Szóval az történt, hogy mivel már nagyon elegem lett abból, ami Magyarországon folyik, és abból, hogy én emiatt hiába jártatom a számat, leléptem.
Méghozzá Polákországba, ahol ismét beálltam oda, ahol régen is voltam: a Nagyhetmani Magyar Gyalogszázadba.
Jó kis hely ez. Polákországban vagyok, ugyanakkor úgy, hogy magyar lehetek itt is. Nekik szolgálok, de magyarként. Hozzáteszem, nem csak magyarok vannak nálunk sem, hanem szlovákok és polákok is szép számmal.
Egyenruhánk miatt sokan lovasoknak hisznek minket, pedig nem, mi csak afféle sima gyalogos lövészek vagyunk. Igaz, hogy a Hetman többnyire nem katonai feladatokkal bíz meg minket. Ami nem is baj.
A Hetman amúgy rendes fickó, de vannak fura szokásai. De ezekről majd máskor.
Rajtunk kívül itt van a másik hozzánk hasonló század, a Mezei Hetman Magyar Gyalogszázada
(ők a „pirosak”, míg mi a „zöldek” vagyunk). A két egység között nem rossz a viszony eddig, bár bizonyos vetélkedés megfigyelhető.
Ott van még akkor a harmadik egység a Nagymarsall Magyar Százada
(a „kékek” vagy más néven X-század, a gránátossüvegükön X-alakban keresztbefutó két arany szál miatt).
Közöttük még több a szlovák. De ez nem vezet problémákhoz. Viszont ők sokkal fegyelmezettebbek nálunk, olyan „katonásabbak” összességében. És ami azt illeti jobban is lőnek. Éppen ezért le is néznek kicsit minket, a „díszpintyeket”.
Hát nem mondom, hogy nem jogosan. De azért összességében nem vagyunk teljesen „díszpintyek”. Csak mint mondtam, a Hetman elsősorban nem katonai feledatokra tart minket alkalmasnak. Hanem agyasabb feladatokra. Ez a többieket mindig gyanakvással tölti el.
Azért mindig igyekszünk lövészként is továbbképezni magunkat. Ebben segítségünkre van egy angol lövésztiszt is, aki szintén rendes fickó.
(Néha azért nagyon fel tud dühödni, de alapvetően nem rosszindulatú, és távol áll tőle a hatalmaskodás.)
A magyar egységek mellett két török század is szolgál a hetmanok mellett. A Nagyhetmani Janicsár Század
És a Mezei Hetman Janicsár Százada.
Függetlenül attól, hogy milyen rossz tapasztalataink lehetnének nekünk magyaroknak a janicsárokkal kapcsolatban, ők is jó fejek. Velük mindig jóban voltunk, és jóban is vagyunk. Amellett a Hetman mintha őket jobban kedvelné mint minket. Persze mert ők megintcsak katonák, a szó klasszikus értelmében. Fegyelmezettek, nem kérdeznek vissza, nem aggályoskodnak.
Most az a helyzet, hogy nagyon készülődünk a Május 3-ai díszszemlére. Remélem, jól fog sikerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése