Idézőjel (Victor Hugo a forradalomról)

 „A régi pártok az Isten kegyelméből való jogfolytonosságot vallják; szerintük a forradalmak a lázadás jogából keletkeznek, tehát nekik is joguk van fellázadni a forradalmak ellen. Tévednek. Mert a forradalmakban nem a nép a lázadó, hanem a király. Forradalom: a lázadásnak pontosan az ellenkezője. Mivel minden forradalom természetes beteljesülés, önmaga igazolja saját törvényességét, amelyet holmi álforradalmak csúffá tesznek néha, azonban megmarad, ha beszennyezik is, tovább él, ha vérrel befröcskölik is. A forradalmak nem véletlenül, hanem szükségszerűen robbannak ki. A forradalom megtérés az alakoskodásból a valóságba. Van, mert lennie kell. (...)
Ezek a férfiak (...) Az emberi jólétet akarták kicsikarni a társadalomból. (…)

A civilizációban (…) az érdekek úgy keverednek, tömörülnek és vegyülnek, hogy valósággal kemény sziklává sűrűsödnek bizonyos dinamikai törvényszerűséggel, amit türelmesen tanulmányoznak a nemzetgazdászok, a politikának ezek a geológusai.

Ezek a férfiak. akik különféle elnevezések alatt csoportosulnak, akiket azonban mind a ’szocialista’ fajtanévvel lehet megjelölni – vállalták, hogy megfúrják ezt a sziklát, és az emberi boldogság élővizét fakasztják belőle.

A vérpad kérdésétől a háború kérdéséig mindent felölelt a tevékenységük. Az emberi joghoz, amelyet a francia forradalom meghirdetett, hozzácsatolták a nő jogát és a gyermek jogát.

(…)

Első feladat: Anyagi javakat termelni.

Második feladat: anyagi javakat elosztani.

Az első feladatban benne van a munka kérdése.

A másodikban benne van a munkabér kérdése.

Az első feladatban a munkaerő felhasználásáról van szó.

A másodikban a használati javak szétosztásáról.

A munkaerők helyes felhasználásán alapul a közhatalom.

A használati javak helyes szétosztásán alapul az egyéni boldogság.

Helyes szétosztáson nem egyenlő szétosztást kell érteni, hanem igazságos szétosztást. Az egyenlőség az igazságossággal kezdődik.

Mihelyt ez a kettő – kifelé az erős közhatalom, idebent egyéni boldogság – egyesül, megvalósul a virágzó társadalom.

Virágzó társadalom ezt jelenti: emberi boldogság, polgári szabadság, nemzeti nagyság."

 (Victor Hugo: A nyomorultak. Révay József fordítása)