább él az ősi japán kultúrában, mint abban a New York-i undergroundban, amiben a fiai. Valószínű, hogy Szecskát még Japánból hozhatta magával Yoshi, talán így lehet, hogy a patkány még az Ősmesterre is emlékszik valamennyire. (Rajzolva a Mester a 2003-as sorozatban mutatott legjobban szerintem, ezért is azt a képét tettem ide.)


April O’Neil
Egy vagány újságíró csajszi, megáldva azzal a kíváncsisággal, ami az újságíró szakmához elengedhetetlen. Mindegyik filmsorozat az ő teknőcökkel történő megismerkedésével indul. Először csak a jó sztori lehetőségét látja, aztán összebarátkozik a teknőcökkel, akiket mint vidám haverokat, szórakoztató dumájú, jó cimborákat kezd értékelni. Ahol tud, segít nekik.
Egyébként az 1987-es sorozatban általában April volt a jellegzetes „a-lány-akit-mindig-elrabolnak-ezért-meg-kell-menteni”-szereplő, néha már túl sokszor is. (Volt ebben valami erotikus tényező is, ne tagadjuk.) 2003-ra szerencsére átalakult kicsit az alkotók gender-szemlélete. April pár fokkal vagányabb lett. A teknőcök jóvoltából a harcművészetben is művelni kezdi magát, és hamar kiderül róla, hogy egy igazán tehetséges tanítvány. Ezzel együtt maguk a fiúk nem akarják harcba vinni, és ő is inkább az önvédelem eszközének tekinti a karatét, a nindzsucu és a iaido egyes elemeit ötvöző kiképzését. Inkább afféle „nőiesebb” háttérfeladatokat végez, mint felderítés ésterepfelmérés, helyszín biztosítása akció közben, autóvezetés, fuvarozás, szóval minden olyasmi, ami inkább figyelmet, mint erőt igényel.
A 2007-es filmben viszont harcos amazon oldalát is megmutatta, illetve azt, hogy milyen jól elsajátította a kardforgatást. De itt is inkább elegáns és kecses mozgású, afféle capoeira-harcos.

A 2012-es sorozatban az addig mindig huszonévesnek ábrázolt Aprilből is tinit csináltak, aki még szintén kicsit keresi önmagát, és nem is újságíró, hiszen még diák. De így a teknőcöket sem tekintheti szertelen, játékos, éretlen „öcsikéinek”, mint az eddigi történetekben. Talán ezért is hoztak be egy olyan elemet is az alkotók, amit eddig soha: hogy a mutánsok egyike szerelmes lesz Aprilbe.
(A 2014-es filmváltozatban… Na ezt hagyjuk. Már maga a tény, hogy April O’Neilt Megan Foxxal játszatja el a rendező. April O’Neil és Megan Fox: hogy jön ez a két nő egyáltalán egymáshoz, hogyan lehet egyáltalán egy mondatban emlegetni őket? Az öntudatos, és okos csaj szerepét egy olyan színésznőnek adni, akiről köztudott, hogy csak bombamodell alakja miatt kell a filmvászonra. Akiről még maga a rendező, Michael Bay is azt nyilatkozza: „Megan sötét, mint az éjszaka, azt sem tudja, mit beszél.” (Azért ez sajnos sokat elmond arról is, hogy maga Michael Bay mennyire becsüli 1. a nőket, 2. a színészt, akivel együtt dolgozik, 3. a történetet, amit „el akar mesélni”, 4. a közönséget, aki majd a filmjét megnézi.) Kár is a szó rá.)


Casey Jones
Az utca harcosa, egykori hokijátékos, aki az élsport helyett inkább az éjszakai igazságosztást választja. Hokiütővel és baseball-ütőkkel csépeli a rosszfiúkat, hogy még félelmetesebb legyen hokimaszkkal takarja el az arcát. Az ő harcművészetében tényleg több a nyersesség, mint a kecsesség, bár lehet mondani, hogy kialakít egy saját stílust, egy sajátos utcai harcmodort. A teknőcökkel (a 2003-as sorozat szerint) a Bíbor Sárkányok nevű motoros banda ellen verekedve ismerkedik meg. (Ezzel a bandával ugyanis teknőceink is rendszeresen összetűzésbe keverednek.) Később aztán Casey is sokat tanul a teknőcöktől, mind mozgása, mind modora sokat finomodik, és aztán kiderül az is, hogy alapvetően egy jószándékú és barátságos srác ő, akiben van egy jó adag szeretetvágy is. (Azért nem véletlen, hogy a teknőcök közül a heves és néha zabolátlan Rafit érzi legközelebb magához.)
Aztán később szerelmes lesz Aprilbe. April is vonzódik hozzá, de mint jómódú értelmiségi családból származó újságíró eleinte kicsit tartózkodó óvatossággal kezeli a verekedős proligyereket. De a szerelemnek aztán nem sokáig lehet parancsolni. Szóval végül összejönnek. (Valószínűleg mindkettejük toleranciaszintjének is jót tesz, hogy megismerkedtek a teknőcökkel, és már a váratlan helyzetekre is jobban fel vannak készülve.) Aztán sok kaland és viszontagság után az egész sorozat az ő esküvőjükkel végződik, amin ott van az összes eddigi fontosabb szereplő…
Opsz, lelőttem egy poént?


Na, mindegy, szóval Casey…

A 2007-es filmben is megjelenik, ekkor még azt fejtegeti, hogy nem egyszerű együtt élni egy másik emberrel, innen tudjuk, hogy már összeköltöztek Aprillel. (Ezt a szöveget egyébként gyakran hallani olyan emberektől, akik aztán hamarosan össze is házasodnak szívük választottjával, és boldog házasságban éltek, és mi megállapítjuk magunkban, hogy azokon a bizonyos nehézségeken is túl lehet lépni…)
A 2012-es sorozatban belőle is tini lesz. Aprillel való kapcsolatuk lassan alakul, még nem tudni merre, még az is simán lehet, hogy az alkotók engedve a rajongók nyomásának tényleg Donatellóval fogják összehozni a lányt.


Oroku Szaki/ Oroku Saki azaz Zúzó (Shredder)
A Tini Nindzsa Teknőcök állandó ellenfele. Oroku Saki, bosszút állván bátyjáért nem tért vissza Japánba, hanem a külvilág számára sikeres üzletemberként, több cég büszke tulajdonosaként telepedett le New Yorkban. Az emberek többsége nem is sejti, hogy mindeközben egy modern nindzsaklánnak álcázott maffiaszervezetnek is vezetője,és nem riad vissza a legkeményebb eszközöktől sem, céljai elérése érdekében. Ez a kettősség meglehetősen ellentmondásossá egyben rejtélyessé teszi Orokut. Mármint az ember nem igazán érti, hogy ez a furcsa harcos legális üzleti sikereit tekinti az eszköznek ahhoz, hogy a háttérben egy magával szemben is szigorú nindzsa maradhasson vagy fordítva: a Fürgeláb/ Talpas Klán fenntartása a cégei és a vagyona teljes bebiztosítására szolgál. Más szóval az sem világos, hogy akkor most melyik tevékenység neki a munka, és melyik a hobbi. És milyen elveket követ? Valóban a nindzsák szigorú elveit (ahogyan azt lányával láttatni szeretné) vagy csak a saját korlátlan hatalmának kiépítése a cél számára? (Vagy nem is igen válik el a kettő: Oroku egy modern hűbérúr?)
Mindenesetre az, hogy ő egyrészt egy gazdag ember, másrészt egy álruhás harcos (és egyben stratéga és hadvezér is) nagyban hasonlatossá teszi Batmanhez. Csak éppen ő egy negatív Batman, aki nem a városért, önzetlenségből harcol, hanem egyrészt saját hatalmáért, másrészt szenvedélyből.
De éppen ez teszi érdekessé: nem is egészen egy fanatikus, elvakult gonosztevő, de nem is egészen egy hideg, számító, technokrata nagyúr.
A teknőcöket kezdetben nem gyűlöli, csak akadálynak tekinti tervei megvalósításához. Kezdetben talán még Szecskával is így van, bár biztos bosszantja, hogy annak idején ügyet sem vetett az általa üldözött és levadászott Hamato Yoshi elsőre jelentéktelennek tűnő háziállatára. Később, mikor a teknősök és a patkány már sok borsot törtek az orra alá, persze már egyre jobban haragszik rájuk.
A mostani, 2014-es filmváltozatban a Fürgeláb-klán (az előzetesben még Talpasok voltak) nem egy titkos nindzsaszervezet, hanem egy teljesen nyíltan tevékenykedő zsarnoki intézmény, amely terrorizálja a polgári lakosságot. Persze a rendezőnek nem nagyon volt igénye, sem ideje, hogy ezt valahogy árnyalja, bár nem is ez a legfontosabb egy ilyen esetben.


Karai
Oroku Saki (Oroku Szaki) lánya. Anyját korán elvesztette. Apja kissé ridegen bánik vele, harcosnak nevelte, de még csak nem is utódjának, hanem valamiféle segédtisztjének tekinti, akinek feladata az ő (az apa és parancsnok) utasításait végrehajtani. Karaiban így szintén valami furcsa kettősség dolgozik szüntelen: egyfelől a japán és az amerikai identitás kettőssége. Másfelől a harcos és az érző nő kettőssége. Harmadrészt az engedelmes gyermek és az önálló, gondolkodó lény kettőssége.
Karai érzékeli apjának ellentmondásosságát: leginkább azt, hogy az apja kíméletlen cselekedetei nem mindig állnak összhangban az általa hirdetett szigorú elvekkel. Kezdetben azonban nem lázad. Kérdés, hogy a végén hova jut el. (A 2003-as sorozatból kiderült, hogy bármennyire is harcos, neki is igénye lenne például egy párkapcsolatra.)
Karai a kardforgatás mestere. Többször összecsap Leonardóval, akivel egy idő után valami nagy-nagy kölcsönös tisztelet alakul ki egymás iránt. Ez a tisztelet egyfajta lovagiasságot eredményez, de sok rajongó megintcsak azt várja, hogy ez majd valamiféle vonzódásba fog átcsapni, barátságba vagy akár… (A disznó mocskos fantáziájukat ezeknek a rajongóknak!) A 2012-es sorozatban ezzel már Michelangelo is húzni kezdi ezzel Leonardo agyát.
A 2014-es filmben is felbukkan Karai, de semmiféle személyisége, jellemvonása nincsen. Tényleg csak egy a Fürgeláb-nindzsák közül, Zúzó akaratának engedelmes végrehajtója, nem is igen érteni, miért van a többi harcos közül kiemelve, utalás sincs arra, hogy Zúzó lánya lenne. Pedig ez a karakter (összetettségénél fogva) többet érdemelne.


Usagi és Gennosuke (Uszagi és Gennoszuke)
Két szamuráj (pontosabban ronin, azaz hűbérurát vesztett kószáló bérharcos-szamuráj), két harcostárs, akik gyakran zrikálják egymást. (Usagi nyúl, Gennosuke orszarvú.) Stan Sakai, a félig japán, félig amerikai képregényrajzoló találta ki őket. Stan Sakai összebarátkozott a Tini Nindzsa Teknőcök alkotóival, és azóta szereplőik néha átjárkálnak egymáshoz, azaz szerepelnek mind Sakai képregényeiben, mind a TMNT-képregényekben és filmekben. Többnyire harcostársakként, egymást segítve, bár a legelső alkalommal Leonardo és Usagi tévedésből majdnem levágták egymást. (Szerencsére nem bírtak egymással.) Általában téridő-kapukon keresztül járkálnak tá egymáshoz, mert világaik nagyon mások: az Usagi Yojimbo-ban mindenki különböző állatokra hasonlító ember, míg a TMNT-univerzumban csak a tini nindzsa teknőcök és néhány hozzájuk hasonló mutány az aki nem humanoid ember.
Usagi (illetve néha Gennosuke) és a teknősök mindenesetre mindig üde színt visznek egymás történeteibe, a rajongók örülhetnek, ha néha átruccannak egymáshoz.