Advent 2018-ban
Szem csak az égő szánkót látja. S hol van az ember?
Hol van az éhes, a megfáradt, a dühös szemetekben?
Hol van a házát vesztett gyermek, az árva, a síró?
És ki hitet vesztett, s fájdalmát égbekiáltja,
Mért csak a gyilkos gúnyotokat kapja eledelnek?
Hol van a megváltó emberség? Vágyakozásban,
Szent születés-várásnak készületében hol van?
Hol van a nyolc boldogság és az a tiszta, szelíd szó,
Az, mi vigaszként szolgálhatna az égreüvöltő
Megcsalatott és megszomorított és a kifosztott
Bús koldus-milióknak az elnyomatott sok szóért?
Azt mondod, a lovadról nem szállhatsz. Kötelesség
Híven szolgálnod… De ha megvetvén kiröhögnéd,
És ha csak egy köpönyeggel sem takarod be a fázót,
Azt, aki szenved, csak belerúgsz, mért van lobogódon
Az a dicső köpönyegtelen ókori harcos: Márton?
Hogyha a jászolból kihajítod vak haragodban,
Azt, aki éppencsak belefért ideérve tehozzád,
S űzöd el ezt a Családot, apát, anyukát a gyerekkel,
Mondd, mit akarsz attól ama jó názáreti ácstól?
Őt is csak holtában, függve kereszten, a szívén
Átszúrva s beborítva sebekkel, vérrel látnád,
Így illetnéd megbecsüléssel, csakhogy amíg él,
Elhessented az ő szavait, s ki nem állod az arcát.
És ha a rabló zsarnoktól vársz kegyadományként
Részesedést az igás barmoknak nagy seregéből,
S megvádlod hamisan az okost, az igazt s a barátot,
Tisztességnek hívod a hátbadöfést az előnyért,
S mindenkit megalázol; hogyha csak úr és szolga,
Csak leigázó és az a megszomorított jobbágy
Része szemedben a társadalomnak, s félelem útján
Járva irányít féktelenül kiabáló zsarnok,
És a szeszélye, parancsa a törvény a szemeidben;
Nem kötelez az adott szó, s képmutatás ma a szükség,…
Mondd, mi marad a szabadság akkor, és ki a testvér?
Nép, nemzet, haza és a közösség, mondd, mi maradhat?
Hol van a Megváltó, és hol van a várakozás Rá?
Hol a vigasz, s a remény, ha az ember kínja nem ér,
Nem számít semmit? S mire föl siratod te a szánkót?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése