Vlog-ajánló 2021 (II. rész)

II. rész

Jöjjön akkor idei videóblog ajánlónk második része!

 

Step Back History

A csatorna működtetőjeTristan Johnson kanadai történész és kulturális antropológus. A korábbi történészcsatornákhoz képest, amiket itt bemutattam, nála sokkal hangsúlyosabbak a jelenig érő folyamatok és a kapitalizmuskritika.

Néhány érdekes videó erről a csatornáról:

Canada sötét titkai: Arról, hogy milyen kegyetlenül bánt a kanadai állam az őslakos (indián) lakossággal.

A vetszuveten nép önvédelméről: A témát már tavaly is ajánlottam figyelmetekbe, egy másik kanadai vlogger, (Matthew) Thought Slime kapcsán. Tristan azonban sokkal részletesebb elemzést készít a témáról az egész kanadai politikai életre való kitekintéssel.

Nacionalizmusépítés Canadában: arról, hogy hogyan akarnak „nemzetépítő” legendagyártást alapozni Canadában az 1812-es második brit-amerikai háborúra. (Ez alapból szerintem nem lenne annyira borzasztó, sőt akár még progresszív potenciál is lehetne benne, amennyiben központi helyre emelnék a nemzeti emlékezetben Tecumseh szerepét. De sajnos hihető az is, hogy ez nem erről szólt. Az igazi Tecumsehet pedig sajnos a britek tényleg inkább kihasználták, nem egyenrangú szövetségesként kezelték.)

Kibernetikus szocializmus? A Chilei Népfront (az Allende-kormány) egyik modern újításáról, ami a gazdaság hatékonyabbá tételéhez kellett. (Azt hiszem a Chilei Népfront időszakával, a kiépülő rendszerrel, megvalósuló és meg nem valósuló terveivel többet kellene foglalkoznunk. Valószínűleg itt is abba csapdába estünk, hogy hajlamosak vagyunk csak arról beszélni, hogy milyen kegyetlenül fojtották vérbe az egészet. (És észrevehető: a magyar államszocialista rendszernek érdeke volt a Chilei Népfrontot kizárólag ebből az áldozati szerepből bemutatni, a hidegháborús hangulatkeltés érdekében. Hogy csak a „csúnya imperialistákról” beszéljünk utólag is, ne arról, mik is voltak a chilei demokraták céljai, mert ezek részletekbe menő emlegetése a magyar államszocialista rendszernek is kellemetlen lehetett volna.) Nem nehéz észrevenni, hogy manapság ugyanebben az áldozatiságnarratívában és áldozatiság-versenyben sikkadnak el az 1956-os magyar forradalom eredeti céljai. Ott is csak arról szabad lassan beszélni, milyen kegyetlenül verték le az egészet a „csúnya szovjetek”. De a forradalom eredeti céljait lassan szinte már említeni sem lehet. Pedig 1956 Magyarországa és az 1970-es évek Chiléje között több a közös pont, mint elsőre gondolnák sokan. Aminthogy Salvador Allende és Nagy Imre is eléggé hasonló figurák: különböző irányzatok közötti békés közvetítő figurák, akiknek békés párbeszédre való készségét eltaposta egy kíméletlen háborús logika.)

A II. világháború utáni évek japán munkásmozgalmáról

A maroonok: A szökött fekete rabszolgákról, akik megalapították a saját szabad közösségeiket, többek között Jamaicán is. (Ezeknek a brazíliai megfelelőjéről annak idején itt a blogon is olvashattatok.)

Miért nincs az Amerikai Egyesült Államokban szociáldemokrata párt? (Ez szintén hasznos lehet itt Magyarországon is, ahol egyesek visszamenőleg akarják megvívni a hidegháborút az ellenkező oldalon.)

A vudu vallás: Ez a videó nem csak azért jó, mert egy remek ismeretterjesztő a vudu vallásról, hanem mert arról is szól, mi az a szinkretizmus. Hogy több vallás isteneinek a tisztelete nem feltétlenül egy elvtelen és/vagy kényszerű kompromisszum (amilyennek azalapján képzeljük, ahogyan a Szent István-legenda Géza fejedelmet ábrázolja), hanem valószínűleg ez volt az emberi vallások ősibb természetesebb, dogmatizmus előtti állapota.

Miért nem járt ember a Holdon 1972 óta?

 

Our Changing Climate

Az ilyen csatornákra is nagy szükség van manapság, mert muszáj emlékeztetni mindenkit, hogy milyen súlyos katasztrófa fenyegethet minket, mindannyiunkat.

És hogy felhívja figyelmet az összefüggésre, amely a korlátlan vagyonfelhalmozás és a fék nélküli természetpusztítás között áll. Illetve ezzel egyúttal arra is, hogy a környezet regenerációjának biztosítása milyen irányokban lenne lehetséges.

Most innen három videót ajánlanék a figyelmetekbe:

Bolívia ökoszocializmusáról: Evo Moreales rendszerét elemzi több oldalról, egyszerre megértően és kifejezetten kritikusan, és kifejezetten ebből a szempontból: mennyit tett a környezet sebeinek begyógyításáért és az igazságosabb egyenlőbb társadalomért, és hogy milyen nehéz mégis néha a kettőt kiegyensúlyozni.

A cinizmusról: Arról, hogyan figurázza ki sok népszerű sorozat a klímavész miatti aggodalmat, és hogy bele sem gondolunk, hogy ez mennyire cinikus. Pedig az. És mindennap látom, mennyire romboló tud ez lenni, mennyivel súlyosabbá téve az amúgy sem túl reményteljes helyzetet.Solarpunk: Egy művészi vízió, amely talán mégis valami reményt adhat a jövőre nézve. A -punk utótag, mint képzőművészeti műfaji megnevezés általában a sci-fi különböző alműfajait szokta jelezni. (Az előtag pedig átalában azt jelzi, milyen technológián alapul az adott sci-fi világa. Pl. cyberpunk=kibernetikus/elektronikus/"robotos" sci-fi; steampunk=gőzgépes sci-fi, stb.) De miért ne alkothatnánk víziókat egy megújuló energiaforrásokon alapuló világról is? És miért ne gondolhatnánk ezt tovább is egy fantáziadús ötletből egy komplexebb vízióvá? Ez egyébként el is vezet a következő YouTube-csatornához.

 

St. Andrewism

Andrew egy Trinidad és Tobago államból származó író, festő, művész, társadalmi aktivista. Az előző csatornához hasonlóan ő is elsősorban a környezet és a társadalom sebeinek együttes begyógyításával foglalkozik. De az előző csatornához képest talán többet elmélkedik a megoldás lehetséges módjairól is, a nem csak magukról a problémákról. És ami még fontos: ez valaki olyannak a hangja, aki maga is egy volt gyarmaton él és bőrén érzi a Globális Dél problémáit és küzdelmeit.Néhány ajánlott videó:

Kapitalizmus az antikapitalizmusban: Arról, miért nem elég a kapitalizmust bírálni, és csak visszavágni bizonyos autoriter-párti influenszereknek. Ez egyben üzenet a többi hasonló szellemiségű internetes teoretikusnak (nekem is), de egyben önkritika is, amit Andrew, ha nem is mond ki, de tudatában látszik lenni.

Ne reklámozzuk a nyaktilót! Arról miért nem jó a „forradalmi erőszak” öncélú dicsőítése.

Az erőszakmentesség korlátai: Arról, hogy ugyanakkor a feltétel nélküli erőszakmentesség sem mindig célravezető, sőt az esetek többségében nem ez vívta ki a változást, hanem a békés és a harcos eszközök kombinációja. (Valami miatt ez most másokat is foglalkoztat...)

A nemzeti felszabadítás védelmében: Arról, hogy miért nem kell félni egy anarchistának (vagy bármilyen progresszív mozgalomnak) a nemzeti felszabadítás eszméjétől. (Ezért a videóért külön nagyon hálás vagyok. A lengyel szocialista teoretikusok közül sokan írtak erről a témáról, de a magyarok közül kevesebben, aminek a negatív hatásait ma is érezzük: sokan hajlamosak egyfajta rosszul értelmezett, bigott „nemzetköziségre”, az „állam” és a „nemzet” fogalmának összekeverésére még a mi harcostársaink közül is. Jó, ha emlékeztetjük őket: a nemzeti felszabadítási eszme nem csak a volt gyarmatokon lehet egy progresszív és cselekvésre ösztönző eszme, hanem nálunk, a „félperifériákon”, itt és most is.)

És még több Solarpunk, csak hogy egy kis reményt is hagyjunk magunknak így az új évre.

 

Sam Aronow

Sam egy Kaliforniából származó zsidó vallású fiatal történész, filmrendező és színész, aki hebraisztikai tanulmányai után Izraelbe költözött.

Most egyrészt idegenvezetőként, másrészt történeti kutatóként dolgozik. YouTube-csatornáján tömör ismeretterjesztő videók találhatók a zsidók történetéről a kezdetektől. (Jelen pillanatban a különböző diaszpórák történeténél tart, de gondolom, el fog jutni a legmodernebb időkig is.)

A jó benne az, hogy mindez nem feltétlenül a bibliai történetek újramesélését jelenti. Ennél kritikusabban közelíti meg a kérdést. Bemutatja, hogyan változhatott a zsidó állam, a vallás és a zsidó tudat is a történelem folyamatai közben, a bibliai történeteket pedig aszerint helyezi kontextusba, hogy mikor, milyen történelmi közegben keletkeztek, mire reflektáltak a saját korukból. (Mondani sem kell, egy-egy ilyen történet nem feltétlenül abban a korban keletkezett, amelyikről szól.) Bemutatja, hogy mi az, amire vannak korabeli források, és mi az, ami történettudományi szempontból vitatott.

Bemutatja például azt, hogy ma már nem teljesen egyértelmű, hogy létezett-e Dávid és Salamon király korában egy egységes Izraeli Királyság, ami aztán később egy északi királyságra (Izraelre) és egy déli részre (Júdeára) esett szét (ahogyan az a Bibliában olvasható), vagy a kettő kezdettől két külön királyság volt, és a nagy legendás királyok, Saul, Dávid és Salamon csak Júd(e)a királyai voltak. Ahogyan az sem, hogy a zsidó nép valóban egységes egészként Egyiptom földjéről vonult volna át Kánaánba. (Nem nehéz észrevenni az analógiákat: később a magyar krónikaírók és a hivatásos történészek is megpróbáltak a hét valószínűleg különböző eredetű, de a honfoglalással és az államalapítással egyesülő törzsből egy egységes történetű népet kreálni, amelynek egyetlen őshazája volt, és egyetlen úton jutott mai leszármazottai hazájába. Talán éppen a bibliai példa befolyásolta őket ebben is. Ahogyan abban is, hogy a vándorló népnek megteremtették az egyszemélyi szimbolikus ősét vagy őseit is, akik persze a gyakorlatban a maguk vándorútjával inkább a nép allegóriái, szimbólumai, metaforái, szimbólumai, mint tényleges egyszemélyű ősatyjai. A zsidók esetében ezek az ősatyák Jákob/Izrael és az ő 12 fia (illetve az unokái közül kettő, Manassé és Efraim), a magyarok esetében pedig Hunor és Magor/Magyar.)

A vallással kapcsolatban is bemutatja, hogyan lett a kánaáni/föníciai sokistenhitből fokozatosan egyistenhit. Azt, hogy a sémi eredetű tizenkét törzset a valószínű közös származás mellett éppen az egy választott Isten, Él kultusza kovácsolta egybe, és ez adott nekik egységes tudatot. Ugyanakkor ez nem járt feltétlenül és kezdettől más népek isteneinek tagadásával, hamisnak nyilvánításával. Az már egy következő gondolati lépés volt, amit a babiloni fogság idején tettek meg egyes próféták, de ez is egy védekező lépés volt, ami adott esetben a nép megmaradását szolgálta elnyomott helyzetében.

Bemutatja továbbá, hogyan működött az ókori zsidó társadalom, és milyen szerepe volt ebben a Jeruzsálemben megépített Templomnak.

(Amely akkor még a vallás egyetlen temploma volt. A kis helyi zsinagógák inkább még közösségi házakat jelentettek.) Beszél arról, milyen vallási és (egyben vagy külön) politikai irányzatok léteztek a zsidóságon belül a régi időkben,

kik voltak például a farizeusok, a szaddokeusok vagy a zelóták.

És külön érdekes ez a videó is, amelyben Sam bemutatja, ki lehetett Jézus rabbi, hogyan kapcsolódott mindaz, amit mondott, tett és tanított a korabeli zsidó vallási és politikai irányzatokhoz, azaz, hogyan gyökerezett a zsidó kultúrában. (Bizarr, hogy mindezért még külön elnézést is kér a videó elején.) Ugyancsak érdemes megnézni ezt is: Hillel rabbi egy nagyon fontos személyiség a zsidó vallásfilozófia történetében, Jézus rabbi pedig sok szempontból Hillel rabbi követőjének tekinthető.

(Jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy ezután ne kelljen magyarázkodnom, de ha mindenképpen muszáj: Nyilván itt most nem a hitét akarom rombolni bárkinek. Nem gondolom, hogy azok a történeti állítások, amiket kutatások alapján teszünk, lerombolnák egy-egy vallás spirituális igazát. Egy-egy dogma tényszerű megcáfolása nem érvényteleníti a vallásos élményt, aminek valós és fontos szerepe van sok ember életében, az enyémben is. De a vallások történeti vizsgálata segíthet abban, hogy jobban megértsük és elfogadjuk egymás igazát is.)

Hát ezek lettek volna a vlogok, amiket be szerettem volna mutatni. Most így utólag látom, hogy pont tíz lett belőlük, pedig a listát nem egy rangsoroló top 10-es listának szántam...

 

Végezetül még néhány videóesszé-ajánló. Ezekben az esetekben én az egész csatornát nem tartottam olyan izgalmasnak, de volt egy-egy esszé, gondolat, amit kifejezetten fontosnak és/vagy gondolatébresztőnek éreztem. Mindez persze titeket ne tartson vissza, hogy az adott csatornák más tartalmaival is tegyetek egy próbát, és ha tetszik, rendszeresen kövessétek.

Macabre Storytelling a „csajozásról”

Végre egy kellőképpen összetett esszé az úgynevezett PUA-jelenségről, azaz azokról a srácokról, akik más, kétségbeesett magányos legényekről húznak le nagy pénzeket csajozási tanácsokért, közben pedig sokszor egy nem túl korrekt, sőt egyenesen megtévesztő, előítéletes képet alakítanak ki a nőkről. A jelenség nagyon idegesítő tud lenni, de azért elég sok árnyalata van. Azoknak a helyzetét, akik elkeseredettségükben ilyen tanácsadókhoz fordulnak, meg tudom érteni, mert én is voltam ilyen helyzetben. Arról sok szó esik, hogy a „puák” miért károsak, milyen rossz sztereotípiákat terjesztenek férfiakról és nőkről. A Macabre Storytelling csatorna azonban végre nem egyoldalúan elítélően közelít az egészhez, hanem megpróbálja a lehető legnagyobb megértéssel és a lehető legtöbb oldalról vizsgálva körüljárni a kérdést. Így az esszét bátran ajánlom azoknak is, akiket idegesít a PUA-jelenség és azoknak is, akik pedig úgy gondolják, hogy a „mai világban” úgymond a „feminizmus van túltolva”. Pontosan egy ilyen megértő, összetett látásmód lehet az alapja a harciasságon túllépő jó beszélgetéseknek.

LonerBox, a skót szociológus arról, miért éppen Európából indult ki a gyarmatosítás, és nem máshonnan. Úgy általában ahhoz adhat jó támpontot, hogyan válthatjuk fel a történelmi események elemzésében a rosszindulatú rasszizmust és a komolytalan nemzetkarakterológiai szellemeskedéseket valós történeti-társadalmi-gazdasági elemzésekkel. Érdemes megnézni. 

 

Egy rendszerkritikus látásmód kialakulásáról

Ebben a videóesszében Katherine Katherout mesél arról, hogyan ébredt rá saját kiváltságos helyzetére és a körülöttünk, velünk élő társadalmi igazságtalanságokra, arról, milyen fontos mindezt tudatosítani, ha el akarunk kezdeni változtatni a helyzeten, és arról is, mennyi minden állhat egy ilyen tudatosodás útjában. Aki Magyarországon járja be ezt az utat, azt a környezete (az én tapasztalataim szerint) sokszor egészen ordenáré módon próbálja elhallgattatni, illetve nagyon támogatva is vannak az olyan rágalmazó-gyűlölködő tartalomgyártók, akiknek az ilyen vélemények elhallgattatása, és minden jószándékú ember bemocskolása a kijelölt feladatuk. Ezért jó és hasznos néha ilyen embereket látni-hallani, mint Katherine Katherout, akik az egész tudatosodási folyamatról derűvel, mosolyogva tudnak beszélni. Ez fontos és biztató lehet nekünk a magunk helyzetében.

Alice arról, miért nem könnyű a fent leírt folyamat

Egy előzőhöz hasonló esszé arról, miért nem könnyű rendszerkritikus gondolatoknak utat törniük, akár az egyes emberekben is. Míg Katherine Katherout inkább arról beszélt, hogy a rendszer milyen akadályokat épít be tudatosodásunk és kritikusságunk kialakulása elé, a francia (de videókat angol nyelven készítő) Alice Capelle belső gátjainkról beszél.

 

Képkirakó Danival, Bencével és Erzsivel

Egy vidámabb videó így a végére. Ung Dani (a fenti képen középen) egy kiemelkedően tehetséges fiatal rajzoló jellegzetes stílussal. Tevékenységét egyébként is érdemes követni, szóval nála valójában mégis tudom az egész csatornát is ajánlani, de most csak egy érdekes kísérletet szeretnék bemutatni tőle.Régebbi, hétköznapi szituációkról készített ironikus animációit is szerettem. A jelek szerint mostanában egy új „egészestés” rajzfilmen dolgozik, amit kíváncsian várok. Ebben a két videóban viszont barátaival, Bencével és Erzsivel (a CulturGeeks csatorna működtetőivel) egymás képeit egészítik ki: Dani rajzokkal a többiek fotóit, Erzsi és Bence fényképekkel Dani rajzait. Az ötlet és a megvalósítás is kellőképpen jópofa ahhoz, hogy érdemes legyen ránézni.

 

Ezzel kívánok Boldog Új Évet Mindenkinek! Hamarosan újra találkozunk.