A Lengyel-Litván Köztársaság lovassága a XVII. században háromféle volt: huszárság (azaz kopjás nehézlovasság, esetenként szárnyakkal), páncélosok avagy vértesek (azaz láncinges lovasok, akiket nevezhetnénk „félnehéz” lovasságnak is) és könnyűlovasság. A XVIII. századra a nehézlovasságot leszerelték, az ezredek új egyenruhát és könnyűlovas felszerelést kaptak.
Az újfajta lovasságot nevezték összefoglaló néven Nemzeti Lovasságnak (Kawaleria Narodowa).
Azokat az ezredeket, amelyek eddig is könnyűlovasok voltak összefoglaló néven Előőrsnek (Straż Przednia) nevezték. Felszerelésükben nem különböztek a Nemzeti Lovasságtól.
A közvitézek általában fekete csákót vagy kucsmát viseltek a fejükön. Fegyverük egy szablya és egy rövidebb csövű lovassági karabély volt, amelyet egy szíjra kötöttek, a szíjat pedig a bal vállon vetették át. Így a lovasnak, miután elsütötte a karabélyát nem kellett azzal bajlódnia, hogy a nyeregkápába visszategye a lőfegyvert (mint egy rövid pisztolynál), egyszerűen elengedhette, és kardot ránthatott.
A tisztek a lovasságnál is rogatywkát viseltek a fejükön, és a szablyán kívül pisztollyal voltak felszerelve.
Létezett még egy fajta rendfokozat a lovasságnál (a közvitézi/ tisztesi és a tiszti rangok között). Ennek a neve towarzysz volt. A szó ugye bajtársat jelent. Eredetileg a hadbavonuló nemesek szólították így egymást. A megnövelt létszámú hadseregben azonban már a lovasságnál sem csak nemesek szolgáltak. Viszont, ha valaki nemesként a lovassághoz jelentkezett, akkor automatikusan egy altisztinek megfelelő beosztást kapott. (Ez egy jó kompromisszum lehetett a nemesi büszkeség és a szakszerűség között.) Ezeket a nemeseket/ altiszteket nevezték towarzysznak (a továbbiakban nevezzük őket egyszerűen altiszteknek). Őket dzsidával/ kopjával szerelték fel karabély helyett. A fejükön ők is rogatywkát hordtak.
A Nemzeti Lovasság és az Előőrs-lovasság egyenruhaszínei sokfélék lehettek. Alább néhány egységet bemutatunk.
A Korona területén a Nemzeti Lovasság egységeit nyolc dandár alkotta. Az 1-2. dandárt Wielkopolska (Nagy-Lengyelország) országrészből (a nyugati országrész) toborozták, a 3-4. dandárt Małopolskából (Kis-Lengyelországból), a déli országrészből, a többi négyet (5-8.) Ukrajnából.
Fent: közvitéz és tiszt a Korona Nemzeti Lovassága első négy dandárának valamelyikéből. (Mind a négy dandárnak nagyjából ilyen lehetett az egyenruhája.)
Az 5. (Ukrajnai) dandár tisztje, altisztje és közvitéze. (Az ukrajnai dandároknál a kövitézek nem csákót, hanem kucsmát viseltek.)
A 7. (Ukrajnai) dandár tisztje, altisztje és közvitéze.
A Korona Előőrs-lovassága öt ezredből állt. Ezeknek sem volt teljesen egyforma az egyenruhájuk.
Előőrs 1. ezred (fent) (altiszt, tiszt, közlegény)
Előőrs 2. ezred (tiszt, altiszt, közlegény)
Előőrs 3. ezred közvitéze és tisztje
és még egy kép a 3. ezred egy közvitézéről, altisztjéről és tisztjéről.
A Nagyfejedelemség Nemzeti Lovassága három dandárból állt. Az ő egyenruhájuk sem volt egyforma.
Az 1. dandár központja Kowno-ban/ Kaunasban volt.
Az dandár altisztje (fent)
Találtam róluk egy másik képet is, de lehet, hogy ez a téli egyenruhájuk.
Tiszt, altiszt, közlegény
A 2. dandár központja Pińsk/ Pinszk volt. Egyenruhájuk ilyen volt:
(2. dandár, tiszt, altiszt, közlegény)
A Nagyfejedelemség előőrs-lovasságát nagyrészt tatárok alkották. Hét ezredbe szervezték őket. Egyenruhájuk hasonló formájú volt, csak süvegük, hajtókájuk és köntösük színe különböztette meg őket (a köntös felett egységesen fehér kabátot hordtak).
Az 1. ezred színe sárga volt, a 2. ezredé narancssárga, a 3. ezredé kék,
a 4. ezredé piros, az 5. ezredé zöld,
(fent: közlegény, tiszt, altiszt)
a másik kettőről nem találtam adatot.
Mindezeken kívül a Köztársaság szervezett még egyéb könnyűlovas ezredeket is, akiket magyarul szintén huszároknak hívhatunk.
(Lengyelül az ilyen könnyűlovasokat 'huzar'-nak hívják, míg a régi, XVII. századi "szárnyas" kopjás nehézlovasokat 'husarz'-nak. Magyarra azonban mindkettőt a 'huszár' szóval szoktuk fordítani.)
És voltak még a Köztársaság hadseregében kozák lovasegységek is. Őket „hű kozákoknak” nevezték,
mivel ők azoknak az egységeknek az utódai voltak, akik 1648-ban, Bohdan Hmelnîckij felkelése idején nem lázadtak fel a többi kozákkal a Köztársaság ellen, vagy ha mégis, nem csatolták a területüket az Orosz Birodalomhoz, így továbbra is a Lengyel-Litván Köztársaság szolgálatában álltak. A XVII-XVIII. század folyamán azért ők is többször fellázadtak, de legtöbbször sikerült vagy leverni őket, vagy megegyezni velük.
Az alkotmányvédelmi háború idején azért gondolom, a hadvezetés inkább óvakodni igyekezett attól, hogy harcba vesse őket, hiszen tartani lehetett megint attól, hogy a konfliktusban azokhoz fognak húzni, akinek az oldalán kozák véreik állnak.
Az udvari hadak, vagyis a Királyi Gárda lovasságának tagjai valószínűleg még ekkor is megtartották régi típusú (még a század első feléből, a szász királyok korszakból megmaradt) nyugatias egyenruhájukat, vagyis nyugat-európai típusú háromszögletű kalapjukat, térd fölé érő csizmájukat és vértjüket. Valamint szintén nyugati mintájú egyenes spádéjukat is a szablya helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése